Az állatok jólétéről is ugyanúgy kell beszélnünk, mint a saját magunkéról, hisz saját esetünkben is igaz, hogy ha jó körülmények vesznek körül minket, akkor a tevékenységünk sikeressége is nő. Mindez igaz az állatokra is.
Az állatok esetében szintén meghatározó a szálláshely, a táplálék, valamint az egészségi állapot. A felsorolt három alaptényező nagyban befolyásolja termelékenységüket, élettartamukat, termékeik mennyiségét, valamint minőségét is. Ha a felsorolt alaptényezők nincsenek kellőképpen biztosítva, kedvezőtlen hatást gyakorolnak az előállított termékek minőségére és mennyiségére. Jelen esetben a tejelő szarvasmarhák általános jóléti tudnivalóiról beszélünk.
Amint a fentiekben említettem, az állatok szálláshelye nagyban hozzájárul a benne lévő egyedek jólétéhez, kényelméhez és végül, de nem utolsósorban termelékenységéhez. A fejőstehenek szálláshelyénél két tartásmód-kategóriát különböztetünk meg: szabad (pihenőbokszos, mélyalmos), illetve kötött tartásmódot. Mindkét esetben lényeges az istálló megfelelő építőanyagának minősége, ami beleillik a tájba, állat- és környezetbarát. Az új istállók vagy a régiek felújításánál manapság már nem lehet figyelmen kívül hagyni az állatjólétet. Ha minél nagyobb teret, tisztább és világosabb környezetet tudunk biztosítani teheneink számára, annál jobban eleget teszünk állatainknak és az előírt állatjóléti szabályozásoknak. A régi, szűkös istállókörülményeket, kevés fényt, rossz istállólevegőt kifutó biztosításával lehet enyhíteni. A mai istállóépítéseknél nemcsak a minél modernebb dolgokra kell összpontosítani, hanem az állatok jóléti indexét is figyelembe kell venni. Például szabadtartásnál, ha minél nagyobb hely áll rendelkezésre egy állatnak, annál jobban érzi magát, nagyobb a mozgástere, ami hasznos mind egészségi, mind tisztasági (higiéniai) szempontból. A szabadtartású farmokon elengedhetetlen a szarvtalanítás az egymás közti erőszakos döfések elkerülése érdekében, amelyek gyakran vezethetnek megbetegedésekhez, az anyaállatok elvetéléséhez, esetleg elpusztulásához. A kötött tartásmódnál is meghatározó a pihenőhely szélessége és hosszúsága.

Rövid stand minimális méretei az osztrák állatvédelmi törvény alapján (2015)

A szabályozások szerint a minimális helyigényt különböző fajták esetében az előző oldalon lévő táblázatban tüntettük fel, de ha ennél nagyobb helyet biztosítunk, azzal csak fokozzuk állataink jólétét, kényelmét.
Kötött tartásmód esetében az állatok fekvőhelyének dőlésszöge 3–5%-os kell legyen (1 m-en 3–5 cm), ezáltal biztosítva van a vizelet lefolyása, és ez a dőlésszög lehetővé teszi az állatok normális anyagcseréjének folyamatát (gyomor, bendőműködés). Így a szív sincs terhelésnek kitéve. Szabadtartásban ezt a dőlésszöget az etetőjászol előtti részen ajánlatos biztosítani. Egészségesebb környezetet biztosítunk állatainknak, hogyha pihenőhelyük kerámia- (tégla-) vagy gumiszőnyeg-burkolattal van ellátva, de semmiképp ne legyen síkos vagy csúszós. Javítja az állat közérzetét, ha bőséges az almozás száraz szalmával, de szalma hiányában, ha nagyon muszáj, almozhatunk fűrészkorpával, gyalult forgáccsal is, bár az utóbbiak rontják a trágya minőségét is. A nap huszonnégy órájában biztosítani kell számukra a korlátlan ivóvízfogyasztás lehetőségét önitatók segítségével. A törvény értelmében az állatok ivóvize ugyanazoknak az előírásoknak kell megfeleljen, mint az emberi fogyasztásra alkalmas víz. Ezért is kéri az állategészségügyi hatóság a rendszeres ívóvízvizsgálatot. Nagy jelentősége van az istállóban lévő levegő tisztaságának is. A természetes szellőztetés érdekében a horizontális és a vertikális szellőztetés a legjavasoltabb, amikor a tiszta friss levegő az istálló két oldalából jön be, és az elhasznált levegő a tetőn lévő szellőzőnyíláson távozik.
De létezik mesterséges szellőztetés, levegőztetés is elektromos ventilátorok segítségével. Vigyázzunk arra, hogy a levegőcsere ne járjon huzattal. Az istállók megfelelő légmozgása télen 0,2–0,3 m/s, nyáron 0,4–0,6 m/s. Az újabb elméletek szerint a fejőstehenek -10 C˚-ban is megfelelően teljesítenek, de az én véleményem szerint 7 és 18 C˚ számukra az ideális. A levegő páratartalma pedig 55–75%. Hogyha a hőmérséklet és páratartalom nagyban eltér az előírt értékektől, akkor legyengül az állatok immunrendszere, és táptalajt ad a vírusos és bakteriális fertőzéseknek, megbetegedéseknek, melyek későbben és nehezebben gyógyulnak, ez viszont rossz az állat egészségére, rontja a tej minőségét, de pénzügyileg is kedvezőtlen a gazdának.
Ha módunkban áll, használjunk természetes fényforrást mind a tető, mind az oldalablakok, nyílászárók segítségével, de használhatunk mesterséges fényforrásokat is. A fény pozitívan befolyásolja a takarmányfogyasztást és a tejtermelést. Napi 16-18 órai minőségi fény használatával, ami minimum 300 Lucs, 16%-kal nő a takarmányfogyasztás és ezáltal a tejhozam is. Lényeges volna a zajszintet minimálisra csökkenteni, bár a korszerű, modern berendezésekkel az ellenkezőjét érjük el (fejőgép, etetőkocsi traktorostól stb.). Több farmon alkalmaznak nyugtató zenét, ezáltal is elősegítve az állat nyugalmát, közérzetét, ami szintén a tejhozam növekedését eredményezi.

Takarmányozás     
A tejelő állatok takarmányozása pontos, programhoz kötött, akárcsak fejésük (habár az új, modern fejőrobotok alkalmazásával ez nem lehetséges). Mindennap ugyanabban az órában kell kezdődnie, és ugyanabban az órában végződnie. Az állatjóléthez fontos az egészséges takarmányfejadag összeállítása, aminek tartalmaznia kell száraz anyagot, proteint, zsírokat, ásványi anyagokat, illetve vitaminokat. A takarmányok ízletesek, könnyen fogyaszthatók és emészthetők kell legyenek. A nem megfelelő, romlott, penészes, fagyos takarmányok az állatok megbetegedését és gyakran vetélést is okoznak. Ajánlott követni az állatok szervezeteinek pH-értékét, a savas-lúgos hatást, amely szélsőséges esetekben negatívan befolyásolja az emésztést, és ez hosszabb távon a tej mennyiségének és minőségének csökkenéséhez vezet. A takarmánykészletet kötelesek vagyunk a megfelelő laboratóriumban megvizsgáltatni és az eredmények alapján ajánlott fejadagot állattenyésztési mérnökökkel meghatároztatni, összeállíttatni, hogy elkerülhessük a helytelen takarmányozást. Ezáltal elérhetjük, hogy az állatok olyan alapanyaghoz, takarmányhoz jussanak hozzá, amely rendben tartja a szükséges életműködésüket (kérődzés, emésztés, termelés). Ezek eredményeképpen egészségesebb tejet tudunk termelni.

Egészségi állapot
Fontos szereppel bír a szálláshely, az istálló és környékének higiéniája, amit rendszerességgel fenn kell tartani, fertőtleníteni. Ajánlott a gyakori meszelés is. Az állatokat rendszeresen kell mind külső, mind belső élősködők ellen kezelni (oltás, lemosás, beöntés).
A kezeléseknek nagy figyelmet kell szentelni, mivel elmulasztásuk sok betegség előidézője lehet, valamint termeléscsökkenéshez is vezethet. Kötött tartásban az állatokat marhavakaróval és kefével naponta meg kell takarítani. Szabadtartásban a számukra kialakított felszerelésekkel saját magukat tudják takaríttatni, vakartatni. Lényeges évente kétszer a kétévesnél idősebb szarvasmarháknál a pata megtakarítása, ápolása. Hogyha rendben van az állatok patája, akkor megelőzhetők a lábfájások, körömbetegségek, lesántulások, így az állatnak könnyebb lesz a mozgása, valamint a legelőn sem marad le a többi tehéntől (nem válik olyan könnyen a medve áldozatává).
Fejés előtt bőséges vízzel kell lemosni a tehén teljes tőgyét, majd egyszer használatos papírtörlővel szárazra törülni. Ha szükséges, tőgyápoló kenőccsel meg kell masszírozni, és csak utána fejni kézzel vagy géppel. A fejés végeztével fertőtlenítjük a kórokozók megjelenése ellen.
Az állategészségügyi problémákat feltétlenül állatorvosokra kell bíznunk, mert az állatok egészsége is ugyanolyan fontos, mint a miénk, embereké, és a mi egészségünket is nagyban befolyásolja az állataink által termelt élelmiszer minősége.

Nagy István Csongor állattenyésztési mérnök, falugazdász,

Székely Gazdaszervezetek Egyesülete