– Mesélj, kérlek, a zene­karotokról. Hogyan és mikor alakultatok? 

– Itt a Sapientián ismertem meg valakit, aki később be­ajánlott engem billentyűsnek. Bár számítottam rá, hogy ne­héz lesz összeegyeztetni ta­nulmányaimat a zenéléssel, végül csak belevágtam. Így öten alapítottuk meg a Metro Line zenekart 2024-ben. Amit játszunk, az főleg indie pop-rock, de mindegyik bandatag beleviszi egy kicsit a saját stílusát a dalainkba. A ze­nekarban jól indult minden, kevesebb mint fél év elteltével sikerült is összehoznunk az el­ső fellépésünket, majd kiadtuk első számainkat. 

– Hogyan írtátok meg a szövegeket, hol vettétek fel, hogyan éritek el velük a cél­közönséget? 

– A szövegeket egyelőre az énekesünk írja, neki van a legnagyobb ­tapasztalata a ze­nekari élet­ben. Még nem értük el a profi szintet, de próbálunk úgy kezelni mindent, így a szerzeményeinket is komoly stúdióban vesszük fel, hogy minőségi hanganyagot kapjunk. Reklá­mozni főként az online tér­ben szoktunk, próbáljuk ki­használni a közösségi média nyújtotta lehetőségeket. A cél­­közönségünk nincs beha­tá­rol­va, azt szeretnénk, ha min­denkit meg tudnánk szólítani a dalainkkal. A pozitív üzeneteink mindenkinek szól­nak. Eddig négy saját dalt adtunk ki, de dolgozunk egy egész albumon. Az első számunk idén áprilisban az Amíg fény van az égen volt, majd ezt követte a Szebbnél szebb jövő augusztusban, ké­sőbb a Pesten ébredtem, leg­utóbb pedig a közelgő le­me­zünk hírnökeként jelent meg az Ébred a hajnal című dalunk.

– Hogyan tudod össze­egyeztetni az egyetemi életet a fellépésekkel, próbákkal?

– Az elején elég könnyű volt összeegyeztetni, viszont ahogy kezdjük egyre komolyabban venni a zenélést, különösen most, hogy egy-két hónapon belül szeretnénk kiadni első al­bumunkat, egyre nehezebb az egyeztetés. Rengeteg mindenre kell figyelnünk és időt szánnunk, ilyenek a koncertek, a próbák és az interjúfelkérések, zenei kiadások, de ennek ellenére úgy gondolom, eléggé jól meg tudom oldani, hogy mindkét helyen tudjak teljesíteni.

– Tudnál mesélni a televíziós, rádiós megje­lené­sei­tekről? Milyen élmény volt?

– Bekerültünk jó pár műsorba, de talán a leg­je­len­tősebb megjelenésünk az M2 Petőfi Tv műsorában volt, ahol az A38-as hajón, Budapesten tettek fel nekünk kérdéseket. Épp akkor érke­zett a hívás, amikor a székelyudvarhelyi Si­culus Fesztiválról hazafelé tartottunk Barótra, majd Sepsi­szentgyörgyre, elfolyt az autóból a fékolaj, és lerobbantunk. Míg vártuk a segítséget, kávéztunk, próbál­tunk pozitívan állni az egészhez, még egy népdalt is énekeltünk. Ekkor jött egy hívás az M2 televíziótól, hogy várnak minket nagy szeretet­tel a műsorukba Budapestre, úgy­­hogy ez kom­pen­zálta a le­robbanást. A mun­kánk szem­pontjából ez a meg­keresés na­gyon pozitív vissza­jelzés volt, visszajelzés, hogy jó irányba haladunk, és örül­nénk, ha még több ilyen lehetőséget kapnánk.

– Volt már olyan, hogy vá­lasztanod kellett a zenélés és az egyetemi tanulmányaid között?

– Mindennap. Általában ebből áll össze a napi prog­ramom, nappal tanulok, majd a délután, este folyamán zenélek. Általában azzal foglalkozom, amihez kedvem van, de sok esetben azzal, ami fontosabb, a zenélésnél inkább szokott sürgetni az idő, így arra szoktam több időt szánni.

– Milyen mértékben tudod a közgazdasági tudásodat a zene­kar működésébe beépíteni?

– Nem is gondolná az ember, hogy van kapcsolat a zene és a közgáz között. Viszont a zenekarra lehet úgy tekinte­ni, mint egy cégre, amelyben kell figyelni az emberekre, a pénzügyre, a marketingre és a menedzselésre egyaránt. Ezek­hez épp a kellő tudást sajátítom el az egyetemi éveim során, és azt tartva szem előtt hallgatom az egyetemi órákat, hogy mi­ként tudnám felhasználni a tudást zenekarunk életében. Ha egy tantárgyat kellene vá­lasztanom, ami most a leg­hasznosabb a zenekar szem­pontjából, az a pénzügy lenne. Vannak befektetéseink a szín­padi produkcióinkba vagy akár egy albumba, zeneszám ki­adásába, és ezeket mind a fellépéseinkből próbáljuk ki­­­hozni, úgy, hogy meg is té­rüljön, emellett egy kevés jusson nekünk, tagoknak is.

– Hogyan látod magad a jövőben? Inkább a zenei úton haladnál tovább, vagy a közgazdaságtan irányába mennél el?

– Minden ember álma az, hogy olyasmit csináljon, amit nagyon szeret. Nekem az álom, ami a legközelebb áll a szí­vemhez, a zenélés. Ez az, ami­ben a jövőmet látom. Viszont mint már mondtam, össze lehet kapcsolni a kettőt, például az államvizsga-dolgozatomat is a zenemenedzsmentről ké­szí­tem.