A telelés sikerességét a felkészülési szakaszban kell megalapozni: mivel a külső hőmérséklet nem biztosított a mindennapos repülésre vagy a más időszakokra jellemző tevékenységekre, a méhek jobban ki vannak téve a külső hatásoknak. A családon belüli egyedek szaporodása is leáll, ezért a meglévő egyedek kondíciójának megtartása meghatározó. A sikeres telelést befolyásoló tényezők közül az alkalmas elhelyezésű, mennyiségű, minőségű élelem, az egészséges, megfelelő korban, kondícióban, számban lévő egyedek, a nyugodt, zavarástól mentes környezet, a megfelelő méhanya, a friss levegő és megfelelő páratartalom az, amivel számolni szoktunk.

A kolónia nagysága
Egy népesebb család könnyebben megbirkózik a téllel, fogyasztása, hővesztesége, az egyedek igénybevétele az egyedekre vetítve viszonylag kisebb, biztonságosabban eljut a nemzedékváltásig, tavasszal könnyebben átvészeli a nemzedékváltással járó megpróbáltatásokat, illetve az első nemzedék megfelelő népességét remélhetjük tőle. Képes lesz gyorsabban felfejlődni az első hordásoknak és a serkentésnek köszönhetően.
A megfelelően erős, telelésre alkalmas méhcsalád előkészítése már július második felében elkezdődik. Hordás nélküli időben akár serkenteni is kell a családokat, hogy majd a szeptember végi népesség megfelelő legyen. A fiasítás túl hosszas serkentése azonban nem javasolt, mivel a későn kikelő egyedek nem tudnak elég virágport fogyasztani a tél átvészeléséhez, így ezek ugyanúgy kevesebb eséllyel élik túl a telet, mint a kinevelésükben tevékenykedő és részben elhasználódó egyedek. A rendelkezésre álló virágpor kulcsfontosságú az egyedek és a kolónia felkészülése szempontjából, a megfelelő nyár végi és őszi ellátás a tavaszi fejlődésben jelentős előnyhöz juttatja a családokat, de az egyedek betegségekkel szembeni ellenállóságát és élethosszukat is befolyásolja. Ha hiány van virágporban, akkor annak pótlása legelőváltással vagy -javítással, de megfelelő pótlóanyagokkal is megoldható. A várható népességet az augusztus közepi fiasítás terjedelmével lehet előrevetíteni.

A telelő méhek elhasználtsága
A telelésre legalkalmasabbak azok az egyedek, amelyek nem vagy keveset dajkáltak, illetve érleltek mézet, tehát zsírtestük, tartalékjaik, garatmirigyük megkímélt a telelésre és a telelés végi új generáció kinevelésére. A téli élelem pótlását igyekezzünk augusztus végéig nagyrészt befejezni, így kímélve az áttelelő generációt. A késői élelempótlás, az etetésre felhasznált anyagtól függően, a méhek fokozott elhasználódása mellett a képződő élelemtartalék telelésre való alkalmatlanságát is eredményezheti. Különösen igaz ez a kristálycukor felhasználásával történő pótlás esetén, mivel a túl sűrű etetőanyag a keretekben megkristályosodhat, a túl híg etetőanyag esetén az invertálás és nedvesség elpárologtatása sok munkát ad a méheknek, befödni az ilyen élelmet tartalmazó sejteket valószínűleg nem tudják, így az megromolhat. A téli lepényekre alapozni is csak szükségmegoldás, mivel ugyanazokat a méheket használjuk erre a munkára, amelyektől a zökkenőmentes generációváltást várjuk.

A telelő méhek egészségi állapota
Jó telelést csak egészséges méhcsaládtól várhatunk. Legfontosabb a megelőzésre alapozni, mivel ha például az atkapopuláció elért egy kritikus nagyságot a nyár vége körül, annak ellenére, hogy a családot a kezelések alatt megszabadítottuk az atkáktól és úgymond sikeresen beteleltük, a tél folyamán az
sok esetben ennek ellenére is összeomlik. Ezenkívül a későre nyúló fiasítás mögött is lehet egészségi probléma, amit a család a tél előtti újabb nemzedékek kinevelésével próbál ellensúlyozni. A téli élelem pótlása során fontos a megelőző védekezés mindkét nozématípus ellen. A zárókezeléskor végzett oxálsavcsurgatást, főleg az otthon kevert változatot, ha lehet, cseréljük szublimálásra, mivel kevésbé veszi igénybe a méhcsaládot, így a tavaszi fejlődésnél hasznunkra lehet.

Az anya
Az anya kora, egészségi állapota meghatározó a család telelése szempontjából: a méhanyák koruk előrehaladtával egyre kisebb eséllyel telelnek át. Felmérések szerint az elsőéves anyák téli elhullása 1%, a második éveseké meghaladja a 3%-ot, a 3 éves anyák esetén már 10% fölötti. A termelésben is 35%-os lemaradást mutat a harmadik éves anya, amely fokozottabb rajzási hajlammal és gyengébb virágporgyűjtő hajlammal is párosul.
Az anya genetikai képességei erősen meghatározzák a családok ellenállóságát, teljesítményét, de telelési képességeit, téli fogyasztását, illetve a kirepülés hőmérsékletigényét is. A különböző vonalak fiasítási dinamikája és annak kezdeti és abbahagyási ideje változhat, ugyanúgy, mint virágporgyűjtő hajlamuk és azok forrásainak kihasználása.

A téli élelem helye
A méhek bőséges és jó minőségű élelemkészlet mellett is elpusztulnak, ha az nem koncentrálódik a fészekbe, így elérhetetlen a telelő fürt számára. Ezért a méhek által takart lépekbe irányítjuk a telelő élelem elraktározását a mézterek elvételével és a méhek által elfoglalt kaptárrész csökkentésével, a szétszórva raktározott élelem behordatásával. A kevés mézzel rendelkező keretek tartalma behordatható a fészekbe, ha szükséges, amennyiben fedett a méz benne, és a keret nem túl öreg, akkor el is raktározható a tavaszi bővítésekre.

A szükséges téli élelmiszerkészlet felbecsülése
A szükséges élelemkészlet mennyisége függ a család nagyságától, nyugalmától, a fiasítás megkezdésének idejétől, a tél hosszától, a telelés módjától, illetve a helyiségétől.
Biztonságos teleléshez méhcsaládjainknak minden méhek által elfoglalt léputcában szükségük van legalább 2–2,5 kg élelemre ahhoz, hogy a léputca váltása nélküli telelés lehetősége biztosított legyen, kiküszöbölve az ezzel járó kockázatokat.
Az általunk használt fészekkeretek felső kétharmadát borító mézkoszorú kb. 2–2,5 kg élelmet tartalmaz.
A telelésre szánt élelem kiegészítésekor érdemes arra is gondolni, hogy a nektárból készült méz nemcsak cukoroldat, hanem ásványi sók, vitaminok, szerves savak, enzimek, aminosavak is találhatók benne kis mennyiségben. Ezek is hozzájárulnak a méhcsaládok jó egészségi állapotához a tél folyamán.

A téli élelem minősége
A méz akkor alkalmas telelésre, ha lassan vagy nem kristályosodik, megfelelően alacsony a víztartalma, nincs benne sok emészthetetlen vagy káros anyag, ha nagy része födve van. A rossz eleségen telelő méhek vastagbele hamar feltelik, így hasmenés fenyegeti őket.
Nem tekintjük jó eleségnek a méhek számára a gyorsan kristályosodó mézharmat-mézet. Ha nem tudjuk kivenni a telelésre alkalmatlan élelmet, vagy nem vagyunk biztosak az alkalmasságában, akkor etessünk rá olyat, ami megfelelő az első tavaszi kirepülésig szükséges mennyiségben, így az csak a tavaszi kirepülések megkezdése után fogyasztódik el, amikor már nem jelent veszélyt, nehézséget. A legkiválóbb eleség is megterhelő, ha a családot későn etették fel. Vízhez a kifödelezett sejtekben lévő méz higroszkópos (vízmegkötő) tulajdonságának köszönhetően jut a téli fürt. Az így gyűjthető vízmennyiség egészen a fiasítás megkezdéséig elegendő.
Hőszigetelés
A szigetelés célja, hogy mérsékelje a téli fürt hűlését, a hőmérséklet ingadozásának hatását.
A lép hőszigetelő hatását a bábing növeli. Ezért a méhek a sötétebb lépeket részesítik előnyben a téli fürt kialakításakor. Mivel a méhek hőtermelése nagy oxigénfogyasztással jár, érdemes figyelmet fordítani a kaptár megfelelő szellőzésére. Ezzel a kaptár páratartalmát is szabályozzuk, megelőzve a kondenzvíz okozta hűtést, zavarást, penészedést.
A jó szellőzést a megfelelő takarással és a három keretre legalább 1 cm-nyi szabad kijárónagysággal biztosítsuk.
A méhek takarása különösen január–februárban, főleg a tisztuló kirepülések után válik fontossá, amikor a fiasítás megkezdésével a téli fürt fellazul, hőmérséklete visszaemelkedik.
A jó méhtakaró szellőző, képes magába szívni a fölös nedvességet, és azt fokozatosan adja le.

Az elhelyezés
A téli telephely általában megegyezik az állandó telephelyünkkel. Ide már a betelelési munkálatok előtt elhelyezzük családjainkat, és itt maradnak az esetleges első vándoroltatásig.
Fontos, hogy ez a telephely, amennyire a terep adottságai megengedik, védelmet biztosítson a zord időjárással szemben. A kijárók délkeleti irányba álljanak, védve legyenek az uralkodó szélirányból. A méhészetünk körül biztosítsunk csendet, zárjunk ki bármilyen zavaró körülményt (pl. egér, cickány vagy harkály jelenléte, kopogtatás, egy odacsapódó ág, a kijárón besüvítő szél, odadörgölődző állat, háziállatok vagy zajongó emberek, gyermekek). Az egerek, cickányok bejutását megakadályozó alkalmatosságokat az ősz folyamán helyezzük a kijárókra.
Habár nagyon kevesen gyakorolják már, benti telelés esetén a telelőhelyiség téli viselkedésének pontos ismerete elengedhetetlen, mivel a behordás után nem sok lehetőség van a veszélytelen kihordásra egészen az első biztos kirepülésre alkalmas napig. A telelőhelyiség hőmérséklete és páratartalma, illetve a kettő közti összefüggések figyelése és lehetőség szerinti befolyásolása javítja az eredményeket. A helyiségben sötét kell legyen, illetve egyenletes fagypont körüli hőmérséklet. Ehhez viszont, ha nem szeretnénk bajlódni a helyiség hűtésével, tartósan alacsony külső hőmérséklet szükséges, ami egyre kiszámíthatatlanabb, ezért éjjelente szellőztetéssel lehet hűteni a helyiséget, ha szükséges. Sokan választanak hőszigetelt méhészautót, ami a benti telelés egyes előnyeit a hozzá tartozó fizikai munka és a méhek bezártságának hátránya nélkül, a hőingadozások mérséklésén keresztül, elég jól megközelítheti.
Bár a nyár végi, őszi időszak kihívásai nem annyira mozgalmasak vagy látványosak, jelentőségük nem elhanyagolható. A telelésre való felkészülés a telelés sikerességét, a telelés sikeressége viszont az adott család jövő évi termelőképességét és a következő szezonban ráfordítandó munkamennyiség igényét határozza meg. Azaz egy jól kitelelt család kevesebb munkával hoz jobb eredményeket.