Európa-szerte egyre gyak­rabban bukkannak fel ismét olyan fertőző állat­betegségek, amelyeket sokan már a múlt részének hittek. A közelmúltban például hosszú idő után újra megjelent a száj- és körömfájás – előbb Németországban, majd Magyarországon és Szlovákiában okozott riadalmat –, augusztusban pedig Horvátországban a lépfene ütötte fel a fejét, amit szep­tember elején már Romániában, Vrancea megyében is igazoltak. Mindeközben hazánkban is évek óta folyamatosan jelen van az afrikai sertéspestis, de a kiskérődzők pestise is komoly gondokat okozott a juhászatokban az elmúlt másfél évben. Ezek a kórokozók nemcsak súlyos gazdasági veszteségeket idézhetnek elő és az állattenyésztés stabilitását veszélyeztetik, hanem az ember egészségére is kockázatot jelenthetnek, például Vrancea megyében az antrax a gazdaság tulajdonosát is megbetegítette.
A szerencsének és a helyi állategészségügyi hatóságok munkájának köszönhetően Hargita megyét eddig többnyire elkerülték a nagyobb járványok – egyedül az afrikai sertéspestis jelent meg idén újra a megyében, de a gyors beavatkozás által sikerült megfékezni és felszámolni az egyetlen – gyergyóremetei – gócot.

Rendszeres monitorozás

A megelőzés, a fegyelem és az elővigyázatosság kulcsfontosságú – hangsúlyozta érdeklő­dé­sünkre a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság (DSVSA) járványtani osztályvezetője. Fodor Levente azt mondta: a romániai állategészségügyi hatóságok felkészültek az állatokat veszélyeztető járványok megjelenésére. A sertéspestis például évek óta jelen van az országban, felszámolni eddig nem sikerült, de a betegség terjedését folyamatos óvintézkedésekkel igyekeznek féken tartani. A hatóságok minden bejelentett gyanús esetet kivizsgálnak, rendszeresen vesznek mintát a gazdák által jelentett beteg sertésekből, és laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrzik a vírus jelenlétét. Külön figyelmet fordítanak a vaddisznók ellenőrzésére is, minden egyes elejtett állatot laboratóriumban vizsgálnak – a vadásztársulatok kötelesek mintát küldeni –, hogy kiderüljön, hordoz-e az állat kórokozót. Ha elhullott vaddisznót találnak, abból szintén mintát vesznek, hogy időben azonosítható legyen egy esetleges fertőzés. Ez a szigorú ellenőrzési rendszer lehetőséget ad arra, hogy a betegség terjedését idejében megfékezzék, hiszen oltás a sertéspestis ellen jelenleg nem létezik.
Más betegségekkel szemben azonban van lehetőség megelőző immunizálásra. A lépfene például nem új kórokozó. A spórái akár 30–40 évig is életképesek maradhatnak a talajban, így egy áradás vagy földcsuszamlás során újra a felszínre kerülhetnek és megfertőzhetik az állatokat. Éppen ezért minden erre a betegségre fogékony állatot – szarvasmarhát, juhot, lovat – évente egyszer, tavasszal kötelezően be kell oltani. Elméletileg minden hét hónapnál idősebb állat megkapja a vakcinát, a gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy egyes kisebb gazdaságokban mulasztások miatt kimaradnak egyedek. Fodor Levente szerint ez nagy hiba, hiszen a lépfene zoonózis, vagyis állatról emberre terjed, ezért különös figyelmet igényel.

Védőoltások korlátai

A különböző betegségek elleni vakcinázási lehetőségek eltérőek. A lépfene esetében – mint említettük – létezik, kötelező és hatékony az oltás. A száj- és körömfájás ellen ugyan van vakcina, de Romániában nem alkalmazzák, mert ha felütné a fejét a fertőzés, a terjedés lassítása érdekében használható lenne az oltóanyag, de a fertőzött telepen található állatokat mégis le kell ölni. Ezért oltás helyett a hatóság inkább más járványügyi intézkedésekkel védekezik, védekezne ilyen esetben. A kiskérődzők pestise ellen is létezik szérum, de Romániában ugyancsak nem alkalmazzák. Az afrikai sertéspestisre ugyanakkor jelenleg nincs hatékony oltóanyag. Bár folynak kísérletek, a vírus változékonysága miatt eddig nem sikerült megbízható vakcinát kifejleszteni.

A megelőzésben fontos a gazdák szerepe

Fodor Levente szerint minden betegségnek megvan a maga vészforgatókönyve, amelyet a hatóságok szükség esetén azonnal életbe léptetnek. Járvány esetén lezárják a fertőzött gócpontot, 3-tól 10 km-ig terjedő védő- és megfigyelési zónákat jelölnek ki, karantént rendelnek el, megtiltják az állatok mozgatását, és szigorú fertőtlenítési előírásokat vezetnek be. A fertőzött állományt – legyen szó sertéspestisről, száj- és körömfájásról vagy lépfenéről – felszámolják, vagyis az állatokat leölik. Az önkormányzatoknak előre kijelölt területei vannak – amelyeket a környezetvédelmi és vízügyi hatóság is jóváhagyott – az elhullott állatok elföldelésére.
De lehet bármilyen akcióterv – a gazdák szerepe a megelőzésben kulcsfontosságú. A legelső lépés az állatok nyilvántartásba vétele: minden egyedet be kell jelenteni és egyedi azonosítóval, fülszámmal kell ellátni. Ha az állatok hivatalosan szerepelnek az adatbázisban, akkor automatikusan bekerülnek a kötelező oltási és ellenőrzési programokba. A higiéniai és állatjóléti szabályok betartása szintén alapkövetelmény: tiszta ólak, megfelelő takarmányozás, rendszeres állatorvosi felügyelet nélkül nem lehet biztonságban tartani az állatállományt. Ha szokatlan tüneteket észlelnek, a gazdáknak haladéktalanul értesíteniük kell az állatorvost, hiszen a korai beavatkozás sok esetben megakadályozhatja egy betegség továbbterjedését.
A szakember szerint a romániai – ezen belül a Hargita megyei – állategészségügyi rendszer elméletileg minden szükséges erőforrással rendelkezik: vannak laboratóriumok, szakemberek, fertőtlenítőszerek és megfelelő felszerelések. A kihívás azonban mindig az, hogy a gyakorlatban is gyorsan és hatékonyan tudjanak reagálni. Ebben a gazdák együttműködése nélkülözhetetlen, hiszen ők állnak a frontvonalban, ők látják először az állatok állapotát, és rajtuk múlik, hogy időben értesítik-e a hatóságokat, mondta Fodor Levente.