Csíkdánfalva határában található egy farm, ahol szarvasmarhák, pontosabban angusok nevelkednek. A Gál Botond és Demeter testvérpár a család, a nagyszülők és szülők példáját követve gazdálkodik, és teljes jövőképüket a gazdaságban látják. Mint mindenhez, ehhez is elengedhetetlen a szakma szeretete, és bár nem kevés munkát igényel, lelkesen kitartanak minden mellett. Hegyek, házak, erdők veszik körül a Csíkdánfalva határában található farmot. Érkezésünkkor a testvérpár fogadott, Gál Botond és Demeter, akik lelkesen mutatták be az épületeket, a takarmányt és a minket körülvevő területeket. Egy dolgot hiányoltunk csak, mégpedig az állatokat, pontosabban az angusokat, hisz ezt a szarvasmarhát tenyésztik előszeretettel. Mint megtudtuk, aggodalomra semmi ok, hisz minden rendben van velük, csak ők még a domb túloldalán vannak, a legelőn. Mielőtt pedig meglátogattuk közösen az állatokat, a testvérpár elmesélte, hogyan is kezdődött a kapcsolatuk a mezőgazdasággal, és miért erre a húsmarhára esett a választás. – A nagyszüleink is tartottak állatokat, így már egészen kiskorunk óta kapcsolatban vagyunk a mezőgazdasággal. Előszeretettel kapcsolódtunk be ebbe az életbe, sokat segítettünk nekik, így nem is meglepő, hogy kialakult ez az állatszeretet – mesélte Gál Botond. Angusokat 2016-tól tartanak, ez a fajta pedig nemcsak jó minőségű húsa miatt, hanem úgymond igénytelensége miatt is előszeretett a gazdák körében. A fajta kiemelkedő értéke kitűnő reprodukciós tulajdonságaiban rejlik. A húshasznú fajták közül a legkönnyebben ellő fajta, alacsony borjúsúlyokat örökít, ezzel együtt a borjú formája és testtömeg-gyarapodása is kedvező a könnyű ellés szempontjából. Tejtermelése jó, általában elegendő a borjú növekedési erélyének kihasználásához. Mindkét fiatal az agrártudományon belül végzi felsőfokú tanulmányait, így amíg ők a tanulásra kell koncentráljanak, addig édesapjuk és nagyapjuk segít be a gazdálkodásba. A több mint hetven angus még nem igényel külső segítséget, és ezt szeretnék tartani is, hogy saját maguk tudják elvégezni a farm körüli munkálatokat. Elindultunk a marhák felé, miközben arról kérdezgettem őket, hogy miért is tartanak ki a farm, az állattenyésztés mellett, és a mai divathoz hasonlóan nem amellett döntenek, hogy külföldön találjanak megélhetést maguknak. – Én semmiképp nem szeretnék külföldre menni. Nem könnyű az elindulás, de ha munkát keresünk, akkor azt itthon is megtaláljuk. Véleményem szerint értelmetlen máshol elkezdeni az életet, hisz tíz vagy húsz év múlva úgyis hazajönnénk. Harminc- vagy negyvenévesen pedig sokkal kellemetlenebb végigjárni azokat az utakat, amelyekre most fiatalon is lehetőségünk van – vélekedett Gál Demeter. Csodás állomány fogadott bennünket, izmos nyakak, tiszta fekete marhák lettek figyelmesek érkezésünkre. Üdvözölt a testvérpár édesapja is, illetve Dezső, a bika is, a maga módján. Szemtanúi voltunk az igazi állatszeretetnek, hisz a több száz kilós bika szeretettel közelítette meg a fiúkat is. Ahogyan édesapjuktól, Ervintől megtudtuk, a gazdaság nagy részét sikerült önerőből megvalósítani, illetve nagy segítség volt számukra a tavalyi Pro Economica-pályázat. Az állatokat, pontosabban a borjúkat élő állatként értékesítik, nagy a kereslet rá, sosem születik annyi állat, hogy ne tudnák eladni. A fiúk kiemelték, hogy semmiképp nem hátrálnak meg a mezőgazdaságtól, bármilyen nehézség közepette is kitartanak, és szeretnék addig növelni az állatállományukat, ameddig a család kényelmesen el tudja látni a szükséges feladatokat.

Szilágyi Dalma-Orsolya