Bartos László egész életében a Nyikó-menti iskolák testnevelő tanáraként, vagy éppen iskolaigazgatóként tevékenykedett. 2013-tól, miután Székelyudvarhelyre költözött, egészen 2020-ig a Bányai János Iskolaközpont sportosztályaiban tanított. A futballban egész magas szinten kipróbálta magát, ugyanis egyetemi évei alatt tagja volt a Kolozsvári Universitatea U21-es csapatának. A testnevelő tanár délutánonként örömmel edzi a Székelyudvarhelyi FC két utánpótláscsapatát is. – Hogyan és mikor alakult ki a sport iránti szeretete? – Segesváron születtem, azonban révén, hogy édesapám pedagógus volt, időnként előfordult, hogy egyik településről a másikra költöztünk, oda, ahol éppen állást kapott. Már gyermekkoromban nagyon szerettem mozogni, sokat rúgtuk a labdát Székelykeresztúron a tömbházunk közelében levő sportpályán. Az első bőr focilabdámat nagytatámtól kaptam 8 éves koromban. Ez egyike gyermekkorom meghatározó élményeinek. – Mikor döntötte el, hogy testnevelő tanárként szeretne dolgozni? – Kilencedik osztályban már szüleim azzal nyaggattak, hogy döntsem el, egészen pontosan mi szeretnék lenni a későbbiekben, mivel foglalkoznék a legszívesebben. Megszületett bennem egy gondolat és arra a döntésre jutottam, hogy a hobbit és a szakmát összekötöm. Így sikerült viszonylag hamar elhatároznom, hogy merre és hogyan is tovább. Nagy befolyást gyakorolt rám Ütő László, egykori testnevelő tanárom is, aki segített az egyetemre való felkészülésben is és emberként is nagyszerű példát mutatott, nemcsak számomra, de talán minden akkori tanítványának. – Sportolt teljesítményszerűen? – Székelykeresztúron játszottam a megyei bajnokságban. Aztán az egyetemi évek alatt a Kolozsvári Universitatea U21-es csapatában fociztam, azonban mikor utolsó éves lettem, a csapat felszámolódott. Amíg működött az Universitatea, addig is óriási volt a verseny, én például kapus voltam, de a posztra összesen voltunk vagy negyvenen. Visszagondolva azokra az időkre, meg úgy egyébként is, igazából, edzősködni mindig is jobban szerettem és szeretek a mai napig. Úgy érzem, jobban ki tudok teljesedni az edzői feladatok elvégzése során. – Van egy olyan gondolat, esetleg mottó, amely szerint az eddigiekben alakítani próbálta az életét? – Életem mindenkori mottója, hogy „a pontosság, a rendszeresség és a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét”. – Hogyan alakult testnevelői pályája a kezdetektől egészen a jelenig? – A testnevelői pályafutásomat Korondon kezdtem a 2000/2001-es iskolai tanévben, majd egy év után sportos nyelvvel élve átigazoltam Rugonfalvára, azért, hogy közelebb legyek az otthonomhoz, akkoriban ugyanis Székelykeresztúron laktam. Később dolgoztam Siménfalván, Kobátfalván, utóbbi helyen 2008-ban iskolaigazgató is voltam. 2010-ig tanítottam Kobátfalván, ekkor sajnos az ottani iskola megszűnt önálló intézményként működni. 2013-ban Székelyudvarhelyre költöztem, ahol 2020-ig a Bányai János iskolaközpont sportosztályaiban tanítottam. A címzetes tanári állásom mindvégig a Nyikó mentén volt, illetve van a mai napig. – Milyen a kollégákkal és a diákokkal a kapcsolata? – A párom, aki pszichológus, azt szokta mondani, hogy az egyik erősségem az emberekkel való kommunikáció. Úgy gondolom, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Oda kell figyeljünk egymásra, kell értékeljük egymás munkáját, és akkor is ott kell legyünk, ha nem jön ki a lépés, vagy ha valamilyen kudarc történik az életben. Azt a tevékenységet, amit végzek, szeretem, és úgy gondolom, hogy, amit az ember szeret, és hivatásként folytat, azt nagy valószínűséggel jól is csinálja, lehet az bármi az élet területén. – Hobbi, szabadidős tevékenység? Jut egyáltalán idő ilyesmire? – Hobbiként még egy kicsit „ráfocizok”. A koronavírus világjárvány előtt a Homoródszentmártoni Reménység focicsapatát erősítettem, akikkel egykor a 6. ligába benevezve indultunk el és feljutottunk egészen a 4. ligáig, azaz a megyei bajnokságig. Jelenleg is focizok barátaimmal, amikor a körülmények engedik. – Beszélne a szüleihez fűződő kapcsolatáról? – Szüleim állandó szurkolóim voltak a meccseimen. A párom és a nevelt kislányom is mindvégig támogatták minden elképzelésemet. Jelenleg is a tágabb és a szűkebb családi körünkben egy tippverseny folyik az Európa-bajnoksággal kapcsolatban. A győztes tippelő Brüsszelben fagyizik majd. – A telefonos világban érdeklődnek egyáltalán a sport iránt a fiatalok önszántukból, nem szülői nyomásra? – Az online oktatás volt a lehető legjobb megoldás, amit ki lehetett hozni a koronavírus világjárvány alatt. A diákok rendszeresen részt vettek az órákon, viszont nagyon várták a megszokott testnevelésórákat, hogy minden kerüljön vissza a régi mederbe. Én is nagyon vártam, mivel köztudott, hogy testünk működése szorosan összefügg a fizikai igénybevételtől. Ha ez hiányos, testünk az alkalmazkodási folyamatok eredményeként csökkentett szinten fog működni, csökkentve éppen az ellenálló- és védekező kapacitását. – Milyen jelentőséggel bír, mi a szerepe a sportnak az életben, a környezetében? – A személyiség fejlesztéséhez a szellemi képzés mellett ugyanolyan fontos a testi képzés is, ezért a sport a nevelés egyik fontos eleme, mivel kulcsfontosságú szerepet tölt be a testi-lelki egyensúly megteremtésében. – Van a sporthoz szorosan kapcsolódó második tevékenysége? – Igen, van, 2018 óta a Székelyudvarhelyi FC-nél dolgozom, mint futballedző. Két csapatot vezetek, a 2012-ben született korosztályt és az U19-es korosztályt. Ez heti hat edzést, valamint a bajnokságokban való részvételt jelenti. A kisebb csapatommal jelenleg a Székelyföld Labdarúgó Bajnokságban veszünk részt, jó eredményekkel. A nagyobbakkal sajnos már 2 éve nem voltunk bajnokságon, mivel nem szerveztek, így csak felkészítőmérkőzéseket tudtunk játszani. Azért szeretem ezt a munkát is, mert délután motiváltabb gyerekekkel dolgozok, akiknek feltett szándékuk, hogy a későbbiekben futballisták legyenek. A 2012-es korosztálynál mivel erősebb a szülő-gyerek kötődés, minden mérkőzésre elkísérik őket, végigdrukkolva azokat, ezáltal is ösztönzik a gyerekeiket arra, hogy még jobb teljesítményt nyújtsanak. Ennél a korosztálynál a munkám gyümölcse, a visszajelzés látványosabb eredményeket mutat. – Hogyan látja a fiatal, tehetségesebb gyerekek helyzetét, van lehetőségük a továbbiakban komolyabb karriert befutni? – Személy szerint azt látom, hogy a kitartó munka, mindig meghozza a gyümölcsét, amiben kulcsszerep jut a szülői motivációnak is. Főleg kis korban elengedhetetlen a szülő támogatása, ez igaz az életben, úgy általában, de különösen a sportoló gyerekek esetében kiemelt tényező lehet, hogy az anyagi háttértől eltekintve, megkapja-e a kellő odafigyelést és biztatást a szülőktől.

Vlaicu Lajos