David Stach szerezte a legtöbb pontot a jégkorong Erste Liga elődöntőjében, ugyanakkor csak Sofron István volt az egyetlen játékos, aki mind az öt Csíkszeredai Sportklub – Debreceni EAC meccsen betalált. Az Erste Liga a kék-fehérek 17-esét választotta az elődöntő legjobbjának. Kemény párharcra számít a Ferencváros elleni döntőben. A Debreceni EAC elleni elődöntő valamennyi mérkőzésén gólt szerzett Sofron István, kiosztott még három asszisztot is, így a Csíkszeredai Sportklub magyar válogatott csatára lett a rájátszás ezen szakaszának legjobbja a jégkorong Erste Ligában. Sofron István 1988-ban, Csíkszeredában született, jégkorongos családban. Hároméves volt, amikor Magyarországra költöztek. Székesfehérváron kezdett játszani. A Volán EBEL-es csapatában 2007-től hat évet szerepelt, majd megfordult a német Krefeld és az osztrák KAC együttesében is. 2016-ban visszatért Fehérvárra, majd a következő évben kirpóbálta magát az ECHL-es Wichitában, ám az idényt a Villachban fejezte be. 2018-ban újra a Volánhoz szerződött, majd egy évvel később a MAC-ot választotta, és házi pontkirály lett a félbeszakadt szlovák Extraliga-szezonban. A legutóbbi évben a MAC HKB-val az Erste Ligában szerepelt, 23 meccsen 35 pontot gyűjtve az alapszakaszban. Tavaly nyáron szülővárosa együtteséhez igazolt, a Sportklub mezében az alapszakaszban 36 meccsen 49 pontot szerzett, a rájátszásban pedig már 12-nél tart. A válogatottban a 2007/2008-as idényben mutatkozott be, és azóta alapember. Tagja volt a Krakkóban az A csoportba jutó együttesnek, a top divízióban három gólt is szerzett. A liga hivatalos honlapja készített a sportolóval interjút, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk. – Hogy értékeled a DEAC elleni elődöntőt? – Nehéz párharc volt, attól függetlenül, hogy 4–1-gyel jutottunk tovább, messze nem volt egyszerű dolgunk. Mindegyik meccs szoros volt, többször is fordítanunk kellett. Az ötödik találkozón az utolsó harmadban karaktert tudtunk mutatni, és örülök annak, hogy meg tudtunk mutatni, hogy valahogy mindig megtaláljuk a győzelemhez vezető utat. Nehéz dolgunk lesz az FTC ellen a döntőben is. A két legjobb csapat jutott be a fináléba, de érezhető, hogy sokat fejlődött a liga, az első hat-nyolc helyezett csapat közel van egymáshoz. – Azért is érdekes volt a párharc, mert nem volt két ugyanolyan meccs. – Az első, a 7–4-es meccs kicsit kaotikus volt, 3–0-ra elmentünk, sok gólt szereztünk, de sokat is kaptunk, talán akkor a védekezésben nem összpontosítottunk annyira, amennyire az elvárható. Utána pont fordítva történt, mindenki nagyon odafigyelt a védekezésre és a kapusok is nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Az egész párharcban remekül védett mindkét kapus. A csapatunk karakterét mutatja, hogy sokgólos meccsen is tudtunk nyerni, míg amikor kellett, az egygólos előnyt is meg tudtuk tartani végig, erősek voltunk fejben, nem hibáztunk. Remélem, hogy a folytatásban is megtaláljuk az utat a győzelemhez, legyen szó egy- vagy sokgólos meccsekről. – Az utolsó meccsen 0–2-nél sem aggódtatok? – Akkor még sok idő volt hátra, bíztam magunkban és abban, hogy jönnek a gólok. Egy pillanatban aggódtam kicsit, amikor egyenlítettünk 2–2-re, de utána szinte rögtön megkaptuk a harmadik gólt. Nagy lökést adott az egyenlítés, hajtott a csapat, izzott a csarnok, de a kapott gól letörte a szarvunkat. Szerencsére erre is gyorsan tudtunk válaszolni, és az utolsó percekben megfordítottuk az állást. – Mindegyik meccsen betaláltál a DEAC ellen, míg előtte, a MAC HKB ellen asszisztjaid voltak. A legjobbkor javult a forma? – Természetesen azt várom el magamtól, hogy gólokkal segítsem a csapatot, és egy csatárnak a legfőbb erénye a gólszerzés, de a játék összképét nézem. A MAC HKB ellen hiába volt sok helyzetem, nem úgy alakult, most viszont minden összejött, jókor voltam jó hely. A legfontosabb, hogy jól ment a játék mindkét párharcban, és azzal segítem a csapatot, amivel éppen tudom: gólokkal, gólpasszokkal, blokkokkal, ütközésekkel. Azt nézem, hogy minél hasznosabb tagja legyek a csapatnak. – Melyik volt a kedvenc találatod az öt közül? – A második, valamint az ötödik meccsen elért gólt mondanám. Azok szoros, izgalmas hazai találkozók voltak, végig jó hangulatban, rengeteg néző előtt. Hatalmas élmény volt azokon betalálni. Felemelő érzés a járvány évei után újra telt ház előtt játszani. – Hogy készültök a döntőre? – Két nap pihenőt kaptunk, hétfő óta viszont újra gőzerővel készülünk: edzünk, a taktikával foglalkozunk, videózunk. – Mi lehet a kulcs az FTC ellen? – Keményebb párharcra számítok, hiszen az FTC erőlteti a fizikai játékot, olyan játékosai vannak, akik felvállalják az ütközéseket, nekünk pedig ebben kell még fejlődnünk. Máson nem kell változtatni, ugyanazt a játékot kell hoznunk, amit eddig az alapszakaszban és a playoffban, mert az eredményesnek és kifizetődőnek bizonyult. Fel kell vennünk a kesztyűt a Fradi ellen, mert nem fogják könnyen adni a meccseket, kemény, fizikális párharc lesz. – Erste Liga-aranyérmed még nincs, ráadásul mindezt szülővárosod csapatával érheted el. Mit jelentene ez? – Nagyon különleges és fontos győzelem lenne számomra. Ez az első döntőm, a Fehérvárral vagy a DEL-ben, EBEL-ben sem jutottam el idáig, nem játszottam sosem igazán bajnokesélyes csapatban. Most pedig a Csíkszeredával, egy ilyen közönség előtt érhetném ezt el – hatalmas dolog és élmény lenne, mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. – Lehet még fokozni a hokilázat a városban? Már mindenki a döntőről beszél? – Mindenki hokilázban ég, alig van olyan párbeszéd a városban, amely nem a jégkorongról szól, a nagymamám is a meccsekről beszél. Még annál is többen lesznek, ahányan a DEAC ellen szurkoltak nekünk, több százan nem fognak bejutni, akkora az érdeklődés. Fergeteges hangulat lesz, hokiünnep, igazi libabőrös élmény mindkét csapat számára. Nagyon várjuk már, hogy elkezdődjön!