Múlt pénteken érkezett meg Csíkszeredába Tom McCarthy, a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapatának új kanadai edzője, aki épp aznap töltötte be 56. életévét. Másnap már a csapatbemutatón belopta magát mindenki szívébe, sőt a szurkolók tortával várták. Viharos életpályájáról már korábban írtunk az aktív játékosként NHL-ben is megfordult McCarthyról. Ezúttal őt kérdeztük a Csíkszeredában eddig átélt tapasztalatairól. – Rengeteg anyag van az Ön életéről az interneten, de hogyan írná le saját magát? Ki Tom McCarthy? – Egy vicces, szeretettel teli, családos ember vagyok, aki nagyon keményen dolgozik. Imádom a telet és a jégpályát, amely a kedvenc helyem a világon. Úgy érzem magam ott, mintha otthon lennék, bárhol legyen az. Igényes és egyben viharos vagyok, amikor a munka kerül szóba, vagy épp egy mérkőzés. Megtaláltam önmagamat abban, hogy játékosokat nevelek, akik tanulni akarnak és ezáltal én is tanulok nap mint nap. Egyszóval csapatjátékos vagyok, aki tele van érzelmekkel. A szívem a jégpályán dobog. Tele vagyok szenvedéllyel, szeretettel a jégkorong, illetve a sportolók iránt, akiknek szeretnék segíteni abban, hogy elérjék az álmaikat. Én megéltem az álmaimat és folyamatosan élem azokat. Az egyik vágyam az volt, hogy Európában lehessek edző, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez megadatott. – Pár napja érkezett meg Csíkszeredába. Melyek az első benyomásai a csapatról, illetve a kondíciókról? – Az első nap láttam a csapat egymás elleni meccsét, illetve volt pár edzés, amelyet én vezettem már. Azt elsőre leszögezhetem, hogy nagyon ambiciózus csapatról van szó. Ami csalódást okoz, az az, hogy a sportolók jobb testi alkattal, illetve kitartással is rendelkezhetnének. A képlet egyszerű. Amennyiben megvan a megfelelő testi adottságod, akkor a mérkőzések során sokkal könnyebb jobb megoldásokat találni, ellenkező esetben nagyobb a lehetőség a hibákra. Pár napja vagyok itt a városban, de máris imádom. Csodálatosak az emberek. A fogadtatásom felülmúlta az elképzeléseimet. A szervezésben remek emberek vesznek körül: a csapatmenedzser, az edzők, a gyúró, és lehetne folytatni. Mindenki teszi a dolgát, amihez a legjobban ért. Úgy szeretném kezelni ezt a csapatot, mintha a sajátom lenne. A kiválóságra, illetve a tökéletességre fogok törekedni, de ez időbe telik. – Mit tud a MOL Ligáról? Sikerült ismereteket begyűjteni az ellenfelekről? – Folyamatosan tanulok. Volt három napom felkészülni, mielőtt Csíkszeredába érkeztem volna, és ezt az időszakot arra szántam, hogy minél több információt gyűjtsek össze. Olvastam, illetve több telefonbeszélgetést is megejtettem. Itt pedig az edzők, a menedzser, a játékosok, illetve a szurkolók is folyamatosan tájékoztatnak. Azt tudom, hogy egy folyamatosan fejlődő, erősödő bajnokságról van szó, ahol egyre nagyobb az észak-amerikai befolyás, mind az edzői stábokban, mind játékosállományban. Ebből kifolyólag egyre versenyképesebb lett a liga, észak-amerikai értelemben. Értelemszerűen egyelőre saját tapasztalataim nincsenek, és csak mások véleményére hagyatkozok, de mindenféleképpen kemény idény elé nézünk. – Mi az Ön jégkorong-filozófiája? Milyen játékot, stílust láthatunk vissza a jégen a csapattól? – Egy biztos: a munkával soha nem fogunk leállni. A legjobb kinézetű csapatot akarom kialakítani, amely mindig a győzelemre játszik. Egyelőre nem tudom megfogalmazni, hogy melyek lehetnek az elvárások. Egy hónap, ahogy eltelik a szezonból, beszélhetünk elérhető célokról avagy hiányosságokról. Azt viszont meg kell érteni, hogy a szezonvég a legfontosabb. A lóversenyben sem a rajt, hanem a vég számít. A bajnokság eleje számomra is a feltérképezéssel fog zajlani, amíg megismerjük ellenfeleinket. Ezt követően rövid időn belül a segítőimmel karöltve pontos stratégiát kell kidolgozzunk. Pozitív, illetve optimista a hozzáállásom, és ebben megerősít az a környezet, ami itt körülvesz. – Az Ön edzői pályafutása során zömében ifjúsági, illetve junior csapatoknál volt. Ezúttal viszont egy felnőttcsapatot kell irányítania. Lát különbséget? – A jégkorong egyforma, csak gyorsabb, erőteljesebb és keményebb. Sokkal több kitartást igényel. Felnőttkorban már nem nagyon tudod megtanítani a játékost, hogyan helyezkedjen, hogyan használja a testi erejét és főként, hogy miként gondolkozzon. A különbség ugye az életkorban van, amikor a sportoló ifjúsági játékosból felnőtt játékossá válik, és egy sokkal gyorsabb, fizikálisan keményebb hokiba csöppen. Erre készítettem fel mindig játékosaimat, hogy ezt a különbséget tudják áthidalni. Darvas Attila