A naponta lerakott peték és ezáltal a méhcsaládok fejlődését a külső hőmérséklet, a méhek egészségi állapota, az évszak, a genetikai tulajdonságok, az anya kora, a családméret, a tartalék élelem és a naponta behordott élelem szabályozza. Ezért igyekszünk jó tulajdonságú fiatal anyákat megfelelő családméretben, minőségi élelemmel jól ellátott fészekben, egészségesen betelelni és a negatív hatásoktól lehető legjobban megóvva áttelelni, nekiindítani a tavasznak. E tényezők közül mindeniknek legalább elégséges szinten kell teljesülnie ahhoz, hogy egy jó tavaszi fejlődés után készen álljanak méhcsaládjaink a vándorlásra és a legelők hatékony kihasználására. Ha valamilyen okból nem sikerülne ezeket biztosítani, akkor még mindig van lehetőségünk különböző családegyesítő, összeröptető vagy keretáthelyezéses módszerekkel kiigazítani, amennyire szükséges vagy lehetséges. Azt viszont érdemes figyelembe venni, hogy minden családfejlődést elősegítő módszert időben el kell kezdeni, mivel a lerakott petéből három hét múlva lesz kifejlett dolgozó méh, és még két-három hét múlva lesz gyűjtő méh.
A gyakorlatban leginkább a serkentő etetést használjuk a méhcsaládok egyedszámának a növeléséhez. A két leg­fontosabb időszak, amikor serkentünk, a nyár vége és tavasszal az első kirepülések utáni időszak, egészen a komolyabb hordásokig. Ezenkívül érdemes az évközbeni hordástalan időszakokban is besegíteni, hogy a fiasítás felületét a lehetőségekhez képest megőrizzük.

A nyár vége a telelésre való felkészülés ideje, amikor azért serkentünk, hogy a család megfelelő méretben le­gyen betelelhető, ezzel közvetett módon, de jelentős hatással lehetünk a következő tavaszi fejlődésre és a legelők kihasználására.
A tavaszi serkentés az első tisztuló kirepülések után kezdhető el, mivel a család természetesen június közepére érné el a legfejlettebb állapotát, ebben az időszakban igyekszünk minden lehetőséget kihasználni arra, hogy népes családokat hozzunk létre, lehetőleg az első akácvirágzáshoz időzítve. Ekkor kezdődhet a fehérjepótlás is. Az ezelőtti időszakban is használhatunk lepényeket vagy más anyagokat, ha szükséges, de ezeknek nagyobbrészt élelempótló szerepük van, in­kább a biztonságos áttelelést szolgálják. Jó figyelni arra, hogy fölösleges terhelésnek ne tegyük ki vele a méheket, mivel a cukrok feldolgozása és tárolása a kap­táron belül mind a nektáré, mind a pótlóanyagoké a méhek elhasználódását segíti elő. Ez az elhasználódás a pótlóanyagok esetében erősebb, így a méhek életének rövidülése és fehérjetartalékainak elhasználódása, pem­pőtermelési képességének csökkenése a feldolgozás alatt erősebb, és ki akarná a telelő generációt az intenzív fiasítási, nevelési időszak előtt gyengíteni? Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy az egyedek élethosszának a megalapozása a nyár végi időszakban történő megfelelő mennyiségű virágpor elfogyasztásával, illetve egészséges családok biztosításával kezdődik. Az egyedek élethossza tekintetében, ha szükséges a telelőélelem pótlása, akkor annak a megfelelő időben való beadása kulcsfontosságú, illetve savasítása jó hatással van a méhek általi fel­dolgozásra, főleg a kristálycukorral való pótlás esetén.
A különböző serkentő módszerek közül leggyakrabban a folyékony cukoroldatok használatosak, amelyekkel a hiányzó nektárt pótoljuk. A nektár cukortartama biztosítja a méhek számára az energiát, melynek fogyasztása gyakoribb, mint a fehérjéknek. Míg a fehérjéket és más anyagokat a testükben jól és hosszú ideig képesek raktározni a cukrokból, folyamatos utánpótlásra van szükség, amelynek elmaradása aktív tevékenység esetén két-három óra után elhullással végződhet, de kevésbé aktív tevékenység esetén is legfeljebb két napig maradhatnak életben.
A két leggyakrabban használt pótlóanyag közül min­­­denki saját munkamódszerei alapján választhat, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, amelyek mérlegelését mindenki saját gazdasága méretéhez, fel­szereltségéhez igazíthatja. A mézzel való pótlást egészségi okokból csak korlátozottan használjuk.

A pótlóanyagok méhek életére gyakorolt negatív ha­tásának ellensúlyozására egyes kutatók különböző gyógy­növénykivonatokkal próbálkoztak, amelyek a legtöbb esetben jó eredményeket hoztak, és akár 40-50%-os élethossz-növekedéseket értek el a kontrollcsoporthoz képest, de már az egyszerű savasítás is segített pár százalékot. A dolgot beárnyékolja, hogy a kísérletek, noha a legtöbb esetben pozitív hatással voltak a méhek élethosszára, a megismétlésük esetén volt, hogy ingadozó hatásfokot mutattak. Ezt lehet az alapanyagok változó minőségében is keresni, de a kísérletezéshez szükséges hasonló körülmények biztosítása sem könnyű feladat.
Ezek a receptek legtöbb esetben gyógynövények vizes kivonatainak felhasználásából álltak. Serkentő hatásúnak gondolják a homoktövis, csalán, orbáncfű, gyermekláncfű kivonatát. Antibakteriális hatásai miatt szóba jön a hagyma, fokhagyma, üröm, cickafark, citromfű, menta, hárs és zsurló is. Ezek az anyagok nem minden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményt a serkentő hatásukat illetően, de néhány esetben sikerült bizonyítani a serkentő vagy élethossznövelő hatást, akár egyedül vagy együtt használva őket. Ilyen a csalán, kamilla, orbáncfű, menta, cickafark, körömvirág kivonata vagy ezek keveréke.
Egy másik, közelünkben végzett kísérlet szerint áttelelő családok serkentésében, de ugyanakkor a műrajok és gyen­gített családok esetében is jó eredmények születtek szelén, bíborkavirág, csombord használata során a fiasítás kiterjedésében és az elfoglalt léputcák számában.
A serkentő etetés hatékonyságának javítása céljából több kereskedelmi anyag is forgalomban van, amely növényi kivonatokat, vitaminokat tartalmaz. Egyes betegségek ellen is hatásosak, vagy a méhek általános erőnlétét javítják, de olyan is van, amely célzottan, néhány anyag pótlásával az anyák által letett peték számát hivatott emelni. Érdemes figyelembe venni, hogy a nozematózis ellen is használt Protofil erre a célra is alkalmas, kimagasló eredményekkel.
Tudva vagy sem, a gyakorlatból tapasztalva minden méhész hamar rájön, hogy a cukorszörppel való serkentés önmagában nem csodaszer, és emellett még több más, a méhek táplálkozásával kapcsolatos tényező is kell hogy teljesüljön a serkentő hatás eléréséhez, mivel a méhcsalád fejlődését a pillanatnyilag rendelkezésre álló vagy tartalékolt fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok is befolyásolják. Nem beszélve a családok méretbeli, pempőtermelési ké­pességben mutatott különbségeiről, amelyek csak a serkentés hatására rövid távon nem egyenlítődnek ki.

Az a tény sem elhanyagolható, hogy az adott területen található méhcsaládok száma, a méhlegelő terheltsége és annak állapota összefüggésben van a családjaink optimális tápanyag-ellátottságával. Minél nagyobb a méhsűrűség, annál nehezebb dolgunk van a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék biztosításával. Ez a nehézség mind anyagi vonzatával, mind az ellátás optimálistól való eltérésével beárnyékolja a várt eredményeket. Ez a túlterhelés nem feltétlenül csak tavasszal vagy nyár végén, hanem egyes szélsőséges, de valós esetekben az év majdnem teljes ideje alatt fennállhat, amelyet egy szárazabb nyár még tovább fokozhat.
A fiasítás növekedése szempontjából érdemes fi­gyelembe venni, hogy az etetések gyakoriságát tekintve hatékonyabb a gyakrabban, naponta végzett kis adagú etetés, mint a ritkább, de nagyobb adagú etetés. A kon­centrációt tekintve tavasszal 1:1 arányú cukorszörpöt használunk 200-500 ml/nap adagolásban.
A serkentő etetés mennyiségétől függően legtöbb esetben csak a fiasítási kedv fenntartásához és a kintről nehezen behozható víz pótlására elegendő, a le­rakott petékből származó fiasítás kineveléséhez már a tartalékokat használja a család, ezért azok biztosítása vagy pótlása odafigyelést igényel.
Bár az évek során minden méhésznek kialakul egy saját munkamenete és serkentési gyakorlata, mint látjuk, sok mindenre kell odafigyelni, még ha nem is tudjuk mindeniket befolyásolni. Ezért néha érdemes felfrissíteni azt, amit tudunk, vagy esetleg a fiatalabbaknak sikerül segítséget nyújtani a tevékenység elkezdésében. Ha vé­letlenül nekik se lenne épülésükre ez az írás, akkor talán a figyelmesebb szomszédok kíváncsiságát enyhítheti, amikor értetlenkedve figyelik, hogy miért kóborolnak esténként a méhészek üresedő vedrekkel a méhek közt.  Megnyugtatásukra írom, hogy ettől a tevékenységtől ugyan valószínűleg több méze lesz a méhésznek, de nem a vedrek tartalmából, mert abból méhecskék lesznek.

Kiss Miklós méhészeti szakember, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete