Napjainkban egyre nagyobb figyelmet szentelünk egészségünkre, a helyi, vegyszermentes élelmiszereket részesítjük előnyben és értékeljük, ha valamely terméket bio módszerekkel termesztették vagy állították elő. Dr. Máthé Emma, a Székelyföldi Bio Egyesület elnöke, illetve a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány felnőttképzésért felelős munkatársa már a rendszerváltás előtt felismerte a biogazdálkodás fontosságát, és küzdött érte. Beszélgetésünk során kitérünk arra, hogy miként került kapcsolatba a biogazdálkodással, miért tartja mindmáig fontosnak, és nem utolsósorban beszámol a Nagy István magyar agrárminisztertől kapott elismeréséről is. – Hogyan hozta össze a sors a biogazdálkodás fogalmával, és miként sikerült belopni ezeket az eszméket Székelyföldre? – Elég régi keletű. 1983-ban, amikor Magyarországon megalakult a bioklub, én már tagja voltam annak. Természetesen a folyóiratokat akkoriban nem tudtuk hivatalosan áthozni a határon, de hozzám folyamatosan érkeztek az infók, egészen 1989-ig, akkor már szabadon mozoghatott minden ezzel kapcsolatos információ. Kapcsolatban voltam a magyarországi bioélet híres személyiségeivel is, mint Sárközi Péter, Solti Gábor, aki akkor a Biokultúra Egyesület elnöke volt, már a kilencvenes évek elején utazott Erdélyben, járta a falvakat és terjesztette a bioeszméket, ami akkor még teljesen ismeretlen volt az emberek körében. De úgy néz ki, ezek az eszmék nem hulltak hálátlan földbe, mert pillanatnyilag minden megyében több száz elismert biotermelő van már. Ugyancsak nagy segítség volt a Bioterra egyesület, illetve a Biocontrol vállalat, a kezdetek kezdetén pedig ezek a cégek térítésmentesen adták az információt és világosították fel a gazdákat ezzel kapcsolatban. És már a kétezres évek elején voltak elismert biotermelők Székelyföldön. – A Székelyföldi Bio Egyesület megalapítása után hogyan került kapcsolatba a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvánnyal? – Csíkszeredában megalakítottuk a biocsoportot Solti Gábor vezetésével és egészen 2011-ig így működött, ekkor hoztuk létre a Székelyföldi Bio Egyesületet, tehát a 2021-es év valójában évfordulója is az egyesület megalakulásának. 2015-ben az agrárkamarától átmentem a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítványhoz, ahol mai napig a felnőtt képzéseket koordinálom. Akkreditáltattam több mezőgazdasági tanfolyamot és ezek között a legfontosabb a biotanfolyam volt, erre is volt a legnagyobb érdeklődés. Az egyesületi és alapítványi tevékenység annyira jól ötvöződött, az alapítványnál megtanítottuk a biogazdálkodásra az érdeklődőket, az egyesület révén pedig a biotermelőket felkaroltuk és különböző programokat is szerveztünk számukra. Idesorolható a legszebb konyhakert program, amelyhez mint bioegyesület már a kezdetek kezdetén csatlakoztunk. Olyan év is volt, amikor ötven személy jelentkezett a programba, először volt egy székelyföldi forduló, és a legjobbakat neveztük a Kárpát-medence legszebb konyhakertjei közé. Másik nagyon fontos program a lekvárverseny, amelyet a felvidéki Palik házaspár indított el. Ennek is hatalmas sikere volt, hisz több mint negyven személy is részt vett már rajta. De aztán sajnos jött a járvámy, ezért két évben is el kellett maradniuk ezeknek a programoknak. – Október 23-án, az 1956-os forradalom ünnepén Nagy István agrárminiszter elismerő oklevélben részesítette önt. Hogyan fogadta mindezt? – Nagyon jóleső érzés volt, amikor megkaptam a levelet a meghívóval, nagyon meglepődtem, és vártam, hogy ott lehessek már az október 23-i ünnepségen. Nagy István agrárminiszter nyújtotta át nekem az elismerő oklevelet az éveken át tartó tevékenységemért, és az, ahogyan Jancsó Szilvia-Zsófia kézdivásárhelyi kolléganőm írt a méltatásban. Elmondhatatlan érzés volt ezen részt venni, egy ilyen elismerő oklevelet kapni, főleg ezen ünnepség keretein belül. Nagyon hálás vagyok érte. – Miért érezte fontosnak, hogy ennyi éven át tartson ki a biogazdálkodás eszméi mellett, és bármilyen akadály ellenére is folytassa tevékenységét? – 1979-ben helyeztek ki Csík­szentdomokosra, akkor még dúlt a kommunizmus. Én Do­mo­koson egy növénytermesztési farmot vezettem, közben pedig százhektáros gyümölcsöst telepítettem Marosfő és Do­mo­kos határában. Akkoriban nem volt internet, de ilyen-olyan információból értesültem a biogazdálkodásról, és tudtam, éreztem, hogy ez lesz a jövő, hisz sokáig nem járható az az út, hogy rengeteg műtrágyát és vegyszert használunk, eközben pedig senki sem figyelt oda arra, hogy milyen hatással van mindez a növények felépítésére. Az intenzív mezőgazdaságnak ez volt az átka, hogy inkább a mennyiségre és nem a minőségre fektette a hangsúlyt. Akkoriban kötelező volt, hogy agro-zootechnikai köröket szervezzünk, én pedig mindig beloptam a bioeszméket ezekbe a körökbe, akik részt vettek, érdeklődni kezdtek, és akár sokszor külön is megkerestek engem, hogy további információkat tudjanak meg a biogazdálkodásról. Egy adott pillanatban mindenkinek kialakult otthon a kis biokertje, ahol egyáltalán nem használt vegyszereket. Ez már az elején nagy löketet adott, és tudtam, hogy mindezt tovább kell vinni. Mára úgy érzem, hogy volt értelme mindezért harcolni, hisz pozitív eredménye lett a munkámnak.

Szilágyi Dalma-Orsolya

Dr. Máthé Emma laudációja Megtisztelő számomra, hogy dr. Máthé Emma mezőgazdasági szakembert, a Székelyföldi Bio Egyesület elnöknőjét, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány oszlopos tagját méltassam. Máthé Emma 1955. április 2-án született Csíkdánfalván, Hargita megyében. Általános iskolai tanulmányait a szülőfalujában végezte, majd a középiskolai tanulmányai után érettségizett. Az 1975 és 1979 közötti időszakban a kolozsvári, dr. Petru Grozáról elnevezett mezőgazdasági egyetemnek volt a diákja. 1979–1990 között a csíkszentdomokosi egykori Termelőszövetkezetben volt farmvezető, fontosabb tevékenységei a farmvezetés és a gyümölcstermesztés koordinálása voltak. Az 1990 és 1996 közötti időszakban a Hargita Megyei Agronómusok Házának igazgatója volt. 1996–1999 között a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szakembereként dolgozott. 1999–2005 között a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatalban felnőttképzésekkel foglalkozott irodavezetőként (…), majd a fent nevezett intézmény aligazgatói állását töltötte be tíz éven keresztül. 2015-ben a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány munkatársa lett, közös lépéseink során is kiderült, hogy fontos az, amit tanítunk, de az is, ahogyan tanítjuk. A meggyőződéssel és kitartással, valamint elkötelezetten végzett munkájának az eredményét tapasztaltuk. Ugyanakkor hiteles szemtanú szerint a házasságkötését követő napon férjével, Máthé György mezőgazdasági szakemberrel a mezőn kapáltak, közösen „harcoltak” a gyomokkal. A Székelyföldi Bio Egyesület tevékenységei, a bio felnőttképzések, a Magyarország Legszebb Konyhakertjei Program, a szlovákiai Zselizen tartott Bor- és Lekvárversenyek, az OMÉK-on való részvétel, a csibai tangazdaság és a szécsényi biokertnek a bemutatása, számos alkalom volt arra, hogy a kiváló szervezést és az eredményeket hátizsáknyi oklevéllel díjazzák és elismerjék. Dr. Máthé Emma munkájának alapvető jellemzői a hivatástudat, a szakmaszeretet, a következetesség, az igényesség, a közösségéért érzett felelősség, számtalan alkalommal megmutatkoztak. A Szülőföldjéért, vagyis a Kárpát-medencében való megmaradásért tevékenykedett, a közösségek építését kimagasló eredményekkel végezte és végzi egy sajátos jelmondattal, Mécs László költőnket idézve: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a Föld”…

Jancsó Szilvia-Zsófia