Negyedszázados kiadására készül a TIFF

Jubileumi, 25. kiadására készül a Transilvania Nem­zetközi Filmfeszti­vál: a június 12–21. között zajló kolozsvári seregszemlén 204 alkotást vetítenek, köztük Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmjét a nem­zetközi verseny­prog­ramban.

Turós-Jakab László
Negyedszázados kiadására készül a TIFF
Mihai Chirilov és Tudor Giurgiu. Fesztiválhangulatban Fotó: TIFF/Fb

Egy hét maradt a 25. TIFF kezdetéig. Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és Mihai Chirilov művészeti igazgató korábban az eseményt megelőző sajtótájékoztatón ismertette az idei kiadás programját. A vetítések Kolozsvár-szerte több helyszínen zajlanak, egyebek közt a Fő téren, a Florin Piersic, a Győzelem és a Művész moziban, a Diákművelődési Házban, valamint a Sapientia egyetem termében. Kétszáznégy alkotást mutatnak be, 172 egész estés és 32 rövidfilmet.

Újra van magyar versenyfilm a TIFF-en

A 25. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál két nemzetközi versenyszekciójának mezőnyében szokás szerint külön versenyeznek a nagyjátékfilmek – rendezőik első vagy második egész estés alkotásai –, valamint a dokumentumfilmek. Idén is 12 alkotás verseng a tízezer eurós fődíjért, van köztük magyar is: a Transilvania Trófeáért versenybe száll Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című pszichológiai thrillere.

„Az idei versenyválogatás ugyanolyan mértékben polarizált egyveleg, mint napjaink valósága. Fekete-fehér minimalizmus, sok vér, pszichedelikus színvilág. Valós történetek vagy a legelvetemültebb fantázia szüleményei. Kacérkodás a filmes műfajokkal vagy több műfaj keveredése. Hősök és antihősök. Egyenes út vagy Moebius-szalag. Politikai szatíra és pornó a diliházban. Hiányzó apák és excentrikus anyák. Vagy fordítva. Együtt megállnak a lábukon, még ha a stabilitás hiánya fojtogató is. Bármelyikük nélkül a szerkezet összedőlne” – jellemezte Mihai Chirilov, a TIFF művészeti vezetője az idei versenyprogramot. A fesztivál közleménye szerint Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című, Sitgesben díjazott elsőfilmje „négy fal közé zárt thriller”, amely „a családot alakítja magzatvízzé, amire szükség van egy újabb egyed – erőszakos – születéséhez”.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


A kilenc versenytárs között van kazah blockbuster (Sicko) egy párról, amelyik halálos betegnek hazudja magát, hogy pénzt szerezzen, csakhogy a sztori sikerével egyenes arányban nő a kapzsiság is. Szerepel a versenyprogramban egy bűnügyi film és kaszabolós horror elemeit vegyítő francia alkotás (Le Roi Soleil) egy lottónyertesről, akit megszédít a hirtelen szerzett vagyon, nonkonformista thai mese egy beszélő, piros porszívó formájában visszatérő menyasszonyról (A Useful Ghost), spanyol kísérleti road movie (Lionel), amit sosem mutattak meg a szereplőinek – egy valós családnak – apa és fia kapcsolatáról.

A The Night Is Fading Away című argentin filmben egy mozigépész elveszíti az állását, és elszegődik éjszakai őrnek a mozihoz, ahol elkezdődött a felújítás, a Truly Naked című holland film bátor felnövéstörténet, amelyben a szex és a pőreség a normalitás része, és feltevődik a kérdés, hogy a ruhák játszanak-e valamilyen szerepet a lélek felnyitásában. Szintén felnövéstörténet a profi szirénnek készülő lányok iskolájáról szóló Titanic Ocean, egy hamarosan Cannes-ban debütáló görög–román koprodukció. A Butterfly című norvég filmben két nővér osztozkodik guru-anyjuk árnyán és érzelmi örökségén, a My Father’s Shadow című angol–nigériai elsőfilm afféle álomemlék, amely egy politikai fordulópont családbeli leképeződéséről mesél. Az Our Father egy apapótló figura kultuszát vizsgálja szerbiai drogfüggők kolostorában, de va­lós történet alapján mesél a Berlinalén bemutatkozott, chilei The Red Hangar: a latin-amerikai thriller története a Pinochet-féle államcsíny idején játszódik. A What’s Up, Doc? dokumentumfilmes versenyben tíz alkotás vesz részt. Olyan, mint egy műfaji kaleidoszkóp: a klasszikus dokumentumfilmes formátum mellett megjelenik egy animációs film, egy hibrid költemény, egy oknyomozó újságírói anyag és egy sor B-film is.

Magyar filmek a TIFF-en

A szerda (június 17.) immár hagyományosan a magyar filmeké, az idei kínálat tán minden eddiginél változatosabb: Árva (Orphan, r.: Nemes László), Tyúk (Hen, r.: Pálfi György), Itt érzem magam otthon (Feels Like Home, r.: Holtai Gábor), Szia Sári! (Don’t worry Sári!, r.: Haragonics Sári), Minden csillag (Stars of Little Importance, r.: Renátó Olasz, producer Tarr Béla), Mambo Maternica (r.: Nagy Borbála), Csendes barát (Silent Friend, r.: Enyedi Ildikó), Nem én vagyok (My Turn, r.: Ge Zhang), Egykutya (With Friends Like These, r.: Deák Kristóf), Apám lánya (My Father’s Daughter, r.: Lea Podhradská), Pogány Induló: ez így volt szép (Meant to Be: The Story of Pogány Induló, r.: Tóth Olivér Márk).

Mozi a Mátyás-szobor mellett

A Kolozsvár főterén tartott szabadtéri vetítések sorát Tudor Giurgiu fesztiváligazgató legújabb filmje, a 3 zile în septembrie nyitja és az 1926-ban született Marilyn Monroe tán leghíresebb filmje, az 1959-ben készült Billy Wilder-mű, a Van aki forrón szereti zárja.  
Az idei Focus-szekció Hollandiáról szól, hét nagyjátékfilm és egy versenyfilm erejéig.  
Június 15-én a Palocsay-kertben találkozunk, ahol változatos műsorral kecsegtetnek, záróakkordként pedig levetítik Louis de Funès főszereplésével a Szárnyát vagy combját (L’Aile ou la cuisse), 1976-ban készült  Claude Zidi-filmet.
Az újonnan meghonosított Janovics Jenő-díjat elsőként Roman Gutek lengyel filmes veheti át. Kiválóságdíjat kap Anda Onesa filmszínésznő, va­­lamint Corneliu Porumboiu filmrendező.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!