A Székelyudvarhelyi Fások SK felnőtt birkózócsapata bronzérmet szerzett az országos bajnokságon, sikerült tehát az élvonalban maradnia a székelyudvarhelyi klubnak. A nehézségek sem maradtak el: nagyfokú generációváltás zajlik, eközben kell megtalálni annak az útját, hogy az újjászületett udvarhelyszéki birkózósport továbbra is jó eredményeket tudhasson magáénak. [caption id="attachment_82206" align="aligncenter" width="1000"] Ambrus Sándor szerint sikeres évet zárt a Fások SK[/caption] – Milyen volt a 2018-as esztendő a Fások SK-nak? – Nem indult biztatóan az esztendő, mégis sikeres évet zártunk. A klub működéséhez, illetve a bajnokságokon való részvételhez szükséges anyagiakat tudtuk biztosítani, és nem látszott alapvetően nagy baj, viszont tény, hogy generációváltás van a klubnál. Továbbtanulnak a sportolóink, és abba a helyzetbe kerültünk, hogy többen közülük egyetemi csapatokhoz kerültek át. Ez érvágás a csapat számára, viszont ha nehezen is, de sikerült az élvonalban maradni. Az egyéni eredmények közül pedig azt tartom nagyon fontosnak, hogy László Szabolcs után ismét van válogatott sportolónk Gergen Zoltán személyében, aki a szabadfogású birkózóválogatott tagjaként részt vett a november végén tartott U23-as korosztályú birkózó-világbajnokságon. Gergen Zoltán a 92 kilogrammos súlycsoportban indult, becsülettel helytállt és a 15. helyen végzett. – A felvázolt helyzetben melyek a Fások SK prioritásai? – A legfontosabb az utánpótlás biztosítása. A klub 2014-es újjáalakulása óta egészen a tavalyig a felnőtt birkózással foglalkozott. A megváltozott helyzet viszont azt kívánja, hogy helyezzük át a hangsúlyt a felnőttekről az utánpótlás-nevelésére, akár finanszírozásban is. Ha az Iskolás Sportklubnak szűkös a lehetősége erre, akkor a klubnak kell betöltenie ezt az űrt. Ebben az esztendőben indítottuk el ezt a vonalat, és még tudatosabban kell foglalkoznunk a tehetséges sportolók kinevelésével. Jelenleg 10 tagú kezdőcsapatunk van, a gyerekekkel László Szabolcs, a klub alelnöke foglalkozik, aki maga is aktív és eredményes sportoló (nélküle az országos harmadik helyezés nem is jött volna össze). Ha az utánpótlásban nem leszünk eredményesek, akkor biztosan nem tudunk az élvonalban maradni. – Székelyudvarhelyen zajlott november végén a Székely Liga első fordulója. Milyen céllal indult ez a versenysorozat? – Mint mondtam, elég nagy az elvándorlás, kevés a felnőtt és junior korosztályú birkózó a megyében. László Szabolcs kollégám kezdeményezésére indítottuk el ezt a sorozatot az ifjúsági sportolóknak. Az elképzelés szerint a három megye (Hargita, Kovászna és Maros) egy-egy miniválogatottat állít össze a 15–17 év közötti birkozóiból, és ezek csapatversenyi szabályok szerint, hármas felállásban, oda-vissza szervezésben mérkőznek meg egymással. A cél az, hogy a saját birkózóinknak egy saját versenyrendszert állítsunk be. Ezeket a mérkőzéseket mi edzőmérkőzéseknek tekintjük, de ugyanakkor ez a szervezési forma a legköltséghatékonyabb módja a nagy versenyekre való felkészülésnek, ha a környékbeli sportolók egymással rendszeresen megmérkőzhetnek. A Székely Liga nyitott más erdélyi klubok irányába is, más megyei válogatottak is be tudnak nevezni. Az első fordulót nagyon jó hangulatban, újszerű körülmények között rendeztük meg a birkózótermünkben, a következő a tavasz folyamán Marosvásárhelyen lesz. Amennyiben a Székely Liga megfelelő anyagi háttérrel és technikai feltételekkel rendelkezik majd, akkor tágíthatjuk a részt vevő korosztá­lyok körét, és akár nemzetközi szintűvé is fejlődhet a torna. – Hogyan látja a jövőt? – A Fások SK-nak teljes felnőtt­csapata van, saját leigazolt birkózói vannak, mind a 10 súlykategóriát le tudjuk fedni. Sportolóink közül újabb kettőt kell elengednünk, de visszavárjuk őket, azt reméljük, hogy az egyetem elvégzése után hazatérnek. Én úgy látom, hogy a székelyföldi, udvarhelyszéki birkózósport nagy lehetőségek előtt áll. Az elmúlt időszakban mindent megkaptunk, ami egykor megvolt, de közben elveszítettünk. Új birkózóterem épült, birkózószőnyegeket kaptunk a magyar és a román szakszövetségtől, legutóbb ez utóbbitól hozhattunk el egy 15 ezer eurós szőnyeget. Tehát minden feltétel adott, hogy a birkózósport ismét sikeres legyen. Mégis mintha kissé irányt tévesztettünk volna. Egyelőre nem tudjuk, hogy kinek milyen szándéka van a sokat emlegetett Székelyföldi Birkózó Akadémia elindításával. Jó lenne tudni, hogy vannak-e reális anyagi források ennek működtetésére, van-e akarat, ha pedig van, akkor milyen formában szeretnék elindítani tevékenységüket. Itt Udvarhelyszéken nagyon jó hagyományai vannak az akadémiai rendszerben zajló utánpótlás-nevelésnek, anno a Kovács János egykori edző és sportiskola-igazgató által felállított rendszer nagyon sikeresnek bizonyult. Ő volt az, aki bekapcsolta a környező falvakat, nagyközségeket is a keringésbe, birkózóműhelyeket hozva létre Székelykeresztúron, Farkaslakán, Zetelakán, Korondon és Szentegyházán is. Nyolcadik osztály elvégzése után innen kerültek be Udvarhelyre a tehetséges fiatalok. Szóval a működő rendszert nem kell kitalálni, csak folytatni kéne. De egyelőre nem látom a módját annak, hogy hogyan és ki teremtené elő a rendszer működtetéséhez szükséges edzők fizetését. Ma egyedül Korondon működik nagyon komoly szinten a birkózás, és Zetelakáról önkormányzati segítséggel, iskolabusszal szállítják be Udvarhelyre a sportolókat. Jó lenne tehát, ha a szakma információhoz jutna az elképzelések kapcsán. Mi bárminek örülünk, de az időhúzás – ha a sportág jövőjét, az utánpótlás eredményes nevelését nézzük – nem vezet jóra. Asztalos Ágnes