A csíkszentmártoni Both Sebestyén kutyaszánhúzó- és bikejöring-versenyeken vesz részt, nemrég a Magyar Kutyasport Szövetség versenyzőjeként megkapta a Nemzeti Versenysport Szövetség díját eddigi eredményeinek elismeréseként. Both Sebestyénnel a kutyasportokról, versenyekről, eredményeiről és a terveiről beszélgettünk. – A kutyaszánhúzást ismerhetik az olvasók, de a bikejöringet valószínűleg nem sokan. Kérlek, mutasd be röviden ezt a sportágat, és azt is mondd el, hogy te hogyan kezdted el. – A bikejöring tulajdonképpen kutyás terepkerékpározást jelent. Egy rugalmas póráz egyik vége a biciklihez van kötve, a másik vége a kutya hámjához csatlakozik. A cél, hogy a versenyző és a kutyája minél hamarabb tegyék meg a kijelölt versenytávot. A családban már előttem többen is űzték ezt a sportot, így tulajdonképpen belenőttem. Rendeznek bikejöring világ- és Európa-bajnokságot is, ezek is motiváltak abban, hogy elkezdjem ezt a sportot, és érmeket szerezzek. – Milyen távokon versenyezel? Milyen terepen? Romániában hol rendeznek ilyen versenyeket? Más országokban versenyeztél már? – Sprint távokon szoktam indulni, ezek általában öt és tíz kilométer között vannak. A terep nagyon változó, mezei utaktól a hegyekig szinte bármi szóba jöhet, a lényeg, hogy a talaj megfelelő legyen, alkalmas legyen futásra, és ne okozzon sérülést a kutyáknak. Romániában sajnos nincs sok ilyen verseny, mivel nem túl elterjedt ez a sportág. Hargitafürdőn, Gyergyó­csoma­falván, Tusnádfürdőn és Báránykőn rendeznek ilyen versenyeket, ezeken rendszeresen ott szoktam lenni. Emellett Magyarországra is sokat járunk, de versenyeztünk már Csehországban és Olaszországban is. – Milyen eredményeket értél el, amióta versenyezel? – Bikejöringben legkiemelkedőbb eredményeim közé tartozik a 2016-os országos bajnoki cím és a 2017-es junior Európa-bajnoki cím, emellett van két ezüstérmem 2018-ból és 2019-ből Európa-bajnokságokról, ezek már a felnőtt korosztályban. Kutyaszánhajtásban van egy Eb-bronzérmem 2020-ból, és egy junior vb-bronzérmem 2017-ből. Az Eb-ken és vb-ken kívül még számos hazai és külföldi versenyen sikerült érmet szereznem. – Milyen élmény volt részt venni ezeken a versenyeken? A versenyeket félretéve, te elégedett vagy a teljesítményeddel? – Minden versenyen külön élmény részt venni, mindegyikben van valami különleges, például a helyszín vagy a társaság. Összességében elégedett vagyok, szerintem jó irányba haladok, de a jövőben szeretnék még több energiát belefektetni a felkészülésembe. – Mit szeretsz a legjobban ebben a sportban? Mi a legnagyobb kihívás benne? ‒ Azt szeretem, hogy mindig változatos pályák várnak, és hogy együtt sportolhatok négylábú kedvenceimmel. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy jó összhangban kell lenni a kutyákkal, másképp ezt a sportot nem lehet űzni. Nem olyan, mint például a labdarúgás, hogy megbeszéljük, hogy te nekem passzolsz, én pedig gólt lövök. Itt folyamatos összhangra van szükség, hogy a kutya megértsen minket, és mi is őt. – Melyik a fő vonal, a szánhúzás vagy a biciklizés? Számodra melyik fontosabb, vagy melyiket szereted inkább? – A fő vonal a kutyaszánhajtás, később ebből alakult ki a bikejöring, amikor nem volt elég hó, és a hajtóknak új alternatívát kellett találniuk a kutyáik edzésére. Igazság szerint számomra mindkettő fontos, de talán a bikejöringet egy picit jobban szeretem, ott nagyobb a sebesség, viszont általában a szánhajtó versenyeken szebb a táj, így azt is nagyon kedvelem. – Hogyan készülsz a versenyekre, hol edzel? – A versenyekre való felkészülés szeptemberben kezdődik, biciklivel. Ilyenkor rövidebb távokat megyünk, majd október vagy november körül már egyre több kilométert teszünk meg, heti több alkalommal. Általában mezei és erdei utakon edzünk a kutyákkal, ez attól függ, hogy épp milyen versenyre készülünk. – Mit jelent a rövidebb táv? Milyen típusú versenyek vannak, melyik milyen készülést igényel? – A rövidebb táv alatt két-három kilométert értek, majd ezt növeljük hat-hét kilométerre. A bikejöring-versenyek általában sík terepen zajlanak, a szánhajtó versenyeken viszont már gyakrabban előfordul olyan pálya, ahol sok az emelkedő és a leejtő. Általában a versenyek előtt pár héttel már lehet tudni, hogy hol milyen pályára számíthatunk, és ennek függvényében készülünk. Ha sík terep lesz, akkor olyanon készülünk, ha emelkedős, akkor igyekszünk minél több emelkedőt beépíteni az edzéstervbe. – Mondj pár szót a kutyákról is: mutasd be őket az olvasóknak! Hogyan tanítod őket? Igényelnek különleges törődést? – A szánhúzó kutyák mindennapos törődést igényelnek, a tanításukat már kölyökkorukban elkezdjük. Fontos, hogy a kutya jól szocializált legyen, jól kijöjjön más kutyákkal, ugyanis versenyeken nem lehet agresszív kutyával indulni. Kilenc-tíz hónapos korukban fogjuk be őket először, általában egy tapasztaltabb kutya mellé, akitől tanulni tudnak. Mindenképpen különleges törődést igényelnek, hiszen elengedhetetlen, hogy a hajtó és a kutyák kapcsolata jó legyen, bízzanak egymásban. – Hány kutyátok van, és mennyi ideje sportoltok együtt? – Jelenleg négy kutyánk van, a legidősebb hatves, a legfiatalabb kettő. Mind a négyen az elmúlt öt év alatt kerültek hozzánk, de 1997 óta folyamatosan vannak huskyjaink. – Hogyan látod, számodra hobbi a sportolás, vagy annál többet jelent? – Számomra mindenképp több mint hobbi, hiszen már a mindennapjaim részévé vált, nem tudnám elképzelni az életemet sportolás nélkül. – Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Egyetem mellett tudsz készülni versenyekre? – A tavalyi csonka szezon után a következő szezonban minél több versenyen szeretnék rajthoz állni, emellett szeretnék Európa-bajnokságot is nyerni. 2018-ban és 2019-ben ezüstöt szereztem, idén az arany a célom. Szerencsére van lehetőségem hetente többször hazajönni, ez pedig lehetővé teszi azt, hogy folyamatosan készüljek a kutyákkal az előttünk álló megmérettetésekre. Néha picit fárasztó, de örülök, hogy egyetem mellett is van lehetőségem azt csinálni, amit szeretek.

Péter Ágnes