Egyes országokban ennek a fekete változatnak a termesztése is jelentős a spontán flórából való begyűjtés mellett. Az Amerika északi részén őshonos, akár 1,8 m magasságot és 10–25 mm gyümölcsátmérőt is elérő vörös áfonya termesztésbe vonása is jellemző néhány országra, de elterjedése visszafogottabb, inkább csak az északi országokra jellemző.
Amikor az áfonya kultúraként való termesztéséről esik szó hazánkban, akkor az észak-amerikai származású fürtös áfonyáról beszélünk, amely lassan mindenki számára ismertté válik cukrászati, fagyasztott vagy más felhasználása révén. Ennek a fajnak a nemesítése és honosítása kontinensünkön több mint száz éve kezdődött. Ennek eredményeként több, nálunk is termeszthető fajtát állítottak elő. Talaj iránti igénye, a többi fajhoz hasonlóan, a savas tartomány felé mutat, de alkalmazkodóképessége jobb azoknál, így akár a semleges kémhatást is elviselheti – bár 5,2 pH fölött egyes tápanyagok felvétele korlátozott, lúgos talajon pedig elpusztul. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a szárazságra érzékeny, a talaj kiszáradása esetén hiánytünetekre, a levél vörössé válására számíthatunk.

A fekete áfonyától mind gyümölcsméretben, mind termetében különbözik, egyes fajtái a 3 m magasságot is elérhetik, gyümölcsei pedig jóval nagyobb méretűek. Míg az őshonos fajaink több ezer méter magasságig is jelen vannak, a fürtös áfonya termeszthetőségének felső tengerszint feletti magassághatára körülbelül 1000 m. A hideget jól tűri, hó vagy mulcsozás (talajtakarás) hiányában viszont, mínusz 20 Celsius-fok esetén a gyökerek károsodhatnak. Gyümölcse elhúzódóan érik, július végétől szeptember elejéig.

A termesztés sikerességét a talaj magas szervesanyag-tartalma, megfelelő vízellátása, illetve az alacsony kémhatása befolyásolja. Ahol a talaj megfelelő kémhatása, a magas szervesanyag-tartalom vagy annak viszonylagos pótlási lehetősége, illetve az öntözhetőség nem biztosított, a gazdaságos üzemszerű termesztés gondolatáról le kell mondani. Házi kertben, saját részre termesztve természetesen lehetünk engedékenyek a feltételekkel, de ebben az esetben az eredményekkel is azok kell lennünk, és így sem érdemes magas kémhatású talajokon próbálkozni. A kémhatás csökkentése érdekében fűrészport, faforgácsot, savas műtrágyákat, kénport, bizonyos savakat alkalmazhatunk, a szervesanyag-tartalom növelése érde­kében szerves trágyát, tőzeget, faforgácsot, fűrészport keverhetünk a talajba. A mulcsozás nem elhanyagolható termésnövelő hatással van a kultúrára. A kémhatás csökkentésére használt fahulladékot érdemes az ültetés előtti években bedolgozni, mivel az ültetés évében használva visszavetheti a növény fejlődését. Ezekkel a módszerekkel a megfelelő savassághoz közeli kémhatású talajok savanyítására érdemes vállalkozni, a nagyobb eltérések csökkentésére nem, a magas pH-jú talajokat érdemesebb más kultúrával hasznosítani, mint a savanyításával kínlódni. Igény esetén házi kertben esetleg kialakíthatunk pár bokor telepítésére alkalmas ágyásokat az adott terület földjének elhatárolásával, cseréjével vagy savanyú tőzeg bekeverésével. A terület megválasztásánál kerüljük a vízállásos helyeket. Az ültetés tavasszal, konténeres dugványokkal történik, amelyet öntözés és bakhátalás követ. Kerüljük az őszi ültetést, inkább teleltessük ki konténerekben a növényeket. A fekete fóliás vagy fahulladékból kialakított mulcsozás jobb eredést és fejlődést eredményez ültetés után, az elültetett növényt nem vágjuk vissza! Mulcs használata esetén a mezei pocok elszaporodására érdemes odafigyelni és azt megakadályoztatni.

A javasolt tenyészterület 1,2–1,5 × 2,4–3 m. Beporzását rovarok végzik, öntermékeny, de az idegen beporzás növeli a termésmennyiséget, ezért többfajta együtt telepítése indokolt.
Szaporítása hajtás vagy fás dugványozással, illetve mik­ro­szaporítással történik, dugványozása során csak a megfelelő körülményeket biztosítva várható siker. A ne­mesített fajták közt vannak gyümölcsüket egyszerre érlelők és elhúzódó érésűek, a gyümölcs bokron való rögzülésében is különbségek vannak a fajták között. A bok­rok metszése az első két évben nem javasolt, ekkor inkább a bimbókat távolítjuk el a bokrokról a kezdeti megfelelő vegetatív növekedés érdekében. A harmadik évtől a lehajló, a túl vékony vagy az elöregedett vesszőket távolíthatjuk el.
Az áfonya só- és kloridérzékeny növény, ezért a műtrágyák kiválasztása odafigyelést igényel. Nitrát formában nem juttatunk ki nitrogént, ezek helyett inkább ammónium-szulfát vagy karbamid (urea) formákat használjuk, a káliumot meg kálium-szulfát formában. A nit­ro­génnel ellentétben nem igényli a kálium és foszfor minden évben való pótlását, az ültetés utáni egy-két évben a talaj előzetes feltöltése esetén, ha minden rendben, csak öntözésre van szükség. A talaj bolygatását a sekély gyökérzet miatt kerüljük.
A fürtön belül található bogyók érése nem egyszerre történik. A bogyók ütőérő képessége csekély, számítani rá nem lehet, ezért a teljes érettség elérésekor szedjük, ami a megfelelő színezettség kialakulása után igényel még pár napot a keresett kellemes íz eléréséhez. A szedés ezért hetente egyszer történik. Talaj és vízellátás iránti igényessége miatt nem a legkönnyebben termeszthető kultúra, de a jó minőségű termésre igény mutatkozik.