Drágulások káoszában
Aggodalom és bizonytalanság. Talán ez írja le leginkább ezt az időszakot. Az árak folyamatos emelkedésének hatását mindenki megérzi, a kilátástalanság érzése pedig tovább fokozódhat. A mezőgazdasággal foglalkozóknál az üzemanyag és a műtrágya drágulása okoz nagyon sok fejfájást. Bár a gazdák kénytelenek ezekkel az áremelkedésekkel együtt élni, sok esetben nem tudják több pénzért értékesíteni az általuk előállított élelmiszert. Így van ez a tejjel is. Míg nagyon sok élelmiszeripari áru drágul, a tej ára stagnál, a miértre pedig nem igazán találok válaszokat. Egyre inkább azzal szembesülök, hogy banális kis termékekért vagy szolgáltatásokért olyan árakat szabnak, hogy eláll a lélegzet. Sok esetben ezeket a nagy összegeket kénytelenek vagyunk kifizetni, főleg, ha nélkülözhetetlen termékekről vagy szolgáltatásokról van szó. De maga a termelő, a szolgáltató sem hibáztatható a legtöbb esetben, hisz ő csak azt a minimális drágítást vezeti be, amennyi számára szükséges a megélhetéshez.
Mégis kellemes a tudat, hogy az ilyen nehézségek újabbnál újabb dolgokat szülnek. Az interneten már néhány helyen olvashatunk arról, hogy miként lehet juhgyapjúból ökoműtrágyát előállítani. Számos oldalon olvashatunk két nagyszebeni fiatalról, aki Romániában először egyedülálló vállalkozást indított el: juhgyapjúból készít öko-műtrágyapelletet, ezáltal pedig szerves műtrágyát állít elő. Marius Laabs, az egyik alapító nyilatkozata szerint a termékük száz százalékban bió, akár hat hónapig is a talajban marad, a növénynek pedig kis kapacitású öntözésre, saját tömegének négyszeres vízfelvételére van szüksége. Jelenleg havi tíztonnás kapacitással dolgoznak, viszont ezt meg fogják emelni 25 tonnára, így ha két váltással dolgoznak, akkor a termelési kapacitás havi ötven tonnára is nőhet. Ha ezt a folyamatot, tevékenységet sikerülne ellesni és itthon is gyakorlatba ültetni, akkor olyan megoldások születhetnek a jelen problémáira, ami nemcsak a gazdáknak, hanem a környezetünknek is ideális lehetőségeket tud majd nyújtani. Ez a megoldás pedig valószínűleg nemcsak a műtrágya kérdését oldaná meg, hanem a juhtartók gondját is, hisz jelenleg nem igazán van nagy piaca a juhgyapjúnak.
Természetesen, ahogyan mondani szokás, ez még a jövő zenéje. Addig is napról napra kell szembesülnie minden gazdának a jelenlegi helyzettel. Remélhetőleg mindez nem szegi termelőink kedvét, nem veszi el a motivációjukat, és továbbra is büszkélkedhetünk székelyföldi értékeinkkel.