Ebből 168 kupát és 242 érmet a két lány, Bernadett és Abigél, illetve a nagyobbik fiú, Mátyás gyűjtött össze hazai és nemzetközi versenyeken. De a hangsúly a családon van, mert számukra a sízés nem csak sport, de szenvedély, mi több, életforma.

Két lány és két fiú. Kétéves korukban már síléc volt a lábukon, ötévesen már versenyeztek. A 15 éves Bernadett tíz éve kezdte a versenyzést, 2019-ben szlalomban szerezte első országos aranyérmét, 2021-ben szlalomban és óriáslesiklásban lett hazai bajnok, idén tavasszal pedig összetett és kombinált versenyszámban bizonyult a legjobbnak, illetve óriáslesiklásban szerezte meg a legutóbbi, hatodik országos bajnoki címét. Eddig összesen 67 kupát és 90 érmet gyűjtött össze.
– Az idei három országos bajnoki címet tartom az eddigi legnagyobb eredményemnek, pillanatnyilag ezek állnak a legközelebb hozzám – vallja Bernadett.

A 13 éves Abigél nyolc éve indult első versenyén, eddig két országos bajnoki címet gyűjtött be, tavaly szlalomban, idén kombinált versenyszámban bizonyult az ország legjobbjának. Szintén idén elindult az osztrák Kids Trophy versenyen, ahonnan aranyéremmel tért vissza. Tarsolyában jelen pillanatban 57 kupa és 88 érem található.
– Az osztrák érem a legkedvesebb trófeám, magyar színekben indultam, és nagyon egyedi dolog volt megélni, ahogy Ausztriában egy udvarhelyi lánynak a magyar himnusz szól – emlékszik vissza Abigél.
Mátyás még csak 11 éves, de már kétszeres hazai bajnok, a Mini Cupa României versenyen 2020-ban és 2022-ben bizonyult korosztályában az ország legjobbjának, 44 kupát és 64 érmet gyűjtött össze eddigi – hatéves – versenyzői pályafutása alatt.
A legkisebb fiú, a mindössze 5 éves Apor eddig négy versenyen indult. Bizonyos tekintetben ő a kakukktojás a családban, míg testvérei ötéves korukban kezdték a versenyszerű sízést, ő már háromévesen rajthoz állt. Nem véletlen, hogy a nála két évvel idősebbek ellen kénytelen küzdeni, hiszen a saját korosztályában, Romániában még nem rendeznek versenyszámokat.

Örökös mozgás

A fiataloknak, akik egyébként a székelyudvarhelyi Nagy Norbert Ski sportklub leigazolt sportolói, mondhatni a vérükben van a sízés, hiszen édesapjuk, Botond és édesanyjuk, Adél is a sí szerelmese, és ami kezdetben családi szabadidős tevékenységnek indult, abból mára versenysport lett.
– Telente minden hétvégén a Hargitán voltunk, akkor még csak a lányokkal, egy családi barátunk, Buti László síoktató szólt, hogy indít egy csoportot, be is írattuk a lányokat, aztán később a fiúkat is – meséli az édesapa.
A Balogh család életének része a sízésről szól. Nyáron is vannak „szárazedzések”, edzőterembe járnak, teniszeznek, a nagyobbik fiú focizik is.
– Mátyás hazajön az iskolából, végez a tanulással, délután elmegy teniszedzésre, onnan pedig fociedzésre. Két fociklubban rúgja a labdát, hétvégeken lenyom három focimeccset – meséli Adél, a gyerekek édesanyja.
A gyerekek folyamatosan moz­gásban vannak, valamit mindig sportolnak. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy túl sok mindennel foglalkoztak, de ők ehhez szoktak hozzá, ebbe nőttek bele, és a sport megtanította őket arra, hogy ügyesen beosszák idejüket, és jusson mindenre idő, tanulásra, sportolásra, szórakozásra is – magyarázza az édesanya.
Télen nyilván a sízésen van a hangsúly. Októberben kezdődik a felkészülési időszak, ez legalább két-három, egyenként egyhetes edzőtáborozást jelent az Alpokban, ott már van hó, jók a pályák, jók a körülmények. Időközben sportpszichológus is segíti a mentális felkészülést. A versenyek januárban kezdődnek, szerte az országban vannak megmérettetések, márciusban pedig jönnek a bajnoki tornák.Ráadásul a sísport folyamatosan fejlődik, és tartani kell vele a lépést. Minden évben új technikákat találnak ki, vagy régieket újítanak meg, ezeket mind meg kell tanulni, el kell sajátítani, beépíteni a korábban tanultakba.
– A sízés nem olyan sport, amit ha egyszer megtanultál, végig jó vagy benne. Folyamatos fejlődést igényel, növésben lévő fiatalok esetében nemkülönben. Vannak évek, amikor nagyot léphetsz előre, más években örülsz, ha tudod tartani a korábbi szintet. A lényeg, hogy nem szabad visszaesni a fejlődésben – tájékoztat Botond.

Időbeosztás

A gyerekek számára kulcskérdés a megfelelő időbeosztás. Amint megjön a hó, heti három alkalommal edzenek, ami annyit jelent, hogy délután 1 óráig iskola, 2-kor már fent vannak a Hargitán, 4-ig edzés, 5-re érnek haza, 6 órától pedig tanulás.
A versenyidőszak még sűrűbb, és a teljes hetet fedi, mert a nagyobb gyerekeknek hétköznap rendezik a 2-4 napos versenyeket.
– Ha közelebb van a verseny, például a Prahova völgyében, akkor nem alszunk ott, reggel hatkor indulunk a lányokkal, estére hazajövünk, vagyis szinte egész héten jövünk-megyünk. Aztán amikor beköszönt a hétvége, fogom a fiúkat, és viszem őket a versenyekre – magyarázza Botond.
Megjegyzi, hogy a külföldi edzőtáborokat is beleszámítva, szezononként 25-30 ezer kilométert vannak úton. – Minden évnek a fele erről szól, ilyen a mi életritmusunk, életünk részévé, mondhatni rutinná vált – fűzi hozzá az édesapa. Megjegyzi, nyilván szeretni kell a sízést, és ez egy életre szólhat. És igen, a gyerekek esetében lehet álmodozni világkupaversenyekről, olimpiáról is. És van még benne egy érdekesség. – A hegyen nincs két egyforma nap, mindennap egy másik arcát mutatja feléd. Megunhatatlan – mosolyog Balogh-Lőrincz Botond.