borús égbolt
enyhe havazás
Az iskolából suli lett
Már nem emlékszem, mikor ültem le először a sakktáblához, de abban biztos vagyok, hogy lekötött. Tinédzserkoromig sokszor sakkoztam barátaimmal, majd nagyon sokáig kimaradt az életemből. Sportújságíróként viszont jó néhány alkalommal asztalhoz ültem. A kétezres évek elején a Sportklub jégkorongcsapatával tartózkodtam Bukarestben, egy akkor még rangadónak számító Steaua elleni kettős meccset néztem a helyszínen. Úgy adatott, hogy dr. Balló Béla osztotta meg velem szállodai szobáját, az esti beszélgetés során a sakkról is szó esett. Végül nem a „dokival”, hanem Kolozsi Lóránttal ültem le egy sakkpartira, „Jimmy” pedig megmutatta, nemcsak hokizni, hanem sakkozni is tud. Nem tagadom, én voltam a vesztes oldalon. Azóta is minden találkozásunkkor megkérdi Jimmy, mikor sakkozunk.
Mindig érdekelt a sakk, egy alkalommal pedig Biró Sándor rávett, hogy üljek asztalhoz én is. A Jakab Antal Tanulmányi Ház adott otthont egy Caissa Sakkfesztiválnak, a szombati napon pedig rapid sakkversenyt tartottak. Én beneveztem, a sorsolás meg úgy hozta, hogy a székelyudvarhelyi Vajda Szidónia is egyik ellenfelem volt. Tudtam, hogy nem egy „súlycsoportba” tartozunk, ezért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a legostobább lépésekkel hozzam zavarba kiváló ellenfelemet. Sikerült is, addig tűnődött ostoba bábutologatásomon, hogy lejárt a gondolkodási ideje, én meg életem első téttel bíró sakkjátszmáját megnyertem. Az idén újra lehetőséget biztosított Biró Sándor, hogy megvillantsam sakktudásomat a Caissa Sakkfesztivál Hobby kategóriájában, de szerényen utasítottam el a felkérést.
Szerdánként, amikor megkapom a Sakksulit – mert én előnyben vagyok az olvasóval szemben –, mindig érdeklődve olvasom át Biró Sándor írását. Van, hogy csak pár száz méterről érkezik a cikk, de előfordul, hogy a szerző a kontinens másik végében éppen két sakkparti között nyomja meg a Küldés gombot a levelesládájában. A félezredik Sakksuli például a Kréta-szigetről érkezett, de volt eset, hogy Görögországból, Németországból, Ausztriából, Magyarországról vagy az ország valamelyik városából küldte a Sakksulit a szerző, de előfordult, hogy éppen egy repülőtér várótermében írta soros cikkét Biró Sándor, aki ma a Szenior világbajnokságon játszik fontos mérkőzést.
A Sakksuli ötszázadszor jelenik meg a Hargita Népében, de igazából negyvenhét éve indult el lapunk elődjében, a Hargitában Biró Sándor rovata, és ugyan kisebb-nagyobb megszakítások voltak a rovat életében, az iskolából közben suli lett, de a sakk lapunk szerves része maradt, és marad is.
Kopacz Gyula
.jpg)
.jpg)
