Helyi és regionális autós ügyességi versenyeken kezdte sportpályafutását Fazakas Erik Zsolt, négy éve szintet lépett, azóta három alkalommal nyerte meg a hazai autós hegyibajnokság másodosztályát összetettben. A csíkszépvízi fiatal versenyző viszont negyedszer lett kategóriagyőztes a másodosztályú bajnokságban. A 2021-es versenyév Fazakas Erik Zsolt számára a lehető legjobban alakult, hiszen öt versenyen indult, és minden alkalommal a dobogó legmagasabb fokára állhatott. – Mennyire értékeled sikeresnek az idei évet? – A körülményekhez képest az idei évet is reményen felül teljesítettem. A bajnokságban elég kemény volt a mezőny, hiszen visszatért a versenybe a pár évvel ezelőtti bajnok egy újonnan épített autóval, ami jóval több lóerővel rendelkezik és sokkal kevesebb súllyal az én autómhoz képest, de így is sikerült megvédenem harmadjára az összetett bajnoki címemet, és zsinórban negyedszerre nyertem kategóriámban. – Elvárás volt tőled, hogy megvédd a bajnoki címedet? – Természetesen minden bajnoki idény előtt a bajnoki cím a cél, és az idén is ezt tűztem ki a szezon elején. Persze, hogy elvárás volt a bajnoki címvédés, és ebben az is motivált, hogy idén keményebb volt a mezőny, sokkal erősebb ellenfelekkel kellett megküzdenem. – Idén először tartottak versenyt a Hargitafürdő felé vezető úton. Milyennek ítéled meg a pályát? – Kihívás volt a hargitafürdői verseny, de nemcsak nekem, hanem minden pilótának, hiszen egy új pályáról beszélünk, ami az autósportot illeti. Tudtam, hogy a pálya szélén barátaim és ismerőseim követnek figyelemmel, emiatt rögzült bennem a tény, hogy nem tévedhetek. Fontos volt a győzelem, hiszen kettes szorzójú volt a Hargita Hill Climb Challenge, így az első helyért nem huszonöt, hanem ötven pontot osztottak, ez pedig sokat jelentett a bajnokság végén. És volt még egy ok, hogy a győzelemért hajtsak a hargitafürdői viadalon: ugyanis a Hargita Hill Climb Challenge Ritner Béla Emlékverseny is volt. A sportpályafutásomban Ritner Bélának nagy szerepe volt, hiszen neki köszönhetem, hogy most az autósport világának tagja vagyok, és mindenképp bizonyítani szerettem volna a hargitafürdői viadalon. Remélem, büszke rám még akkor is, ha már csak fentről, az égből követhette a versenyt. – Szerinted melyik volt az idény legjobb versenye és melyik a legrosszabb – rendezés, pályák szempontjából? – Nem tudok legjobb vagy legrosszabb versenyt megnevezni, mert számomra csak verseny létezik. Minden pálya különbözik, és mindegyiknek megvan a maga varázsa. Sőt, egy a pálya egyik évtől a másikig változhat, már ami a felületet illeti: kopottabb lehet az aszfaltréteg, vagy éppen új aszfaltszőnyeget terítenek el, így az edzések során hiába ismerjük a pálya karakterisztikáját, nagyon oda kell figyelni, romlott vagy javult a versenyfelület. – Az idei bajnokság során melyik volt az a pillanat, amire mindig boldogan emlékszel vissza? És melyik volt az a pillanat, amit kudarcként éltél meg? – Idén egyértelműen az Úz­völgye versenyt követően voltam a legboldogabb, hiszen a Bákó megyei viadalon biztosítottam be újabb bajnoki címemet, és ott éreztem először úgy, hogy elismerik tudásom és tehetségem az ott részt vevő „nagyok”. Nem éltem meg kudarcként ugyan, de szintén az úzvölgyi versenyen, pontosabban az azt megelőző napon éltem át az év számomra legrosszabb pillanatát: ugyanis a viadal előtti napon elromlott a versenyautóm. De nagy örömömre a hozzáértő szervizcsapatomnak sikerült orvosolni a felmerült technikai problémát, és így sikerült elindulni a versenyen, amit végül meg is nyertem. – Mi volt a legviccesebb pillanat, amit átéltél a szezon alatt? – Szerencsére jó a hangulat a csapatomban, az az igazság, hogy élvezzük a versenyzést mindannyian. Nincs szorongás vagy izgulás sem bennem, sem a szervizcsapatom tagjaiban, hiszen egy szlogen vezérel mindannyiunkat: meg fogjuk csinálni! Mivel vidám társaság vagyunk, nem tudok legviccesebb pillanatot kiemelni a szezon során, hiszen minden perc, amit a versenyzéssel töltünk, az boldoggá tesz bennünket. – A raliban van navigátor, a hegyiversenyben nincs. Ez hátrány számodra? Esetleg van edződ, aki a pályabejárások alatt segít, hogy miként vezess egy pályán? – Nem mondhatnám, hogy a versenyfutamok során hátrányt jelentene, hogy egyedül ülök az autóban. Ugyanis a versenyfutamok előtt vannak szabad és időmérő edzések, ezek alatt pedig van lehetőség arra, hogy a navigátori ülést is elfoglalja valaki. Az edzések alatt edzőm, barátom és tanácsadóm, Fésüs László foglal helyet a jobb 1-ben – vagy ahogyan ezt a helyet a köznyelvben ismerik, az anyósülésen. Az edzések alatt gyakorlatilag megtanuljuk a pályát, átbeszéljük, hogy melyik kanyart milyen íven kell megtámadni, hol ajánlatos fékezni vagy visszaváltani. Felmérjük, hogy csúszós-e valahol az útfelület, hol ajánlatos visszavenni a tempóból, hol érdemes kigyorsítani, ezekben nagy segítségemre van Fésüs László. Az igazság az, hogy nélküle nem is tudnám elképzelni a versenyeimet. – Tervek a 2022-es évre? – Egyelőre ami biztos, hogy a jövő évben is a jelenlegi autómmal, egy Honda Civic Type-R versenygéppel vágok neki a szezonnak. Szintén biztos, hogy a szervizcsapatom is változatlan marad, egy komoly és megbízható gárdáról van szó, akik ismerik már az autóm minden részét, működését, ismernek engem, tudják, mikor mire vagyok képes, szóval ők a lehető legjobb munkát végzik a versenygépen. Szintén biztos, hogy elindulok a bajnokságban, az viszont kérdés, hogy fennebb lépek, vagy egy újabb címvédésre hajtok. Tehát a 2022-es évet tekintve a legnagyobb kérdés az, hogy a másodosztály vagy az országos bajnokság mellett döntsek. Erre viszont csak tavasszal tudok majd választ adni, hiszen a két bajnokság között sok a különbség, de a legszámottevőbb a költségvetés. – Figyeled a rali országos bajnokságot? Ha igen, kit tartasz az ország legjobb pilótájának és navigátornak? – Természetesen követem az országos ralibajnokságot is, hiszen két csíki páros is érdekelt, mi több, a hegyibajnokságban egykori ellenfelem, Csató Roland is szakágat váltva immár ralizik. Szerintem idén Teslovan Adrian volt a legjobb pilóta, a legjobb navigátor pedig Cseh Vajk Imre. Csodálom ennyi évnyi kitartásukat és eredményeiket, amelyek idényről idényre egyre jobbak. – Az autósport nem igazán olcsó sportág… – Természetesen anyagi erőforrások nélkül ezt a sportot sem lehet magas szinten űzni. Nagyon sokan tettek azért, hogy idén is sikeres szezont zárjak. Ezúttal köszönöm mindazoknak, aki anyagilag vagy bármilyen formában hozzájárultak és segítettek céljaim elérésében. Köszönöm a csapatom, Fésüs László, Antalfy Károly és Nagy Lehel fáradhatatlan munkáját, valamint a Katalin Trans és a MC Tesi Bau Kft. tulajdonosainak az önzetlen segítségét és támogatását. Örülök, hogy hittek bennem.

Kopacz Gyula