– Hol és mikor végezted a tanulmányaidat? 

– Kommunikáció és PR szakon tanultam a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán. 2021-ben végeztem el az alapképzést, majd az egyetemi oktatók kivételesen barátságos, de ugyanakkor szakmai hozzáállásának, az egyetemi közösségnek és a pozitív tapasztalatoknak köszönhetően szintén itt folytattam tanulmányaimat. 2023 júniusában mesteri diplomát szereztem a Kommunikáció és Közkapcsolatok szakon. 

– Mennyi időbe telt, amíg el tudtál helyezkedni a szakmában?

– Tulajdonképpen az én esetemben még a tervezettnél is hamarabb sikerült állást találnom, hiszen már a mesterképzés megkezdését követő fél éven belül dolgozni kezdtem, és ezzel párhuzamosan tanultam tovább. 

– Milyen területen dolgozol jelenleg?

– A tavaly májusban állami intézménnyé vált nyá­rád­szeredai székhelyű Bekecs Táncszínház kommunikációs, marketing és adminisztrációs osztályának vezetőjeként tevékenykedem. Már gyerekkoromban is az iskolai kötelező feladatokon kívül legszívesebben a kulturális szférában munkálkodtam, az amatőr színjátszáson, szavaláson, mesemondáson, szónokláson túl a néptánc rejtelmeibe is betekintést nyertem. Ezek a korai tapasztalatok nagymértékben megkönnyítik a mindennapi munkavégzésemet, és természetesen megalapozzák a szakma iránti elkötelezettségemet, elhivatottságomat. A teljes munkaidős állás mellett, mintegy szabadidős tevékenységként, online turisztikai kommunikációval foglalkozom. Különböző szálláshelyek közösségi média felületeinek kezelését végzem.

– Milyen a kommunikáció­sok és PR-osok fogadtatása a munkaerőpiacon?

– Évekkel ezelőtt, amikor az alapképzést kezdtem, társadalmilag szkeptikusabban álltak hozzá a kommunikációs szakmához. Személyes tapasztalatból azt mondhatom, hogy mára ez a fajta viszonyulás pozitív irányba változott. Az egyetemi éveim alatt a tanórákon is gyakran elhangzott, hogy a kommunikációs szakma feltörekvő ágazat, ez eredményezhette a szélesebb tömegek távolságtartó, kétkedő hozzáállását. A pozitív változás szerintem azzal is összefügg, hogy a kommunikációs tevékenység jelentős része online felületeken, digitálisan zajlik, ebben a szférában pedig a tartalomgyártók és -fogyasztók rétegei meglehetősen közel kerültek egymáshoz, nincs már jelen a korábbi elhatároltság. Természetesen, ahogyan szinte bármely más szakmában, itt is gyakran találkozunk olyan vállalkozó szellemű egyénekkel, akik a szakemberek tudását inkább saját tapasztalataikkal, intuíciójukkal helyettesítik, megpróbálják elvégezni a hivatásos tartalomgyártó feladatát. Minden kétséget kizáróan kreativitásra, szépérzékre, ízlésre ebben a szakmában is nagy szükség van, de saját tapasztalataim szerint kiemelkedő eredmény eléréséhez, amely gazdasági, anyagi értelemben is jövedelmező, nélkülözhetetlen a szaktudás.

– Melyek a Kommunikáció és PR szak erősségei? Mi segített pályakezdőként a tanultakból?

– Az oktatáson kívüli tevékenységek mellett mindenképp megemlíteném azokat a gyakorlatorientált feladatokat, melyeket a tanórákon végeztünk, és melyek rendkívül hasznosnak bizonyultak pályakezdőként. Már az alapképzéses tanórákon szimuláltunk sajtótájékoztatót, teljes reklámkampányokat vezényeltünk le a tervezés szakaszától egészen az utánkövetésig, megtanultunk különböző videó- és képszerkesztő programokat használni, kutatásokat végeztünk és kutatási eredményeket értékeltünk ki, marketingstratégiát készítettünk egy általunk elképzelt vállalkozásnak. Így, amikor a valóságban szembesültem ezekkel a feladatokkal, már előzetes tapasztalatokkal tudtam elkezdeni és önállóan elvégezni azokat. 

– Milyen oktatáson kívüli tevékenységeken vettél részt? 

– Az alapképzés első évétől kezdődően a Média hatása a gyermekekre és fiatalokra Kutatási Program kutatócsoportjának tagjaként igyekeztem a szakmai portfólióm bővítésére. Igazából ez jelenleg is a mindennapjaim része, hiszen a mesterképzés befejezése után is szerettem volna a társadalomtudományok szakterületén figyelemmel követni a változásokat, a kutatói érdeklődésemnek megfelelő legfrissebb kutatási eredményeket. Az említett kutatótevékenységgel szoros összefüggésben említhetem a Tudományos Diákköri Konferencián való rendszeres részvétel meghatározó hatását. Nem csupán szakmai folyóiratokban közzétett saját írásokkal gazdagodtam, hanem az egyes versenyszakaszokban megismert szakemberek, hallgatók szakmai kapcsolataival, de ugyanitt fejleszthettem az előadói készségemet is, amelyre a Kossuth Szónokversenyen is bőven nyílt lehetőségem. A szövegírás készségét pedig a Sapi Népe szerkesztői csapatában is kamatoztathattam, ahol az éppen aktuális, egyetemi közösséget érintő hírekről írhattunk.

– Milyen kihívásokkal kell szembenézned a munkádban?

– A fogyasztók, vagy esetünkben a nézők megszólítása, és ezen túlmenően az a bizonyos „call to action” jelenti a kihívást. Vagyis azon túl, hogy megismernek minket, információt szolgáltatunk nekik, együttműködésre, cselekvésre is kell sarkalljuk őket. Egy táncszínház esetében ez a gyakorlatra lefordítva, az előadásainkra hétről hétre a lehető legtöbb néző bevonzását, beszervezését jelenti. További kihívásként említeném, hogy az online kommunikációs szférában egyre inkább elmosódik a határvonal a tartalomgyártó és -fogyasztó között, vagyis nem csupán szakemberek által készített tartalommal „versengünk” a fogyasztók figyelméért. Ez azonban folyamatosan arra késztet, hogy kreatív ötletekkel, sajátos megvalósításokkal rukkoljunk elő.