Két tragikus világpolitikai esemény árnyékolta be az olimpiát: a magyar forradalom véres leverése és a brit–francia katonai beavatkozás a szuezi válságba. Gyarmati Dezső Kossuth-címeres, gyászszalagos zászlóval szállt le a repülőről, a fogadásukra siető több száz ausztráliai magyarral együtt sírtak a himnusz alatt. A delegációt viszont lyukas nemzeti zászló fogadta az olimpiai faluban, amit két nap múlva kicseréltek egy Kossuth-címeresre. Feszültséggel, stresszel teli emberek kezdték meg a versenyeket, akik inkább koncentráltak az otthoni hírekre, mint a sporteseményekre. Így egyszerűen csoda, hogy kilenc arany-, tíz ezüst- és hét bronzéremmel negyedikként végeztek a nemzetek táblázatán. Az olimpia hőse és hőstette is a magyarokhoz kapcsolódik. Keleti Ágnes tornász négy aranyérmet és két ezüstérmet szerzett a magyar színeknek. Az a Keleti, aki a második világháború alatt Juhász Piroska néven bujkált az erdélyi Szalkszentmártonban.

Véres küzdelem

A kolozsvári Jeney László vízilabdázó harmadik olimpiájáról a második aranyérmével tért haza. A 4-0-ra nyert németek elleni és a 6-1-es britek elleni mérkőzésen szavazott neki bizalmat a mágus Rajki Béla.
„Nekem semmi bajom nem volt Misiékkel (a szovjetek nagyágyúja, Mshvenieradze beceneve) - mesélte később nekem Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok -, ám a melegítőjükre ugyanaz a négy betű volt felírva (CCCP), mint a Pestet szétlövő tankokra, és én a négy betű által szimbolizált, mindent eltipró, hazug hatalom ellen küzdöttem.” 
A magyar csapat egyébként itt alkalmazta magasfokon az úgynevezett „magyar reteszt”, ezzel – nyolcezer őrjöngő nézőtől biztatva – mért megsemmisítő 4–0-s vereséget a szovjetekre. Még harminchárom másodperc volt a mérkőzésből, mikor Prokopov megütötte Zádor Ervint. Az ütés a szemöldökcsontot érte, felszakadt a bőr és az uszoda vize pillanatok alatt vörössé vált. Ezt már nem bírta a nemzetközi közönség, többen átugrották a rendőrkordont. Igazságot követeltek a magyar csapatnak, Magyarországnak. A rendezők nehezen tudták kimenteni az uszodából a szovjet csapatot. Az utolsó 33 másodpercet soha nem játszották le. Zádor Ervin véres arcú fényképe pedig a világsajtó címfotója lett. 
A kászoni Róka Antal ötödikként zárta második olimpiáját, pedig 1955-ben világcsúcsot gyalogolt mind az 50 km-es (4:31:21,6), mind a 30 mérföldes távokon. Olimpiai szereplése így is a legjobb, amit csíki születésű sportoló valaha elért. Egyébként a 172 fős magyar sportdelegációból 49 sportoló nem tért vissza Kádár kommunizmusába.
Papp László harmadik aranyérmét nyerte, ezzel egyedi olimpiai rekordot állított fel.

Erdélyiek szereplése

Románia 52 sportolóval vett részt az olimpián. Öt arany-, három ezüst- és öt bronzéremmel a 9. helyen zárta a nemzetek rangsorát. Két erdélyi magyar első ízben szerzett olimpiai érmet román színekben.
A kolozsvári Orbán Olga vívó első olimpiáján (ezt még három követi) ezüstérmet szerzett a párbajtőr egyéni versenyben. A selejtezőcsoportot másodikként zárta öt győzelemmel és 21-17-es tusaránnyal. Ez a legnehezebb nyolcsportolós selejtezőcsoport volt, hiszen később innen került ki mindhárom dobogós. Az elődöntőből három győzelemmel jutott a döntőcsoportba. Érdekes, hogy ugyanezen csoportból alig jut ki a későbbi győztes. A brit Gillian Sheen ugyanis selejtezőt kellett vívjon a magyar Dömlökivel, hogy negyedik legyen az elődöntős csoportban. A nyolcversenyzős döntőn Orbán Olga hat győzelemmel és 26-20-as tusaránnyal holtversenyben az első helyen végzett a brit Sheennel. Így a kiírás szerint a versenybíróság új asszót rendelt el, ahol a brit sportoló 4-2-re győzött.
A lugosi Horváth Ferenc a helsinki gyenge szereplés után itt fantasztikus formában birkózott. Egymás után négy győzelmet aratott. Pontozással legyőzi a későbbi győztest, a szovjet Vyrupaevet, a hazai Sweeneyt, a finn Nykönent és a német Kammerert. Ha az utolsó fordulóban megverte volna a svéd Vesterbyt, övé az aranyérem. Kiegyenlített küzdelemben 2–1-es bírói döntéssel veszített, így bronzérmes lett.
Aranyérem is lehetett volna, hiszen első ízben tette le névjegyét Balázs Jolán magasugró. A temesvári csodaugró tizenkét éves korában kezdett el sportolni. Tizennégy évesen megdöntötte az akkori országos felnőtt rekordot (149 cm), majd négy hónappal a melbourne-i olimpia előtt Thelma Hopkins világrekordját javította meg 175 cm-re. Nem csoda, hogy már a kenguruk országában éremesélyesnek tartották. Ám a politikai vezetés nem engedte ki edzőjét és későbbi férjét, Sőtér Jánost. Így a 19 éves lány egyszerűen éppen a finisben nem tudott szakszerűen készülni a versenyre. 167 centit ugrott hatodmagával, ám amíg Hopkins és Pissareva már a második próbálkozásánál, neki ez csak harmadjára sikerült, így lett ötödik. Végül a román politikának nem Sőtért kellett féltenie, hogy lelép az olimpia után, a romániai vízilabdacsapat kilenc tagjából öt erdélyi magyar a szabadságot választotta. Deutsch, Hoszpodár, Zahn, Nagy, Simon, Bórdi, Szabó – ez volt a román színeket képviselő erdélyi magyarok kezdőcsapata. Őket még Marinescu és Badita egészítette ki. Szabón és Simonon kívül mindegyik magyar kint maradt.
„Hajrá, magyarok!”- így biztatták az erdélyieket a melbourne-i ausztrálok a második selejtező mérkőzésen a szovjetek ellen, a kiküldött szekusok és bigott párttitkárok legnagyobb bánatára. Ám sajnos mind a szovjetektől, mind a jugoszlávoktól – vagyis a későbbi ezüst- és bronzérmet nyerőktől – egy-egy góllal veszítettek. Így a további mérkőzéseken a csoportban és később a vigaszágon kétszer legyőzték az ausztrálokat 4–2-re, majd a vigaszágon 15–1-re verték meg Szingapúrt, és veszítettek a britek ellen 5-2-re. Ezzel nyolcadikként zárták az ötkarikás játékokat. A román sportvezetésnek annyira fájt az öt magyar „hazafiatlan” gesztusa, hogy 1990-ig minden olimpiával foglalkozó könyvből törölték neveiket. Én leírom: Deutsch János, Zahn Aurél, Hoszpodár Zoltán, Nagy Gábor, Bórdi János.