Kontos Gábor, a magyarországi Rendőrtiszti Főiskola végzett szakembere, szabadidejében elméleteket kutat és szintetizál a magyar történelem érdekes kérdéseiben. Elméletét kéziratban is rögzítette, erről pedig a Mandiner kérdezte. Mint a cikkben olvasható, szerinte az, hogy a magyar honfoglalás előtt néhány évszázaddal az avarok uralma alatt élt népek hogyan kapcsolódtak az ókori hunokhoz, elengedhetetlenül fontos a történelmi hagyományok megértésében.

Kontos felvetése szerint a középkori krónikások, akik a hunok történetét és Attila nevét említik, sok esetben az avarokkal kapcsolatos eseményeket is hozzákeverték a hunokhoz. A kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a hunok és avarok közötti különbségeket nem mindig tartották tiszteletben, és ez a történeti források értelmezésében is zűrzavart okozott. 

„Középkori krónikásaink a hatalmas időbeli távolság ellenére Attila és a hunok történetei után rögtön a magyar honfoglalás bemutatásához látnak. Miként lehet az, hogy a honfoglalásnál négyszázötven évvel korábbi történetek sorát olvashatjuk, de utána évszázadokra megszakad a hírfolyam; az avarokat például, akiknek 250 éves Kárpát-medencei uralma jóval közelebb esett a magyar honfoglaláshoz, meg sem említik. Pedig ma már világos, hogy a 10. század elején összeomló Avarország lakossága megérte a magyar honfoglalást, s nagy szerepet játszott népünk etnogenezisében” – fogalmaz Kontos Gábor a Mandiner cikkében.

A szakértő különösen figyelemreméltónak tartja, hogy a középkori krónikások az avarokat is hunokként említették, és az avar Attilára vonatkozó hivatkozások is gyakran összemosódtak az 5. századi Attila történetével. Kontos például hivatkozik Erőskezű Valter történetére és Anonymus krónikáira, amelyekben Attila neve többször is felbukkan, ám nem mindig az ókori hun vezetőre utalva.

Hogy jönnek a képbe a székelyek? 

„Gestaíróink szerint a székelyek Attila király hun népének maradványaként már a magyar honfoglalás előtt itt éltek. Egy rómaiaktól elszenvedett vereség miatt háromezren a Dunától keletre menekültek, míg tizenötezren a vesztes csata és Etele halála után kitört utódlási harcban alulmaradt Csaba királyfit követve délre távoztak a Kárpát-medencéből. Ugyanezen harcokat a korabeli nyugati források is említik, csak ott avar–frank háború néven futnak. A székelység tehát nem az ókori, hanem a késő avar kori Attila király egyik katonai segédnépe volt. Fontos viszont kijelenteni, hogy sem avarok, sem hunok nem voltak, magyartól eltérő egykori anyanyelvükre semmi bizonyíték nincs! Valamikor az avar korban érkezhettek; a Volgai Bolgárországból a 7. században Avarországba beköltöző onogur-bolgárok magyar nyelvű segédnépe lehettek. Hun származástudatuk onogur és avar uraikon keresztül alakulhatott ki, amelyet akár közvetíthettek is új uraiknak, azaz Árpád népének” – magyarázta Kontos Gábor.

A magyar honfoglalók  tehát csak a Kárpát-medencében vették át a hun hagyományt? – tette fel ezt követően a kérdést a cikkíró. „Ez egy reális lehetőség, de a helyzet ennél azért bonyolultabb. A székelyek és Árpádék hun eredettudata ugyanis nem ugyanazon tőről fakad. Míg a székelyek a hun tudatú onogur-bolgárok és avarok magyar nyelvű segédnépe lehettek, addig Árpád nemzetsége valóban lehetett bolgár–török származású s ezáltal a székelyek hajdani urainak, az onogur-bolgároknak, avaroknak vér- és nyelvrokona egyben!” – érkezett a válasz.

A teljes interjú egyébként itt olvasható.