A Moldvai Csángómagyar Szövetség évtizedek óta meghatározó oktatási és kulturális szervezetként működik Moldvában, tevékenységük ma már 35 települést érint, ahol mintegy 110 pedagógus dolgozik nap, mint nap a magyar nyelv megőrzéséért. „Mivel egyetemi alapképzésem során volt egy féléves Néprajz tárgyunk is, melyet Pozsony Ferenc professzor úr tartott, illetve volt 3 néprajzos jó barátom, akikkel szakkolis társak voltunk, már korábban találkoztam a MCsMSz tevékenységével, de azóta sokat fejlődött a szervezet.” – nyilatkozta  Gergely Orsolya.
A szövetség elsősorban oktatási programokat működtet: magyar nyelvórákat, délutáni foglalkozásokat, közösségi programokat és kulturális eseményeket szervez a moldvai csángó gyermekek és családok számára. A délutáni oktatásban, illetve sok helyen a román tannyelvű iskolai oktatásba integrálva a diákok heti 4 órában tanulják a magyart idegen nyelvként. A közel három évtizede zajló magyar nyelvi oktatás egyik fontos szakmai eleme az évente megszervezett mérés, amelynek egységes tesztrendszere révén adatszerűen is követhetővé válik a gyermekek nyelvi fejlődése és a magyar nyelv oktatásának alakulása Moldvában. A felmérés során a diákok szövegértési képességét, hallás utáni értését, írásbeli és szóbeli kommunikációját vizsgálták. A mérés felépítése több szempontból egy komplex nyelvvizsgához hasonlítható, hiszen írásbeli és szóbeli részből egyaránt áll.

Gergely Orsolya elmesélte, hogy az egyik legtávolabbi moldvai településen, a Bákó megyei Lábnyikban vállalt önkéntes munkát. Lábnyik a Tatros menti csángó települések térségében található, Csíkszeredától mintegy 180 kilométerre. Kérdésünkre, hogy szerinte mi a szövetség legfontosabb és legeredményesebb feladata, a következőt nyilatkozta: „A Szövetség munkájának egyik legfontosabb pillérét a Magyar Házak hálózata jelenti. Ezek a házak nem csupán oktatási helyszínek, hanem olyan közösségi terek is, ahol a gyermekek iskola után tanulhatnak, programokon vehetnek részt, közösségben lehetnek, és rendszeresen használhatják a magyar nyelvet. Több településen napközis foglalkozások, étkeztetés és délutáni programok is működnek. A szövetség egyik fontos szakmai programja az évente megszervezett magyar nyelvi mérés is, amelynek célja, hogy hosszabb távon is nyomon kövesse a gyermekek nyelvi fejlődését és a moldvai magyar oktatás eredményességét.” Bár a faluban csupán néhány százan élnek, a helyi Magyar Ház programjaira közel száz gyermek jár rendszeresen, a felmérésben viszont csak a második osztálytól kezdődően vesznek részt a diákok, így Idén 67 gyermeket mértek fel a helyszínen.
Orsolya, egy fiatal kolléganője, Szopos Edina Cecília révén került kapcsolatba a helyi oktatási munkával. A csíkszenttamási származású pedagógus négy éve tanít magyar nyelvet a lábnyiki gyermekeknek. Korábbi szakmai látogatásai során személyesen is betekintést nyert az ott zajló munkába, amely nagy hatással volt rá. Ezért döntött úgy, hogy önkéntesként ő is bekapcsolódik a nyelvi felmérésbe. Férjével együtt utazott Moldvába, így az önkéntes munka mellett közelebbről is megismerhették az ott élő közösségek mindennapjait.
A felmérés különleges szakmai és személyes örömöt is tartogatott, hiszen a szóbeli vizsgáztatás során az oktató véletlenszerűen egy egykori hallgatójával dolgozhatott együtt. A nagybaconi származású Balla-Szabó Zsuzsa 2015-ben szerzett szociológus diplomát a Sapientia Csíkszeredai Karán, ma pedig már a Szövetség bákói központjában végez elkötelezett adminisztratív és közösségszervező munkát. Gergely Orsolya szerint jó érzés volt látni egyrészt azt, hogy egykori hallgatója szakmailag megtalálta az útját, másrészt pedig, hogy ilyen elkötelezett módon kapcsolódik be az MCsMSz közösségi és oktatási programjaiba.
Hangsúlyozta, hogy a helyszínen ismét megerősödött benne, milyen jelentős és hosszú távú tevékenységet végeznek a Szövetség munkatársai. Az oktatók nemcsak nyelvet tanítanak, hanem olyan közösségi tereket működtetnek a Magyar Házakban és azokon kívül is, ahol a gyermekek iskola után tanulhatnak, közösségben lehetnek, programokon vehetnek részt, és rendszeresen használhatják a magyar nyelvet. Ez a munka évtizedek óta folyamatos jelenlétet, szervezést és személyes elköteleződést igényel. Úgy véli, egy átlagember kevéssel tud ehhez hozzájárulni, a nyelvi mérésben való részvétel csupán minimális támogatása ennek a hatalmas munkának, de ezt a jövőben is igyekszik megtenni.
Tervei között szerepel az is, hogy saját gyermekeit is elvigye a vidékre, hogy megtapasztalják, miként néznek szembe alig 170 kilométerrel keletebbre teljesen más kihívásokkal a velük egykorú, de ugyanolyan kíváncsi, eleven, érdeklődő, kis és nagy álmokat dédelgető gyermekek.