A poszméhek kis mennyiségű elektromosságot hordoznak, és mivel maguk a virágok is rendelkeznek elektromos töltéssel, ezért a pollen könnyebben megtapad a rovarok testén. Egy nemrégiben végzett kísérlet szerint a virágok intenzívebben illatoznak, ha elektromosan feltöltött poszméhek látogatják meg. A poszméhek kis mennyiségű elektromosságot hordoznak, és mivel maguk a virágok is rendelkeznek elektromos töltéssel, ezért a pollen könnyebben megtapad a rovarok testén. Egy nemrégiben végzett kísérlet szerint a virágok intenzívebben illatoznak, ha elektromosan feltöltött poszméhek látogatják meg. Meglepő eredményeket mutatott egy nemrégiben végzett kísérlet, amelyről a focus.pl oldalról is olvashatunk. A poszméhek látogatása – vagy inkább az általuk hordozott elektromos töltések – arra ösztönzik a virágokat, hogy a szokásosnál több illatot bocsássanak ki. A tudósok azt sugallják, hogy a növények ezt a stratégiát használják a közeli beporzók vonzására. A virágok korlátozott mennyiségű illatanyaggal rendelkeznek, ezért célszerű csak akkor szabadítani őket, ha a beporzók a közelben vannak. Alapvetően akkor érdemes hirdetni, ha tudjuk, hogy közönséget találunk – mondja az új tanulmány vezető szerzője, dr. Clara Montgomery. Egy brit tudóscsoport tanulmánya az első, amely kimutatta, hogy a növények ilyen módon reagálhatnak a beporzókkal való kapcsolatra. A poszméhekkel való találkozáskor intenzívebb szagot bocsátanak ki, hogy több rovart vonzzanak magukhoz, és növeljék beporzási esélyüket. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a poszméhek (de más beporzók is) kis mennyiségű elektromosságot hordoznak. Maguk a virágok is rendelkeznek elektromos töltéssel, így a pollen könnyebben megtapad a rovarok testén. Általában amikor egy pozitív töltésű rovar egy negatív töltésű virágra száll, a pollen automatikusan felé repül, mivel az elektromos töltés vonzza. Ezt a szokatlan mechanizmust 2013-ban fedezték fel, de csak egy nemrégiben végzett kísérlet derítette ki, hogy más funkciója is van. Kimutatták, hogy a poszméh által hordozott elektromos töltés – bár rendkívül kicsi, mindössze 120 pikokulomb (pC) – „szaglási választ” indukál a (Petunia integrifolia) petunia esetében. A fentieket a következőképpen ellenőrizték: A tudósok először egy speciális „beporzási arénát” építettek fel, amellyel megmérhették az egyes rovarok által hordozott töltést és a benzaldehid – a virágok által kibocsátott fő illatanyag – mennyiségét. Azért, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a növények valóban reagálnak egy elektromos töltésre vagy csak egy rovar érintésére, a tudósok kétféle támogató eszközt fejlesztettek ki. Az egyik egy földelt fémrúd, a másik pedig egy elektromossággal töltött nejlongolyó, amely körülbelül 600 pC töltést hordozott, ami ötször nagyobb, mint a darázsé. A kísérlet részeként a tudósok először a virágokat tették ki a dongóknak, majd a korábban említett eszközökkel megérintve próbálták stimulálni a petúniákat. Folyamatosan rögzítették az ingerekre adott potenciális választ – mérve a virágok által kibocsátott illat mennyiségét. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a szabadon repülő poszméhek által látogatott virágok benzaldehidtermelése jelentősen megnőtt. A virágok, amelyeket az elektromosan töltött golyó érintése is stimulált, ismét növelte az illékony anyagok képződését – majdnem megkétszerezve az átlagos mennyiségét. Ezzel szemben a földelt rúddal kezelt növények nem mutattak növekedést. – Ez a felfedezés a rovarok és a növények közötti, korábban ismeretlen típusú kölcsönhatást tárja fel, a megfoghatatlan elektromos jelek világát, amelyet mi, emberek nem tudunk észlelni speciális berendezések nélkül – mondja prof. Daniel Robert a Bristoli Egyetemről. Ez a növény túlélési stratégiájának része. A kutatás az első, amely kimutatta, hogy a virágok a beporzókkal való érintkezésre úgy reagálnak, hogy intenzívebb illatot bocsátanak ki. Mivel egy poszméh jelenléte azt jelezheti, hogy más rovarok is vannak a közelben, a szerzők azt javasolják, hogy a virágok így reagáljanak, hogy több látogatót vonzzanak. „Ez a tulajdonság valószínűleg a növényekben fejlődött ki, hogy maximalizálja az általuk felszabaduló vegyi anyagok hatékonyságát a beporzók vonzásában” – magyarázza dr. Montgomery. Egy olyan nyilvánvaló jelre hagyatkozni, mint a rovarok által továbbított elektromos töltés, minden bizonnyal hatékonyabb, mint a hőmérsékletre vagy a napfényre reagálni – teszi hozzá a kutató. Ha a virágok több illatanyagot bocsátanának ki az ilyen ingerekre válaszul, fennáll annak a veszélye, hogy értékes erőforrásokat pazarolnak el, vagy véletlenül parazita rovarokat csalnak leveleikre vagy virágaikra. – A rovarok a domináns beporzók a mezőgazdasági ökoszisztémákban, és számos növényünk számára beporzási szolgáltatásokat nyújtanak. Minél jobban megértjük a beporzó-növény kölcsönhatásokat, annál jobban tudjuk megvédeni a beporzókat, és biztosítani tudjuk az élelmiszer-termelés biztonságosságát – teszi hozzá dr. Vuts József vegyökológus, a tanulmány társszerzője.

Zöldi István Csíkszéki mézlovag, Hargita megyei méhészegyesület