Nyolcadik alkalommal tartotta meg a székelyudvarhelyi Feel Good Team Sportegyesület a Hargita Trail Run­ning terepfutóversenyt. A profik és amatőrök számára a székelyek szent hegyén, a Madarasi-Hargitán tartott viadalra az ország több pontjáról érkeztek versenyzők. Szombaton rendezte meg a Feel Good Team a Hargita Trail Running nevű terepfutóversenyt a Madarasi-Hargitán, és jómagam hobbifutó lévén, nem akartam kihagyni ezt a különleges versenyt. A székelyek szent hegyén idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a székelyudvarhelyi sportegyesület a Hargita Trail Runningot, amelyre az ország több pontjáról is érkeztek sportolók. A szervezők újítottak az útvonalakon, idén más ösvényeken futottak a versenyzők, mint előző években, de ‒ mondani sem kell ‒ figyeltek arra, hogy változatos legyen az útvonal, és igazi kihívás a terepfutás szerelmeseinek. Három futamot indítottak: a félmaratont futók 950 méter szintkülönbséggel néztek szembe, a cross táv 11 kilométer volt, 450 méter szintkülönbséggel, és a családi futam 6 kilométer volt, 250 méter szintkülönbséggel. Fel a hegyre, le a hegyről A cross futamot választottam, hiszen azt még egy olyan hobbifutó is megbírja, aki tudósítóként dolgozik, és legtöbb idejét írással tölti, nem futással. Mint azt megszokhattuk, a hegyen teljesen más idő volt, mint bent a falvakban, városokban: míg otthon viszonylag jó idő volt, addig a Madarasi-Hargitán hideg szél, eső, köd és felhők fogadtak bennünket. A Pethő Panzió előtt rajtolt minden futam, és már kilenc óra előtt gyülekeztek a futók: fél tízkor indultak a félmaratont teljesítők, tízkor pedig a cross versenyzői. Mindenki jól felöltözve állt starthoz, de hamar kiderült, hogy fölöslegesek a rétegek, hiszen a szervezők sosem kételkedtek abban, hogy meg akarják-e izzasztani a versenyzőket, vagy sem. A cross útvonal első pár kilométere kellemesnek mondható volt, és valószínűleg gyönyörű helyeken vezetett, habár választani kellett: vagy a futásra figyelt az ember, és azt nézte, hogy mi van a lába előtt, vagy pedig a tájban gyönyörködött. Akkor viszont jól lemaradt. Az igazán érdekes rész az első frissítőállomás után következett, hiszen a sárga szalagok azt mutatták, hogy az utunk a Madarasi-Hargita tetejére vezet, 1800 méter magasra. Az áfonyabokrok ágait, sziklákat, gyökereket kerülgetve nehéz lett volna itt futni, nem beszélve a meredek hágóról, mindenki kénytelen volt lassítani a tempón. A hegytetőn pedig nézelődni sem volt idő, menni kellett tovább, ha nem akart lemaradni az ember. A lefelé vezető út is tele volt természetes akadályokkal, és bizony vigyáznia kellett mindenkinek, nehogy bokaficammal térjen haza a versenyről. Innen viszont már tudta mindenki, hogy a neheze már megvolt, nem kell már ekkora emelkedőt megmászni ‒ néhol ugyanis tényleg mászni kellett. Erdőben haladtunk tovább, ahol fakitermelés miatt összevissza túrták a gépek az utat, az eső pedig majdnem járhatatlanná tette azt, így néhol célszerűbb volt az út mellett, az erdőben, bokrokat és fákat kerülgetve futni, mint a sártengerben. A sáros útról végül egy köves, pocsolyás erdei útra tértünk ki, ahol végre fel lehetett gyorsulni. A pocsolyás, köves úton azonban továbbra is figyelni kellett, hogy hova teszi az ember a lábát: egy kis figyelmetlenség máris lehetőséget biztosított talajmintavételre. A terepfutóversenynek ugyanis az esés is része, s én ezt is kipróbáltam. Sárosan folytattam hát a versenyt, más bajom szerencsére nem volt, viszont lemaradtam az előttem haladóktól. Szakszerű szervezés Az utolsó szakasz már az ivói aszfaltozott úton volt, innen a Pethő Panzióhoz kellett kiérni, az út enyhén emelkedett. Célba éréskor elégedett mosoly volt mindenki arcán, hiszen verseny közben sokan szidták a szervezők kegyetlenségét, de a táv megtétele után már senki sem kételkedett abban, hogy megérte jelentkezni, mert kevés ennél kalandosabb futóversenyt rendeznek meg a környéken. Megjegyzem, hogy talán a félmaratont futók szidták a szervezőket leginkább, hiszen ők az utolsó kilométeren egy patakban futottak, felfelé. Szóval, terepfutás volt ez a javából! A szervezők egyébként minden tőlük telhetőt megtettek, hogy színvonalassá tegyék a rendezvényt: többek között pontosan feltérképezték az útvonalat, megfelelően kijelölték, a frissítőállomásokat oda helyezték, ahol tényleg szükség volt vízre vagy gyümölcsre, az eredményeket azonnal elérhetővé tették, és remek hangulatot teremtettek a verseny napján. A Hargita Trail Runningra nemcsak környékbeliek jöttek, hiszen még Jászvásárból is érkeztek sportolók, akik nagyon jól teljesítettek a versenyen. Eredmények Félmaraton Nők. 18‒29 évesek: 1. Simonfi Zsuzsánna, 2. Bartók Tímea, 3. Mihály Bianka; 30‒39 évesek: 1. Gábor Tünde, 2. Fülöp Csilla, 3. Sfartz Andrea; 40‒49 évesek: 1. Bartók Enikő, 2. Carmen Negus-Hassan, 3. Rodica Miron; 50‒59 évesek: 1. Maria Chihaia; 60 év fölöttiek: 1. Valentina Nastase. Férfiak. 16‒17 évesek: 1. Jancsó Tamás; 18‒29 évesek: 1. Kristó István, 2. Boér Szabolcs, 3. Pethő Arnold; 30‒39 évesek: 1. Nicolae Balan, 2. Adrian Irimiea, 3. Tudor Macovei; 40‒49 évesek: 1. Stefan Micu Macarie, 2. Kelemen Péter‒Sándor, 3. Bálint András; 50‒59 évesek: 1. Pepi Tilea, 2. Fazakas Imre, 3. Lucian Clinciu; 60 év fölöttiek: 1. Vasile Nastase, 2. Keszi József, 3. Goldring Jenő. Cross Nők. 10‒17 évesek: 1. Stefania Salagean, 2. Lázár Míra, 3. Szőke Orsolya; 18‒29 évesek: 1. Lőrincz Tímea, 2. Magyarosi Orsolya, 3. Péter Ágnes, 4. Péter Ágnes (e sorok szerzője); 30‒39 évesek: 1. Dr. Antal Lilla, 2. Tankó Katalin, 3. Karácsony Kinga; 40‒49 évesek: 1. Mihaela Cotonogu, 2. Eleonora Fasching, 3. Kurta‒Mottel Ingrid; 50‒59 évesek: 1. Szabó Irén‒Rozália, 2. Hajnal Csilla, 3. Pavelka Judith Csilla; 60 év fölöttiek: 1. Pál Erzsébet. Férfiak. 10‒17 évesek: 1. Gut Dumitru Florin, 2. Lázár Noel, 3. Kacsó Ábel; 18‒29 évesek: 1. Alexandro Stroia, 2. George Iustin Paltinel, 3. Bartis-Moldován Norbert; 30‒39 évesek: 1. Magyari Tihamér, 2. Péter Levente, 3. Szász Attila; 40‒49 évesek: 1. Bihari Szilárd Attila, 2. Ludovic Vieru, 3. Várday Béla; 50‒59 évesek: 1. Lázár Győző, 2. Kozomos Lajos, 3. Sükös Ákos; 60 év fölöttiek: 1. Csutak Tamás, 2. Kézdi Péter, 3. Mihály Gábor.

Péter Ágnes