– Mi a dolgozatod témája? Miért azt választottad?

– A dolgozatom témája Vidékfejlesztés Uzon példáján – egy vonzóbb és élhetőbb közösségért. Azért választottam ezt a témát, mert Uzonban nőttem fel, és a jövőmet is ott képzelem el. Fontosnak tartottam megvizsgálni, milyen kilátások vannak a településen, mennyire élhető jelenleg, és milyen fejlesztési lehetőségek állnak rendelkezésre.

– Miről szól a kutatásod, és milyen módszereket alkalmaztál?

– A kutatásban Uzon jelenlegi helyzetét térképeztem fel, különös tekintettel az infrastrukturális, szabadidős, munka- és kulturális lehetőségekre. Két módszert alkalmaztam: interjúkat készítettem különböző helyi szereplőkkel – a polgármesterrel, egy tanítónővel, a református lelkipásztorral, egy külföldről hazatért lakossal, valamint az Ifjak Mozgalma Uzon Községéért (IMUK) elnökével –, hogy többféle nézőpontot is megismerjek. Emellett kérdőíves felmérést is végeztem, hogy szélesebb lakossági véleményeket is be tudjak gyűjteni arról, mivel elégedettek a helyiek, és mit szeretnének fejleszteni a településen.

– Melyek a legfontosabb eredmények?

– A kérdőívekből jól kirajzolódott, hogy a lakók összességében elégedettek az infrastruktúrával és a környezeti adottságokkal. Uzon természeti környezete, például a tavak, holtágak, mezők és termőföldek, mind pozitív megítélés alá estek. Kiemelték a természetközelséget és a városok közelségét is. Ugyanakkor az is kiderült, hogy hiányoznak a munkahelyek és a közösségi programok, amelyek erősíthetnék az összetartozást. Többen úgy érezték, hogy a falu közössége széthúz, és szükség lenne olyan kezdeményezésekre, amelyek összehozzák az embereket.

– Szerinted hogyan járulhatnak hozzá az ilyen kutatások a települések fejlesztéséhez?

– Úgy vélem, hogy a településvezetők sem mindig látják tisztán, mire lenne valóban szüksége a lakosságnak. A helyiek sem feltétlenül gondolkodnak ezeken a kérdéseken, amíg konkrétan nem találkoznak velük. Ha a kutatás rávilágít ezekre az igényekre, és ezek alapján fejlesztéseket indítanak el – akár közösségépítő programokat, akár olyan infrastrukturális beruházásokat, amelyek a vállalkozók számára is vonzóvá teszik a települést –, akkor ez valódi előrelépést jelenthet. Ezért úgy gondolom, hogy az ilyen típusú kutatásoknak nagyon is van gyakorlati haszna.

– Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a kutatás során?

– Elsősorban az interjúk megszervezése. Nem volt könnyű időpontot egyeztetni az alanyokkal, és mivel én is időhöz voltam kötve, nyomást jelentett, hogy minden időben elkészüljön. A kérdőívezés során is akadtak nehézségek. Szerettem volna, ha a lakosok online töltik ki, de 60–70 válasz után megtorpant az érdeklődés. Ezután döntöttem úgy, hogy személyesen keresek fel bizonyos csoportokat – például a nyugdíjasklubot vagy az Ifjak Keresztyén Egyesületének tagjait –, hogy ösztönözzem a kérdőív kitöltésében. Továbbá kihívás volt számomra az objektivitás megőrzése, hiszen én is helyi lakos vagyok, sok mindent látok és tapasztalok, de igyekeztem a kutatás során nem belevinni a személyes nézőpontjaimat.

– Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik TDK-zni szeretnének?

– Merjenek lépni, kreatívnak lenni. Én is sokáig féltem, hogyan fogok nekikezdeni egy ilyen terjedelmű és mélységű munkának. De rájöttem, hogy mindig van kihez fordulni, és rengeteg segítséget lehet kapni az oktatóktól, ha kérünk. Nagyon fontos a jó időgazdálkodás is. Számomra az idő nagy kihívást jelentett – féltem, hogy nem végzek időben a dolgozattal, majd a prezentációval is. Ezért azt tanácsolom, hogy már a kezdetektől jól osszák be az idejüket, így nem lesz az idő ellenség, hanem a siker egyik kulcsa.