Jól teljesítettek a székelyföldi gazdák
A székelyföldi mezőgazdászok a sok nehézség ellenére jó évet tudhatnak maguk mögött, amit a terméshozamok vagy akár az állatállományok száma is alátámaszt. A megkérdezett szakemberek, intézményvezetők számoltak be az elmúlt évről és értékelték a Hargita, Kovászna és Maros megyében tevékenykedő gazdák munkáját.
A munka eredményessége akkor mérhető, ha egy év elteltével mérleget vonunk, és a tapasztalatokat kamatoztatjuk a jövőben. Bár sok nehézség volt 2023-ban, mégis a székelyföldi gazdák igyekeztek a legjobbat kihozni magukból és kihasználni a felkínált lehetőségeket.
Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke szerint nagyon mozgalmas év van mögöttük.
– Amikor értékelünk egy évet, akkor mindig a saját szemüvegünkön keresztül nézzük az egészet. Mozgalmas év van mögöttünk, számos eseményt szerveztünk, és nagyon sok székelyföldi gazdálkodóval tudtunk kapcsolatot építeni. Természetesen nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen tudjuk, hogy számos olyan történés volt, amely megkeserítette a gazdák mindennapi életét. Bár ezek a nehézségek a termelést és az értékesítést is befolyásolják, mégis azt látjuk, hogy intézmények, önkormányzatok is azt tartják szem előtt, hogyan és mit tehetnek a helyi gazdákért. Mi is sok olyan eseményt szervezünk, ahol népszerűsíteni szeretnénk a helyi termékeket, mindemellett pedig a hat nyertes európai uniós pályázatunk is ezt a célt szolgálja. Mindez alátámasztotta a partnereink szemében is azt, hogy nem kell negatívan viszonyulni a szövetkezéshez, társuláshoz, hiszen most már, a múltat félretéve, nagyon sok hozadéka lehet – mondta el az egyesület elnöke.
Átlagos év
A növénytermesztésben nem voltak nagy problémák, mindhárom székelyföldi megyében az átlagos terméshozam volt jellemző. Hargita megyében a kalászos gabonáknál az átlagtermés elérte a 3500-4000 kg-t, burgonyából pedig a 2022-es évhez képest több terméssel zárhatták az évet a gazdák, melynek átlagértéke 22 ezer kg hektáronként, de van olyan gazdaság is, ahol ez a szám elérte akár a 40 tonnát is. Maros megyében is pozitív eredményeket értek el a gazdák, hiszen egyre csökken a meg nem munkált mezőgazdasági területek száma, és ahol nem folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, ott a föld már valóban nem alkalmas egyik növénykultúrának sem. A Maros megyei gazdák átlagos búzatermelése az országos átlagot is elkerülte több mint ezer kilogrammal, hiszen hektáronkénti hozama 6356 kg. Az árpa is jó termést mutatott, az átlagos terméshozam 6404 kg, a kukoricánál ez a szám 7896 kg, a repcénél 4315 kg, a szójánál pedig 3200 kg.
– A 2023-as év termésátlagok szempontjából nagyon rendben volt. Jó évet zártak a Kovászna megyei gazdák a termések szempontjából. A legnagyobb problémát a gabona alacsony felvásárlási ára jelentette, de ez nemcsak Háromszékre volt jellemző, hanem egész Székelyföldre is. A burgonyatermés is átlagon felüli volt, a Kovászna megyei gazdák pedig megfelelően is tudták azt értékesíteni – mondta Könczei Csaba parlamenti képviselő.
Megszűnőben a kisgazdaságok?
Egész Székelyföldön szinte ugyanaz mondható el az állattartásról is: a gazdaságok száma csökken, viszont az állatlétszám vagy akár a hús- és tejtermelés nem mutat csökkenő tendenciát. A kisgazdaságok évről évre szűnnek meg, a gazdák vagy teljesen felhagynak a gazdálkodással, vagy növelik az állatok létszámát. Az egyik legnagyobb problémát a munkaerőhiány jelenti, amelyre a digitalizáció adta lehetőségek nyújthatják a legjobb megoldást.
Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szerint a gazdaságok száma évről évre csökken, viszont az állatlétszám konstans maradt.
– Ez azzal magyarázható, hogy egyesek a túlélési gazdálkodásból átváltanak a gazdaságos gazdálkodásra, ami egy családot fenn tud tartani. Ez átlagosan minimum 50 szarvasmarhát jelent, ennyi kell ahhoz, hogy egy családra elegendő jövedelmet tudjon biztosítani valaki. A túlélési gazdaságok száma egyre csökken, akik úgymond hobbiból gazdálkodtak, azok felhagynak vele. Akik pedig saját maguknak termelik meg az élelmiszert, bár az egészség szempontjából az a legmegfelelőbb, gazdasági szempontból, ha számítást végeznek, akkor sajnos rájönnek, hogy bizonyos termékeket akár olcsóbban meg tudnak vásárolni, mint amennyibe az előállítása kerül – részletezte a szakember.
Az elmúlt évben adódó problémákat legfőképp a kisgazdaságok érezték meg, viszont a munkaerőhiány miatt nagyon sok gazdaság a tejtermelésről áttért a húsmarhák tartására.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke úgy látja, hogy Hargita megyei szinten a tej értékesítésének elég sok módja fellelhető: vannak szövetkezeti feldolgozók, magánvállalkozások, sajtkészítők és egyéb szabad eladásban értékesítő gazdaságok egyaránt.
– A tavalyi év elején elég nagy hangsúly került az ágazatra, mivel drasztikusan visszaesett az egész országban a nyers tej felvásárlási ára. Ezek olyan külső tényezők, amelyek ellen a legnagyobb tejtermelő gazdaságok sem tudnak védekezni. Ezekre a jelenségekre csakis az erős gazdasági szövetségek és a fogyasztók tudatosítása nyújthat megoldást, hogy a helyi vállalkozásaink és szövetkezeteink termékét részesítsék előnyben más termékekkel szemben. A helyzet komplex, hisz az alacsony nyerstej-felvásárlási ár általában a túl nagy feldolgozói raktárkészletekkel párosul, ami egyszerre nehezíti meg a gazdák és a feldolgozóiparban működő cégek helyzetét. Hargita Megye Tanácsának több olyan kezdeményezése is volt a múlt évben, ami a termelők nagyobb biztonságát tűzte ki célul: ilyenek például a sajtmustrák, külföldi és belföldi kiállításokon való megjelenések támogatása, egyesületeknek kiírt pályázatok – mondta a megyeelnök.
Szabó Árpád, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének Maros megyei alelnöke szerint az állatok létszáma csökken, de a tejtermelés nem.
– Olyan megoldásra leltek a gazdák, hogy aki eddig tejelő- és húsmarhát is tartott, az lassan kezdett áttérni csak a húsmarhatartásra. Mindez legfőképp a munkaerőhiánynak tulajdonítható, mivel a gazdák az új digitális rendszerekkel képesek pótolni a hiányzó munkaerőt, a gépek pedig akár két napra is elegendő táplálékot készítenek elő az állatoknak – magyarázta el az alelnök.
Az új sertéstörvény megnehezítette a háztáji sertéstartók életét is, hiszen bizonyos előírások mellett tarthatják állataikat, és az értékesítésnek is a szabályoknak megfelelően kell történnie.
– A háztáji gazdaságokban okozott nagyobb problémát a szabályozás, ahol ugyebár vegyes gazdálkodás folyik, több növénykultúrát termesztenek, illetve több állatfajtát is tartanak, kisebb mennyiségben. Próbálunk mindent megtenni, hogy valamilyen lehetőséget ezeknek a gazdáknak is biztosítsunk, hiszen a háztáji, egészséges élelmiszert kell előtérbe helyeznünk – vélekedett Könczei Csaba parlamenti képviselő.
Egyre nagyobb veszélyt jelentenek
Sajnos a vadkárok száma nem csökkent, ugyanúgy sok gondot okozott a növénytermesztőknek és állattartóknak az elmúlt évben. Bár kártérítést kapnak a gazdák, mégis van olyan eset, ami szintén vadkárnak minősíthető, mégsem tartozik abba a kategóriába. Könczei Csaba szerint a vadkárok szempontjából eléggé nagy a probléma egész Székelyföldön.
– A vadkárok problematikáját kezelő kormányhatározat megjelent, de még mindig javításra szorul. A kárfelmérés nagyon leterheli a mezőgazdasági igazgatóságokat, hiszen ugyanarra a parcellára akár többször is ki kell mennniük helyszínelni. Meg kell említenünk, hogy az is vadkárnak számít, ha egy kerti gyümölcsösben tesznek kárt a vadak, nem csak nagy területeknél. Van egy olyan probléma is, hogy a félkész mezőgazdasági termékekben okozott károkat nem térítik meg. Ide sorolható például a fóliázott bála, hiszen akár ha csak egy medve is kiszakítja a fóliát, azt a bálát már nem lehet felhasználni – tette hozzá Könczei Csaba.
Hargita megyében több mint ötszáz esethez kellett kiszállniuk a mezőgazdasági igazgatóság munkatársainak, amit elsősorban medvék okoztak, valamint farkasok, szarvasok és vaddisznók. Romfeld Zsolt elmondása szerint arra számítottak, hogy külterületen lesz a legtöbb vadkár, viszont nagyon számottevőek a belterületen okozott károk, fele-fele arányban oszlanak meg.
A gyors információszerzés a legfontosabb
Nem egyszerű tanácsot adni a gazdáknak az előttünk álló évre, hiszen időről időre változnak a körülmények. Elmondhatjuk, hogy a megkérdezett vezetők, elöljárók egyetértettek abban, hogy az egyik legfontosabb a gazdák lehető leggyorsabb tájékoztatása. Bár az elmúlt időszak pályázati kiírásaiban olyan elvárások szerepeltek, amelyeknek nem mindenki tudott eleget tenni, remélhetőleg a következő években figyelembe veszik majd az itteni javaslatokat.
– A mezőgazdasági pályázatok terén a megye egyszerre teljesít jól és nagyon rosszul. A farmfejlesztésre kiírt akár egy-két millió eurós pályázatok tekintetében a hegyvidéken második helyen áll Hargita megye, ám a kisgazdaságok számára elérhető, fiatal gazdáknak szóló pályázatok tekintetében a sereghajtók közé tartozunk. Sok esetben a pályázati kiírásokat olyannyira túlbürokratizálták, hogy egy fiatal gazda nem tud eleget tenni ezeknek a követelményeknek. Mindebből pedig az következik, hogy Hargita megyében nyílik az olló a kisgazdaságok és a nagygazdák között, mivel a nagygazdaságok a pályázati forrásokat is hatékonyabban használják fel így, kisebb összegekből tudnak fejleszteni – mondta el Borboly Csaba.