Hirdetés

A borjúbetegségek enyhítésének fontos része

A kolosztrum vagy előtej fontosságát az újszülött borjak számára nem szabad alábecsülni. Számtalan tanulmány, cikk és előadás szólt már arról, hogy milyen szerves szerepet játszik a borjak fejlődésében, mégis továbbra is kihívást jelent, hogy a céljainkat úgy érjük el, hogy a borjak optimális védelmet kapjanak, további betegségkockázat nélkül.

Dr. Gál Attila
A borjúbetegségek enyhítésének fontos része
Fotó: Veres Nándor

A kolosztrum egyetlen forrása a borjak korai immu­nitásának, mivel az immunvédelem a méh­lepényen keresztül nem adható át. Ha a kolosztrumot az anyaállattól saját borjának adjuk, az célzott védelmet nyújt az adott állományban lévő kórokozókkal szemben. Amellett, hogy a kolosztrum alapvető immunaktív anyagokat biztosít, zsírban és fehérjében gazdag, és a borjú első táplálékforrása.
Először is, a megfelelő kolosztrumprogram magában foglalja a borjak három-négy literes etetését (fajtától és mérettől függően) közvetlenül a születés után. Ideális esetben ennek a születést követő első órán belül, de legkésőbb hat órán belül meg kell történnie. A kolosztrum minősége is fontos, ami azt jelenti, hogy magas az immunglobulinok koncentrációja, és alacsony a baktériumok koncentrációja. Az alacsonyabb immunglobulin-koncentráció összefüggésbe hozható a fiatalabb anyaállatokkal, a rövid szárazonállás-időszakkal vagy azokkal a tehenekkel, amelyek az ellést megelőzően betegségben, hőstresszben szenvedtek. A kolosztrum könnyen vizsgálható a gazdaságban, a minőségét Brix-refraktométerrel ellenőrizzük. Az iránymutatások ≥ 22%-os kolosztrum etetését javasolják. Végül fontos, hogy a kolosztrumot higiénikus módon gyűjtsük és etessük, ami magában foglalja a fejéshez hasonlóan előkészített, tiszta tőgyből történő fejést, valamint a megfelelően tisztított és fertőtlenített vödrök, palackok, tőgybimbók és etetőcsövek használatát a baktériumfertőzés elkerülése érdekében a gyűjtés vagy a szállítás során.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Bár a kolosztrum etetése célzott védelmet nyújthat a betegségekkel szemben, a tehénállományban is vannak olyan betegségek, amelyek a kolosztrumon keresztül átadhatók a borjúnak, ha a felnőtt tehenekben jelen vannak. Ezáltal a kolosztrumszállítás a borjú fertőzésének kockázati tényezőjévé válik. Néhány kórokozó, amely közvetlenül a kolosztrumba ürülhet, és átadható a borjúnak, a következő: Mycobacterium avium paratuberculosis, a Johne-kór kórokozója, Salmonella Dublin és a szarvasmarha-leukémiavírus. Mi­köz­ben a tenyésztők erőfeszítéseket tesznek arra, hogy csökkentsék ezeket a betegségeket az állományukban, a kolosztrummenedzsment-program finomítása fontos része a hosszú távú fennmaradásnak. A betegségek átvitelének kockázatán túlmenően a kórokozók jelenléte a kolosztrumban zavarhatja a kolosztrális antitestek felszívódását.
A pasztőrözés bevett módszer a mikroorganizmusok csökkentésére és a tej bakteriális szennyeződésének mér­séklésére. A kolosztrum pasztőrözése érzékenyebb eljárás, mivel meg kell őriznünk az antitesteket, miközben a kórokozó-terhelést is csökkentenünk kell. Az elmúlt évtizedben fontos kutatásokat végeztek azzal kapcsolatban, hogyan lehet ezt a legjobban elérni. Amit megtanultunk, az, hogy az alkalmazott protokoll kritikus fontosságú a kolosztrum tönkretételének elkerülése érdekében. Átlagosan a baktériumterhelés csökkent­hető az immunglobulin-koncentráció csökkentése nélkül, ha a szarvasmarha-kolosztrumot 30–60 percen keresztül 60 °C-ra melegítjük. Tekintettel a tej pasztőrözésétől eltérő protokollra, helyesebb lehet a kolosztrumot hőkezeltnek nevezni, mint pasztőrözöttnek.
Általánosságban elmondható, hogy a fenti protokoll alkalmazása esetén a hőkezelt kolosztrum etetése a kezeletlenhez képest nem befolyásolja a borjak szérumának immunglobulin-koncentrációját – a legtöbb vizsgálat nem mutat különbséget, vagy az immunglobulin-kon­centráció enyhe növekedését mutatja a hőkezelt kolosztrummal etetett borjak szérumában. Ez azt jelenti, hogy továbbra is számíthatunk arra, hogy a borjak felveszik az immunglobulinokat, és megfelelő immunvédelmet kapnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy számos tényező befolyásolhatja a felszívódást, beleértve az etetett mennyiséget és az első etetés időpontját. A program ezen elemei továbbra is kritikusak, függetlenül attól, hogy a kolosztrumot hőkezelik-e, vagy sem.

A borjúbetegségek enyhítésének fontos része
A tanulmányok együttesen kimutatták a borjak egészségére és növekedésére vonatkozó egyéb előnyöket, beleértve a magasabb átlagos napi gyarapodást, a tüdő­gyulladás és hasmenés alacsonyabb előfordulását, valamint a hőkezelt kolosztrummal és pasztőrözött tejjel etetett borjak alacsonyabb elhullását a kezeletlen kolosztrummal és tejjel etetett borjakhoz képest, még a sikeres immunitásátadás figyelembevétele után is.
Gyakorlati szempontból azonban, hogy amikor a kolosz­trumot le kell fejni, 30–60 percig melegíteni és az etetés előtt lehűteni, ez meghosszabbítja a borjú etetésének idejét. Ezért a legtöbb gazdaság, amely hőkezelt kolosztrum etetését vállalja, az előző borjadzó anyától származó kolosztrumot eteti.
Még ezen előrelépések ellenére is vannak olyan gazdaságok, amelyekben a hőkezelés nem jöhet szóba. Ám még mindig lehet változtatásokat foganatosítani annak érdekében, hogy csökkentsük a betegségek átvitelének kockázatát a felnőtt tehenekről a borjakra. Fontos a tőgy előkészítése a fejéshez, hogy elkerülhető legyen a trágyából származó szennyeződés, amely tartalmazhatja ezeket a kórokozókat. A kezeletlen kolosztrum össze­gyűjtése nem javasolt, és a borjak csak olyan anyától kaphatnak kolosztrumot, amelynek betegségstátusza ismerten negatív. Az állományokon éves szűrőprogramot alkalmazhatnak a paratuberkulózis vagy leukózis ki­mutatására az egészséges, alacsony kockázatú anyák azonosítására. A pozitív vagy beteg tehenek kolosztrumát el kell dobni. A borjak hasmenését okozó egyéb be­tegségek, például az E. coli, a rotavírus és a koronavírus esetében a felnőtt tehenek szárazonállás-időszakban történő vakcinázása maximalizálhatja a borjaknak a kolosztrumban lévő, e kórokozókkal szembeni antitestek mennyiségét. A rendellenes tejet vagy kolosztrumot (pelyhek, rögök vagy durva küllemi elváltozás), valamint a beteg vagy kezelt tehenek tejét vagy kolosztrumát mindig el kell dobni, és nem szabad a borjakkal etetni.
A különböző állományok különböző betegségekkel küzdenek, az állomány állatorvosa van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy meghatározza azokat a gya­korlatokat, amelyek megvédik a borjakat, és amelyeket az állomány a legnagyobb problémát jelentő kórokozók, a borjak ellátottsága és a rendelkezésre álló eszközök figyelembevételével megvalósíthatóan bevezethet. Ezek a döntések nemcsak a borjak egészségét védik a korai életszakaszban, hanem az állomány jövőbeli hosszú élettartamát is.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!