Némi késéssel ugyan, de csatlakozott a román jégkorongbajnokság küzdelmeihez a Ga­laci CSM alakulata is, amely keretében ezúttal nincs ott a csík­szeredai jégkorong egyik emb­lematikusnak mondható alakja, Szőcs Szabolcs. A közel tu­catnyi bajnoki címmel – nyolc a Csík­­szeredai Sportklubbal – a háta mögött a kék-fehérek korábbi meghatározó játékosa visszavonult az aktív pályafutástól. Egy interjú erejéig viszont sikerült elérni a 27-est. [caption id="attachment_79874" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Halmágyi Zsolt[/caption] – Nagyon fiatalon kerültél be a Sportklub felnőtt keretébe. Miként emlékszel vissza az első meccsedre? Milyen érzés volt a felnőttek között játszani? Hogyan tudtál bent maradni a keretben és belenőni a mezőnybe? – Így igaz, 16 éves koromban kerültem a nagycsapathoz, Antal Előd edző keze alá, akinek sokat köszönhetek, és segített a továbbiakban is. Mindig is nehéz volt bekerülni a nagycsapatba, de a sok munka meghozta a gyümölcsét. Akkoriban egy Steaua elleni mérkőzés volt a legfontosabb. Legszívesebben az első Steaua-meccsre emlékszem, ahogy kinyílt az öltöző ajtaja, a Huj-huj, hajrá! csengett a pályán és Balla Feri bácsi vezényelte a szurkolótábort. Rengeteget edzettem azért, hogy kiharcoljam, és egyben megtartsam a helyem. – Melyek a legszebb emlékeid, amelyeket Csíkszeredában töltöttél? – Legszebb emlékek… Az összes bajnoki cím szép emlékként él bennem, de a legkülönlegesebb a 2000-es bajnoki cím elnyerése. Az valahogy más volt, másak voltak a körülmények. Az egy különleges érzés, egyben élmény marad örökké. – Adódik a kérdés, mi az, amire nem szívesen emlékszel vissza? – Most, hogy eltelt, lezárult egy életstílus, nem foglalkozom a kellemetlen dolgokkal, hiszen mindenhol vannak rossz és szép emlékek. Csak a szép emlékekkel búcsúzom a hokis pályafutásomtól. – Miért döntöttél úgy, hogy két évtizedes felnőtt pályafutást a hátad mögött hagyva felhagysz az aktív jégkoronggal? – Úgy éreztem, hogy eljött az idő, nem volt már motiváció, hogy nyerj valamit, és ez azt jelenti, hogy itt az idő. Vége. Szerencsére a család mindenben támogatott, és így könnyen szegre tudtam akasztani a korcsolyát. – Mit üzensz a csíki közönségnek? – Meg szeretném köszönni elsősorban a szüleimnek és a családomnak a sok segítséget, a sok biztatást, aminek köszönhetően elértem mindezen sikereket. A közönségnek a sok együtt eltöltött – jóban-rosszban – éveket, a sikereket és kudarcokat. Kérésem ugyanakkor a csíki közönséghez, hogy soha ne hagyja el a csapatot, mert nekünk, játékosoknak, a jégen örökké szükségünk van rájuk, mert erőt adnak és segítenek a győzelem eléréséhez. Ezúttal is sok sikert kívánok a csapatnak, a támogatóknak, a szurkolóknak, mert csak együtt lehet elérni a megálmodott célokat. Darvas Attila