mlékszem, gyerekkoromban mennyire felnéztem azokra az emberekre, akik színházba mennek, megnéznek egy-egy darabot, és utána képesek megvitatni a látottakat beülve egy bisztróba egy-egy kávéval a kezükben. Talán már akkor is tudtam, hogy ha alkalmam lesz rá, én is gyakori nézője, követője leszek a színháznak.
Ugyan már korábban hallottam az Egerek és emberekről, viszont sosem szorítottam rá időt, hogy el is olvassam a művet. De októberben a Bacovia Színház elhozta Bákóból a John Steinbeck híres novellájából készült színdarabot Csíkszeredába, a Csíki Játékszínhez. Az előadás azért is emlékezetes marad számomra, mert ez volt az első román nyelvű dráma, amelyet megnéztem, de ezentúl lenyűgöző volt a kialakított háttér, a díszlet teljesen átadta a western-vendégmunkás hangulatot, a színészek hatalmas alakítással lényegültek át az adott karakterbe. Letaglózó volt ahogyan a Lennie-t játszó színész megteremtette a fogyatékkal élő szereplőt és eggyé vált szerepével. A szereplők aprólékos, pontos mimikája, amikor eltorzult vagy felderült az arcuk – a feszült pillanat, amikor George Lennie-re szegezi pisztolyát, George-on úrrá lesz az őrület –, a szleng, amely oldotta a feszültséget, és emelte az előadás hangulatát, továbbá bemutatták a szereplők etnikai nézeteit. 
Nem sok lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy előadás után a nézőközönség kérdéseivel bombázhassa a színészeket: most megtudtuk, a Lennie-t játszó színész két hónapot készült, az egyetlen női szerepet alakító hölgy most lépett először színpadra. Kiderült, a társulat turnéra indult, és néhány hét múlva Sepsiszentgyörgyöt is meglátogatják. Hálásan köszönték a meleg fogadtatást, és megígérték, ha lesz rá igény, akkor jönnek még.   
Igazán tetszett az előadás, akárcsak a novella. Fölöttébb eredeti, kiemelkedő élmény volt, és úgy, mint eddig, most sem bántam meg, hogy ellátogattam a színházba.

Demeter Emese