– Mi a legjellemzőbb probléma a szarvasmarhatartás folyamatában, ellési időszakban? 

– Most javában folynak az ellések és nemesítések, a problémák leginkább az ellések körül merülnek fel ebben az időszakban. Nehéz ellések, méhgyulladás, az elléssel indul a laktáció is, tehát utána tőgyproblémák következhetnek be, azok kezelése jelenti a legtöbb problémát. Ha a szarvasmarhák mellé a bárányokat, juhokat vesszük, főként a juhoknál, kiskérődzőknél is most vannak az ellések, ezek is nagy orvosi jelenlétet igényelnek ebben a periódusban, a most születendő bárányok még érzékenyek, még az elején nem feltétlenül alakult ki bennük a szokásinger, így gyámozásra szorulnak. Ebben az esetben az ellések körül rendkívül fontos a köldökápolás, annak fertőtlenítése a borjaknál és a bárányoknál egyaránt. Ezt különféle fertőtlenítőszerekkel akár a gazda is megoldhatja, tehát ehhez már nem szükséges állatorvosi jelenlét. A bárányoknál mindenképp javasolt a szeléniumpótlás, a teheneknél is ellés előtt a kalciumra érdemes odafigyelni, főleg hogyha sok savas és erjesztett takarmányt esznek, ami megköti a kalciumot, ezért sokan lúgosítanak, szódabikarbónát raknak az alaptakarmányba. Az állatok ilyenkor bekerülnek a nyirkos istállóba, sok helyen pára keletkezik, ezért ilyenkor gyakoriak a gombás megbetegedések, és a külső paraziták is elszaporodhatnak, amelyekre mindenképp érdemes odafigyelni. Elég sok kisgazdaságban trichoficia észlelhető, amelyeket főként állatorvossal javallott megvizsgálni, hogy kiderüljön, pontosan milyen kórokozó okozza. A legfőbb tünetek a vakarózás, bizonyos részekről lehorzsolódhat a szőr, sebek alakulhatnak ki, kör alakú foltok jelenhetnek meg.

– Vannak-e olyan egészségi problémák, amelyek gyakoribbak a született borjúnál, mire érdemes odafigyelni? 

– A született állatok esetében hosszú időt tölt az állat a szülőcsatornában, így az első lélegzetvételre különösképpen oda kell figyelni. Azt tudni kell, hogy maximum három érett férfi erejével lehet a borjút húzni, amikor meg van bizonyosodva a gazda, hogy az állattal minden rendben van az elléscsatornában, jól helyezkedik a borjú, tehát lábbal és fejjel előre jön, akkor lefelé kell húzni. Miután megszületett a borjú, mindenképp javasolt függőleges állásban, tehát fejjel lefelé tartani, hogy a magzatvíz meg a nyák, ami az orrban, a tüdőben meg a légző szájban van, ürüljön ki. Ezt követően szokott megtörténni a magzatburok-visszamaradás, ezt mindenképp szakember kell megvizsgálja és nyomon kövesse, majd különféle utókezelések, illetve vizsgálatok szükségesek ehhez. Emellett fontos a köldök fertőtlenítése, amit az előbb említettem. A borjú kéthetes koráig nagyjából ezekre a dolgokra kell odafigyelni. Ebben a periódusban a teheneknél is indul a laktáció, lehetséges, hogy tud ödémásodni a tőgy, javallott akár megvonni a sót ellés előtt és után is, annak érdekében, hogy csökkentsük az ödémát. Abban az esetben, ha erre nem figyelünk oda, tőgygyulladás is kialakulhat, fokozottan oda kell figyelni a fejés előtti és utáni fertőtlenítésre. A borjú esetében kéthetes kor után jelentkezhetnek hasmenéses problémák. Farmokon megelőzési protokoll javasolt, akár vakcinázással is megelőzhetjük ezt a helyzetet. Azt tudni kell, hogy mindig sokkal olcsóbb megelőzni egy problémát, mint kezelni, sőt kezelni nem minden esetben és nem mindent lehet. Fontos megjegyezni, hogy az „újszülöttosztályon” lényeges az alom minősége. Szakkönyvek szerint a gazda le kell tudjon térdelni úgy, hogy a térde ne nedvesedjen meg, fontos az alom szárazsága a különféle baktériumok elkerülése érdekében, amelyek a nedvességtől szaporodhatnak. Ellés után két órán belül javallott legalább 2-3 liter jó minőségű fecstejet, kolosztrumot megitatni a borjúval, hiszen az első 12-24 órában engedi át a bélfal az immuntesteket. Tudni kell, hogy a borjaknak főként az előtejen, fecstejen keresztül szereznek immunitást, az nem az anyatehén méhébe megy. Az első pár óra kritikus mind a bárányoknál, mind a borjaknál, ezért érdemes minden apró részletre odafigyelni. A borjak leválasztása egy technológiai fázis, érdemes odafigyelni, hogy a borjak jó minőségű szálastakarmányt is kapjanak, hogy a bendő, a százrétű és a recés is fejlődjenek ki, hiszen ha ezek nincsenek kifejlődve, a későbbiekben káros lehet az állat számára a. Fontos az is, hogy a leválasztás ne történjen drasztikus módon, miszerint az állat egyik nap kap tejet, a másik nap meg már nem. Javasolt, ha van rá türelem, idő és munkaerő, hogy a borjak ne igyák a tejet, hanem szoptatóvödrökből jussanak a táplálékhoz, saját erőből.

– Melyek a kötelező vagy ajánlott oltások? 

– Mind a magánszemélyként, mind a jogi személyként tevékenykedő tehenészek, tehenesgazdák kötelesek jogviszonyban állni egy állatorvossal. Magánszemélyeknél a körzeti állatorvos végzi el a kötelező oltásokat meg a tbc-vizsgálatot, farmoknál viszont szerződtetni kell egy állatorvost a kötelező tevékenységekre. Hasmenésre, tüdőproblémák ellen a vakcinázás önkéntes, nem kötelező, de gazdaságilag javallott.

– Állategészségügyi szempontból mennyire tudatosak a farmok működtetői, főleg az itthoni kisebb gazdaságokban?

– Több megyét járva az a véleményem, hogy az itteniek ügyes gazdák. Most már nincsenek fülszámozási problémák, az állatok be vannak jelentve, papír kíséri őket, tehát mesterséges megtermékenyítés és ellenőrzött tenyésztés folyik. Tudatosak: ha probléma van, jelzik az állatorvosoknak, nincsen olyan eset, hogy hatalmas hanyagságok felgyülemlenek, úgy gondolom, hogy most már papír meg nyilvántartás nélkül nem működik ez. 

– Mi is pontosan a törzskönyv, és miért van rá szükség?

– A törzskönyvezés előfeltétele, hogy az állatok termelés-ellenőrzésben legyenek. A termelés-ellenőrzés gyűjti be az adatokat a gazdáktól, és ezek alapján állítják ki majd a törzskönyvet. Minimum három generáció kell legyen, és nem lehet idegenvérűség nagy hányadban az állatokban, különben keverék állatnak minősülnek. A bikák úgy kapnak törzskönyvet, ha él az anya, vagy ha nem él az anya, akkor van egy DNS-minta, amelyből DNS-profil készül. Ekkor az utóddal összehasonlítva megállapítható az eredet, tehát ha az apasági és anyasági teszt talál, az állat megkapja a törzskönyvet. Viszont azt tudni kell, hogy kiállítanak törzskönyvet kisebb anyai termelésnél is, 3000 kg-nál, viszont amikor a bika 18 hónapos lesz, akkor nem fogják engedélyezni továbbtenyésztésre, hogyha az édesanyának nincs meg a 6000 kg-os laktációja. Dokumentáció szükséges, három generációra visszamenőleg bejelentési papírok, útlevelek, marhalevelek – ezek az utóbbi időben elmaradtak, de pótolja a bejelentőív, valamint ondózások, nyilvántartások és képek az állatról. A női ivaregyedeknél az állomány 10%-ából vesznek DNS-tesztet, és akkor az a 10% a minta, amely alapján mind a tíz állat megkaphatja a törzskönyvet, viszont ha nem jön ki a minta, akkor sajnos utána csak abban az esetben lesz törzskönyv, ha az anya-DNS és az utód-DNS talál, mert akkor az egyezik minden egyes egyednél. A törzskönyv előnye, hogy azzal mindenképp magasabb áron lehet értékesíteni az állatokat. Érvényes az Európai Unió területén, igazolja a felmenőket és a termelést. Időközönként lehívhatók források, és a pályázatoknál csakis törzskönyves állatok beszerzését engedélyezik. Bármilyen probléma, észrevétel esetén a legjobb, ha a gazda értesíti az állatorvost, a szakértőt, hiszen a segítségükkel mindenképp nagyobb az esélye a borjúnak, valamint a tehénnek is a túlélésre. Minden gazdának kitartást és jó munkát kívánok az idei évre is.