Növekvő költségek, alacsony mézárak
Az olcsó importméz, a támogatások nem megfelelő alakulása és a növekvő költségek miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a székely méhészek. Az utóbbi időszakban országszerte a helyi szakmai szervezetek tiltakozó megmozduláson hívták fel a figyelmet arra, hogy noha tevékenységük kulcsszerepet játszik a mezőgazdaságban, elenyésző segítségben részesülnek az állam részéről.
Zöldi István, a Hargita Megyei Méhészegyesület alelnöke érdeklődésünkre elmondta: a klímaváltozás okozta nehézségek mellett a méhészek helyzetét tovább súlyosbítja a termelési költségeknek az elmúlt időszakban tapasztalt jelentős növekedése – üzemanyag-drágulás, áfaemelés –, miközben új adóterhek is megjelentek. Új problémát jelent a méhcsaládok szállítására használt járművek adóztatása, amely korábban nem terhelte az ágazatot. Az idéntől adót kell fizetni a kizárólag méhcsaládok szállítására használt méhészkocsikért – pavilonok – is, az új adó körülbelül évi 1300–1400 lej kiadást jelent.
Ugyanakkor óriási gond a beáramló olcsó importméz. A külföldről, főleg az Európai Unión kívülről érkező, dömpingáron kínált méz lenyomja az árakat, így a hazai termelők önköltségi ár alatt kénytelenek értékesíteni termékeiket.
– Ráadásul a sokszor ellenőrizetlen termék minősége kétséges, mert származási helyét sem lehet tudni pontosan
– tájékoztatott a szakember.
A méz nagykereskedelmi ára kilogrammonként a következőképpen alakul: repceméz 12 lej, vegyes virágméz 10–11 lej, napraforgóméz 10–12 lej, míg az akácméz 23–26 lej. A biomézek esetében a vegyes virágméz 12–13 lej, az akácméz 25–27 lej, az erdei méz pedig 25–27 lej között mozog.

