Általában egy farm hallatán az első kép, ami eszünkbe jut, egy férfi gazda, villával a kezében, akit állatai körülvesznek. Ez a kép jellemzi a pálpataki Koszta Piroska gazdaságát is, annyi kivétellel, hogy az édesanyaszerep mellett ő tölti be a gazda szerepét is. Gazdaságukban legfőképp juhok találhatók, amelyek sajnos későre fiaztak, így a húsvéti értékesítés valószínűleg elmarad. A hegyek oldalán elhelyezkedő Pálpatakán él Koszta Piroska férjével és három gyerekével együtt. A háziasszonyi és az édesanyai feladatok mellett gazdasszonyként is tevékenykedik: gazdaságában található disznó, ló, legnagyobb számban pedig juh. Gazdaságukat közösen alakították ki férjével együtt, viszont a mindennapi tevékenységek felelőse Piroska. – Én városi gyerek voltam, és iskoláskoromban költöztünk Fenyédre. Ott, az iskolában összebarátkoztam sok mindenkivel, egyik barátom pedig egy nyáron kivitt a tanyájukra, ahol szerelem volt első látásra. Abban a pillanatban annyira megtetszett nekem az az életmód, hogy eldöntöttem, ha addig is élek, én tanyán fogom kialakítani a jövőmet. Majd megismerkedtem a férjemmel, és amikor először kihozott Pálpatakára, akkor éreztem, hogy ez az a hely, ahol el tudnám képzelni az életem. Mindketten így éreztünk, ezért ki is költöztünk. Az állatok iránti szeretetem itt alakult ki, hisz addig, városi leányként, nem igazán voltam velük kapcsolatban – mondta el Koszta Piroska. Gazdaságukban jelenleg körülbelül hatvan juh van, sajnos nem fiaztak időben, így húsvétra nem érik el a szükséges súlygyarapodást, ezért őszig kell várni az értékesítésükre. Mindemellett van még disznó, ló, baromfikkal is próbálkoztak, amely elmondásuk szerint eléggé bevált. – Minden napi feladatot én végzek el a gazdaság körül. Főleg az elején volt nehéz, de természetesen a mai napig nem könnyű feladat. Akkoriban volt, hogy nemrég szültem, a kislányom még hathetes volt. Mivel gyenge voltam, reggel az etetés, itatás, rendezés három órámba került, ezt követően mentem be a házba, elrendeztem a kislányomat, és kezdtem elölről az egészet kint az állatokkal. Természetesen, ahogy teltek az évek, megerősödtem, és mára már majdnem minden problémára igyekszem megoldást találni – vélekedett Piroska. [caption id="attachment_151807" align="alignnone" width="2560"] A gyapjú értékesítésére nem került még megoldás[/caption] Nehézkes az értékesítés Persze a gazdálkodás szépségei mellett számos nehézségbe is ütközik, sok esetben pedig bizonyos problémákra még nem sikerült megoldást találni. – Nemcsak nekem, hanem a többi gazdának is ugyanúgy nehézséget jelent az értékesítés. Nagyon bürokratikus az egész rendszer, rengeteg utánajárás, sok papírmunka, amellyel még nincs is akkora baj, mert meg kell felelnünk bizonyos előírásoknak, viszont ha mindent el is intézünk, még az sem jelent biztos megoldást. Hiába a helyi termelők piaca vagy az üzletek, ahol helyi termékeket lehet árusítani, nagyon sok esetben nem jön vissza egyáltalán az ára, és nem is igazán tudjuk megkérni, mert sokan mondják, hogy miért is vegyük meg azt a húst, amikor a nagy bevásárlóközpontokban feleannyiért kapjuk meg. Természetesen én is és még nagyon sokan tudják, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani, de mindez hiába. Sokszor már csak az nagy boldogságot okoz, ha a költségünk megtérül, a belefektetett munkát nem is számolom – részletezte a gazdasszony. A késői fiazás miatt húsvétkor nem igazán tudja értékesíteni jószágait Piroska, ezért mindez őszre marad. A hús értékesítése mellett van még egy megoldatlan probléma, a gyapjú. Volt, amikor gyűjtötték, de nem vitték el, mondván, hogy nem megfelelő a minősége. Mivel annyi pénzt sem ígértek érte, amiből megtérül a nyíratás költsége, ezért a gazdasági épületekben használták fel szigetelőanyagként. Elmondása szerint a környéken nemcsak egy húsfeldolgozó lenne jó megoldás, hanem gyapjúfeldolgozó is, hisz értelmetlen, hogy minden évben kárba menjen. – Valószínűleg összefogással sokkal jobb eredményt tudnánk elérni. Sajnos a legtöbb gazdával az a probléma, hogy mindent egyedül szeret megoldani, nem akar közösködni a szomszéddal, mert az hogy néz ki. Biztos vagyok benne, ha mind összefognánk, maga az értékesítés is sokkal jobban menne. A takarmányozás és minden tevékenység feleannyi megerőltetést igényelne, az elért eredmények pedig kiemelkedőek lennének. Ha lenne egy központ vagy szövetkezet, amelyben egyesítik a gazdákat, én biztos, hogy beállnék. Egyedül senki sem tud nagy dolgokat megvalósítani, közös erővel sokkal inkább működne mindez – tette hozzá. [caption id="attachment_151808" align="alignnone" width="1707"] Nem érik el a bárányok a szükséges súlygyarapodást[/caption] Hegyvidéki gazdálkodás A téli takarmány előállításával is vannak néha gondjaik, hisz a hegyekben nem az a minőségű széna állítható elő. Piroskáéknak csak egy kaszálógépük van, minden mást gépek nélkül, kétkezi munkával végeznek el. A munkaerőhiány is nagyon befolyásolja a gazdálkodást, hisz elmondása szerint, ha találnak is pásztort a majorok, az általában akkor hagyja cserben a munkaadóit, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Emellett rengeteg medvekáruk volt az elmúlt években, amiért sajnos még egyáltalán nem kapta meg a kártérítést. – Az is sokszor nehezíti a dolgom, hogy itt nem úgy működik, hogy ha valamire szükségem van, lerohanok a sarki üzletbe. Egy ideje pedig sajnos nemcsak az ennivalóval, hanem a vízzel is gondok vannak. Legtöbb esetben a kútvizek nem ihatók, ivóvizet a nagy forrásokról szoktunk hozni, viszont egy ideje Korondon ezt valamilyen oknál fogva elzárták, így azt is üzletből kell megvásárolnunk. A pajtába sincs bevezetve víz, hisz a hegyen jóval hidegebb az éghajlat, így télen nem is kérdéses, hogy elfagynának-e a csapok. Sokszor, ha jön egy hóvihar, annyira elzár a külvilágtól, hogy mi sem tudunk mozdulni, és az sem, aki épp hozzánk jönne ki. A férjem évekig külföldön dolgozott, hisz három gyerek mellett ez szükséges, mert én dolgozom eleget, de ha ki is fizetődik a munkám, az nem azonnal van. Ezért nagyon sokat voltam egyedül, így ha már olyan problémába ütköztem, amelyhez szükséges volt a férfierő, körbetelefonálgattam a szomszédokat, hátha valakit otthon találok. Ez azért nem olyan egyszerű, mert a férfiak többsége mindig el van menve dolgozni. Viszont mindez erősebbé tett, mára már nem félek semmitől, és lehetetlen helyzetekben is a megoldást keresem – mondta el Piroska. Új élet születése a legnagyobb öröm Minden nehézség és rengeteg munka ellenére letagadhatatlan volt a Piroska szeméből sugárzó szeretet az állatai iránt. Kiemelte, hogy a legnagyobb boldogság számára az, ha állatai egészségesek, jó bőrben vannak, nem soványak, legfőképp pedig amikor új élettel gazdagodik az istálló. – Vannak nehéz időszakok, van, amikor a munka mennyisége megháromszorozódik, sajnos néha pusztulásokkal és betegségekkel is számolni kell, de aki állatot tart, annak mindez benne van a pakliban. Viszont az a nyugalom, meghittség, szeretet, ami tőlük érkezik, elmondhatatlan. A legnagyobb boldogság, amikor megszületik egy bárány vagy egy malac. Látom, hogy jól eszik, az anyja is egészséges, így minden belefektetett munkám részben kifizetődik – tette hozzá Piroska. Kiemelte, hogy nagy segítség lenne számukra egy vágóhíd meg egy gyapjúfeldolgozó létrehozása. Piroska célja, hogy képviselje a nőket ebben az ágazatban is, megmutassa, hogy nagyon sok esetben a gazdaság mozgatórugója a nő. Nem szeretné feladni a gazdálkodást, a mindennapi kitartás egy gazdaság fenntartásában elengedhetetlen. Nagyon szereti az állatait, emellett pedig a gyermekei egészségére is gondol. Bár sok erőfeszítésbe kerül mindez, az általuk megtermelt és előállított termékekben bízik leginkább.

Szilágyi Dalma-Orsolya