– Miért releváns a Fekete tükör sorozat a kutatás szempontjából?

– A dolgozatomban azt vizsgálom, hogyan ábrázolja a Fekete tükör sorozat a közösségi média negatív hatásait. Három kiemelt epizódon keresztül mutatom be, milyen társadalmi és egyéni következményei lehetnek a közösségi média túlzott térnyerésének. A kiválasztott epizódok középpontjában a modern technológia és a közösségi média hatásai állnak. Ezeket gyakran eltúlzott, de elgondolkodtató módon ábrázolja a sorozat. A Fekete tükör a szórakoztatáson túl kritikus szemmel reflektál arra, hogyan alakítják át ezek az eszközök az emberek életét, gondolkodását és társas kapcsolatait.

– Miért fontos az erről a témáról való párbeszéd? 

– Úgy gondolom, hogy a közösségi média ma már annyira beépült az életünkbe, hogy sokszor észre sem vesszük, milyen jelentősen hatással van rá – arra, hogy hogyan látjuk önmagunkat, hogyan viszonyulunk másokhoz, vagy milyen döntéseket hozunk. A közösségi média mindenhová elkísér bennünket: ott van a csuklónkon, a zsebünkben, azon dolgozunk, azzal kelünk és fekszünk.

– Az ilyen sorozatok elgondolkodtatnak bennünket, esetleg változtatásra sarkallnak?

– Igen, abszolút úgy gondolom. Ezek a filmek, sorozatok képesek mély gondolatokat elindítani, és néha akár változásra is késztethetnek – ha máshogy nem, legalább abban, hogy más szemmel tekintsünk bizonyos dolgokra. A Fekete tükör például nem mondja meg, mit gondoljunk, hanem elénk tár egy olyan világot, ami ijesztően ismerős lehet. Ez önmagában is elég ahhoz, hogy diskurzusok induljanak el a témában. Az emberek megosztják egymással a gondolataikat, és úgy gondolom, ez máris több a semminél – hiszen ez a gondolkodás akár változásokhoz is vezethet.

– Tekinthetjük ezt a sorozatot egy lehetséges jövőképnek?  

– Nos, kissé sarkalatosnak érzem ezt a megfogalmazást. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy lehetséges, disztópikus jövőkép – ami, remélem, hogy nem fog megvalósulni. Az epizódok nem feltétlenül azt mutatják, hogy mi fog történni, hanem inkább azt, mi történhet, ha nem figyelünk oda. A dolgozatom következtetései is arra utalnak, hogy sok olyan jelenség, amit a sorozat bemutat, már most is jelen van: érzéketlenség, szenzációéhség, felszínesség, az identitás elvesztése. Az emberek társadalmi státuszát gyakran a közösségi médiás visszajelzések határozzák meg. A nézettségért, a lájkokért és megosztásokért folytatott harc pedig nemcsak a képernyőn, hanem a valóságban is jelen van. Ezért is tűnhet úgy, mintha a sorozat egy alternatív jövőt ábrázolna – pedig ez már részben a jelenünk.
– Az elidegenedés az egyik negatív következménye a közösségi média használatának. Nevezhetjük ezt a legnagyobb veszélynek?

– Igen, szerintem az elidegenedés az egyik legsúlyosabb következmény. Ez a jelenség mélyen befolyásolja az emberek közötti kapcsolatokat és az önmagunkhoz való viszonyt is. A dolgozatomban is arra a következtetésre jutottam, hogy a közösségi média nem feltétlenül hoz minket közelebb egymáshoz – bár ez részben nézőpont kérdése –, hanem inkább elszigetel. Látszólag mindannyian elérhetőek vagyunk, de a valódi emberi kapcsolatok ennél jóval összetettebbek. Egyre inkább a telefonjainkon keresztül „élünk”, miközben a való élet körülöttünk zajlik. Ez pedig hosszú távon identitásvesztéshez és magányhoz vezethet.

– Folytatod a kutatást ebben a témában? 

– Igen, úgy gondolom, ez egy olyan téma, amit érdemes lenne tovább kutatni. Már most is több kérdés fogalmazódott meg bennem. Például: melyik generáció­ra a legveszélyesebbek ezek a hatások? Továbbá: szükséges-e oktatni a társadalmat a közösségi média tudatos használatáról? Van-e mód arra, hogy csökkentsük a negatív hatásokat, vagy már túlságosan mélyen beépült az életünkbe? Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel a jövőben is szívesen foglalkoznék.