A Székelyudvarhelytől 12 kilométerre fekvő, Farkaslaka községhez tartozó Nyikómalomfalván hozta létre két évvel ezelőtt Sinka Arnold falugazdász mangalicafarmját. Jelenleg tíz anyadisznó és egy kan mellett tizenhárom süldő és ötvenhárom kismalac nevelkedik idillikus környezetben Kútszegen, a falu peremén. [caption id="attachment_104371" align="aligncenter" width="2016"] Dróthálóval és villanypásztorral védett kert. Dagonyázó mangalicaparadicsom              Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption] Meleg, tavaszi napon érkezem Malomfalvára és örömmel tapasztalom: valóban itt a tavasz az összes illatával, virágzó fáival és madaraival. A falu bejáratánál a főúton egy gólya sétál át az autóm előtt, majd mielőtt átérne a túloldalra, könnyedén fölröppen. Régi időkre nyúlik vissza a mangalica iránti érdeklődésének története, meséli a kezdeteket Sinka Arnold, akivel malomfalvi otthonukban ülünk le beszélgetni, még mielőtt kimennénk a falu határában lévő sertésfarmhoz, ugyanis még caritasos korában, gyergyói kollégája, Bányász Jóska kérte meg, szerezzen Udvarhelyszéken egy kan mangalicát. – Bözsefalván találtam is egy süldőcskét, amit átvittem Gyergyóba, s amint utólag kiderült, a volt kollégáim rólam nevezték el – mondja nevetve Arnold. Később, ha arra volt útja, rendszerint meglátogatta, gondja volt rá. Közvetlenül akkor került kapcsolatba a mangalicával, amikor Benedek Csaba kollégája, akinek már korábban voltak mangalicái, megkérdezte, nem tudna-e helyet szerezni az állatoknak. – Itt, a falu határában, egyik falustársunknál tartottuk közösen, első évben ő is gondozta a malacokat. Aztán felszámoltuk azt az állományt, mert korcsos volt, és azon ügyködtem, hogy fajtiszta állományt szerezzek valahonnan – mondja a gazda. Tavalyelőtt ősszel egy magyarországi pályázatból vásárolták meg az első törzskönyves állományt, pontosan tíz kocát. Ez az állomány nagyjából négy-öt évig fiaztatható, ezt követően ki kell selejtezni. – Nagyon finom szalámit készítenek ebből az érett húsból, étkezésre ideális – mondja Arnold, amikor arról kérdezem, mi lesz a kiselejtezett anyadisznók sorsa, majd azt is megtudjuk, a fajállatok kevesebbet ellenek, átlagosan 6-7 malacot, ám ennél az állománynál gyakori a 8-9 kismalac is. Fontos lenne ott lenni és végigkövetni az elléseket, hiszen megtörténik, hogy a jól meghízott kocák megnyomják a kicsinyeiket, így 5-6-7-re is visszaeshet az újszülöttek száma. – Általában éjszaka, hajnalban ellenek, délután, estefelé még nem utal semmi jel arra, hogy készülődnek. De ha észreveszem, mindenképp maradok segíteni. Arnold irányítás alatt tartja a pároztatást: amikor lefiaznak és leválasztja a malacokat, ezt követően egy hét különbséggel egyszerre engedi ki őket. Két hét alatt sikerül a kannak a megtermékenyítés, ezért a malacozás is majdnem egyszerre, két hét leforgása alatt történik. Évente kétszer – tavasszal és ősszel – szaporítja az állományt. Jelenleg ötvenhárom kismalac szopik az ólban, amelyek nagy részét Arnold tenyészállatokként értékesíti majd, 10-12 hetes korukban. Az igénylők feliratkoznak, az állatok kiválasztása után származási igazolást (amivel beiratkozhatnak a Mangalicatenyésztők Egyesületébe) és törzskönyvet is kapnak, és akár támogatást is kérhetnek. Egy kocára – mivel őshonos állatként tartják számon Romániában is – 89 eurót adnak. Azok, akik megtartják a vérvonalat, a faj tisztaságát, idén vissza nem térítendő támogatásban részesülnek, ugyanis egy kocára 1200 lejt adnak. Ha hosszú távon tudnák ezt a támogatást biztosítani a mezőgazdasági alapból, fellendülhetne a mangalicatenyésztés a környéken, véli Arnold. [caption id="attachment_104370" align="alignleft" width="2016"] Szelíd süldők. Habár lassabban nőnek, szívósabbak fehér házi társaiknál[/caption] Szabadon, ám biztonságban A környéken jelenleg húsz körüli a mangalicatartók száma, de senkinél sem jellemző a nagyobb állomány, ami annak a rendelkezésnek is köszönhető, hogy magángazdaságokban nem lehetett öt állatnál többet tartani a sertéspestis miatt. Ha valaki ezen felül szaporította az állományt, A-típusú farmot kellett létrehoznia, ami többek közt jogi személyt követel. Ezt most nem veszik ilyen szigorúan, mondja a szakember, hamarosan további könnyítéseket is eszközölnek. Eddig a szaporítást sem engedélyezték a háztáji gazdaságokban, de valószínű, hogy a jövőben ezt is megengedik. A szigorítás a szabadtartásra is kiterjedt, amelyet szintén betiltottak a sertéspestis miatt, ezért a Mangalicatenyésztők Egyesületének vezetői javaslatban indokolták meg, hogyan lehet szabadon, ám mégis biztonságosan tartani az állatokat. – A szabadtartást mi úgy értelmezzük, hogy a területet bekerítjük, és ezen belül egy méterrel még minimum két szál villanypásztorral is elkerítjük, így létrejön a védősáv és a kinti állatokkal nem tudnak érintkezni. Ezzel a módszerrel meg lehet fékezni a kinti betegségek bekerülését. Ha az ember tenyésztéssel is foglalkozik, akkor fontos a födött, elkerített rész, hogy követhető legyen a pároztatás, malacozás stb. Ha makkoltatni lehetne… Arnold gyakorlatban is megmutatja, amiről eddig beszélt: kimegyünk a faluhoz nagyon közel eső Kútszegre, ahol az apósától ajándékba kapott földterület mellé még vásárolt egy darabot. Itt vannak az állatok, Maga kutya őrzi a területet a villanypásztorral megosztva. A mangalica nem kényes, de mivel a sertés nem tud izzadni, valamint a vastag szőrréteg miatt kint nagyon melege van, így szüksége van fürdési lehetőségre. Nyáron ezért keresi a dagonyázót, ahol le tudja hűteni magát, ezért ezt biztosítani kell számára. Gyuri, a kan, kint heverészik az iszapban, a „lányok” meg bent nevelik a kicsinyeket, de hamarosan ők is kiszabadulnak. Az ősszel született süldők is kint fürödnek a nap sugaraiban, elkülönítve, szőrük csak úgy csillog a nap fényében. – Az lenne az ideális, ha ősszel ki lehetne csapni az erdőre makkoltatni, mert az adna még egy parfümöt a húsának, de ezt a pestis miatt nem lehet megtenni. Régebb, nagyapámék idejében létezett disznócsorda, nagyrészt mangalicát vagy báznait tartottak, s bizony vitték ősszel a cseremakkra és a bükkmakkra. Hogy miért tűnt el a mangalica? Több oka is volt. Bejöttek az intenzív fajták, amelyek lényegesen rövidebb idő alatt elérik a vágósúlyt, aztán az ipari olaj is kiszorította a zsírt a konyháról és elhitették, hogy az olaj sokkal egészségesebb, mint a zsír, holott nem – mondja meggyőződésből az állattartó gazda. A mangalicafajták közt a szőkét, a fecskehasút (fekete, fehér hassal) és a vöröset különböztetik meg, valamint most a magyar tenyésztők visszahozták a fekete színváltozatot. Valamennyire testalkatban is különböznek, mondja Arnold, például a szőke zsírosabb, mint a vörös. A mangalica zsírja folyékonyabb, könnyebb szerkezetű, húsa pedig márványos. Extenzív fajta, lassan növekedik, több időre van szüksége, hogy elérje a vágósúlyt, ezért jobban beépül a szervezetébe az ásványi anyag. Az ízeket a zsír hordozza, ezért ízletesebb, omlósabb a mangalica húsa. [caption id="attachment_104371" align="aligncenter" width="2016"] A széna is hozzátartozik a menühöz[/caption] Egyesületbe tömörültek 2011-ben ugyan megalakult Hargita megyében a Mangalicatenyésztők Egyesülete, viszont néhány rendezvény után megszűnt a tevékenységük. Nemrég újratervezés történt, ismét van remény arra, hogy törzskönyvezett állatokkal javítsák fel az állományt és visszahozzák a köztudatba a világhírű mangalicát. Sinka Arnold és Kolumbán Dávid csekefalvi tenyésztő kezdeményezésére alakult újra a Székelyföldi Mangalicatenyésztők Egyesülete, új tagokat toboroztak, vezetőségváltás is történt. Így került az egyesület élére Kolumbán Dávid, Sinka Arnoldot pedig alelnökké választották, Jakab Ernő állatorvost pedig titkárrá. – Elindítottunk egy folyamatot, felvettük a kapcsolatot a magyarországi Mangalicatenyésztők Országos Egyesületével és annak elnökével, Tóth Péterrel, többször találkoztunk, jó kapcsolat alakult ki. Együttműködési megállapodást írtunk alá, hogy segítjük egymást, de főleg ők minket, hiszen szakmailag még nem sokat tudunk mi hozzátenni. A magyarországiak már a kilencvenes évek elején megalapították az egyesületet és nagy tapasztalatuk van a tenyésztésben is – résztelezi Sinka Arnold. [caption id="attachment_104372" align="aligncenter" width="2016"] Összebújó mangalica malacok. Felnövekvő tenyészállomány[/caption] A magyarországi egyesület segítségével szőke és vörös törzskönyves mangalicákat hoztak be az országba. – A magyar kormány Erdély-szinten elindította a falugazdász-hálózatot, Székelyföldön a legtöbb falugazdászt foglalkoztató szervezet a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, amely három magyar megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácselnökének a közreműködésével jött létre. Szakmai, szaktanácsadói hálózatként működik, szakemberek bevonásával. Én is csatlakoztam ehhez a hálózathoz, én képviselem a mangalicatenyésztéssel kapcsolatos teendőket. A hálózathoz számos szakterületet képviselő személy tartozik, külön szakember foglalkozik a szarvasmarha-tenyésztéssel, tejkontrollal, területalapú támogatással, húsmarhával, kecskével, juhokkal stb. Az én fela­datatom többek közt feltérképezni a mangalicaállományt a három székelyföldi megyében – vázolja a teendőket a szakember. A falugazdászok számos gazdafórumot szerveztek már a falvakban, megismertetik a szervezetet és arra buzdítják a gazdákat, hogy bármilyen kérdéssel forduljanak a szakembereikhez bizalommal. – A gazdafórumokon feltérképezem, hogy van-e a gazdák közt mangalicatartó, felveszem velük a kapcsolatot és mindenkit meglátogatok. Aki igényli, behozzuk a rendszerbe, a minőségi állatállomány felépítése a cél, azáltal, hogy törzskönyvezett állatokat hozunk be. Ha mindez sikerül, akkor az értékesítés lenne a cél, piacra vinni vagy az állatot, vagy a készterméket – magyarázza Arnold. Az egyesület – amelynek egyelőre huszonnyolc tagja van – tavaly ősszel szervezte meg Székelyudvarhelyen az első Mangalica Gasztrofesztivált azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a mangalicatenyésztést, valamint a mangalicából készült ételeket. Ugyanakkor az egyesületnek pályázatból sikerült vásárolniuk egy állatszállító utánfutót, amire azért van szükség, mert vérfrissítés okán Magyarországról kell beszerezniük a kanokat. A mangalicatartáshoz való visszatérés a hagyományokhoz való visszatérést jelenti. Támogassuk a helyit, a hazait!

Nagyálmos Ildikó