Az első dolog, ami felmerül az emberekben, amikor elmondom, hogy önkéntes koordinátorként dolgozom, az, hogy én önkéntes vagyok. Erre így egy teljes év múltán is nemleges a válasz, ugyanis, nem, nem én vagyok az önkéntes, én csak koordinálom őket. Az alapképzés befejezése után munkát kerestem, és amikor rátaláltam erre az állásra, nem gondoltam, milyen kis világba csöppenek majd bele, de azt sem, hogy sok embert én kell majd felvilágosítsak afelől, hogy mi is az önkénteskedés. Általában négy dolgot szoktak kérdezni tőlem az emberek ezzel kapcsolatban. Az első, hogy én vagyok-e az önkéntes – ezt fentebb tisztáztuk, a második, hogy akkor ezek az önkéntesek ingyen dolgoznak-e.

Érdekes megfigyelni az emberek reakcióját az „igen” válaszomra, és ha még hozzáteszem, némelyikük akár fizet is azért, hogy ingyen dolgozzon, a felháborodással ötvözött csodálkozás garantált. A következő kérdésük, hogy ezek az emberek tulajdonképpen mit csinálnak. Már jön is a magyarázat: mindent. Ha kell, fát vágnak, kertet gondoznak, kiskutyákkal játszanak, gyerekeket tanítanak angolul, vagy éppenséggel nekünk segítenek az irodában. Az utolsó kérdés pedig, hogy miért jönnek más országból pont ide? Azért, mert segíteni szeretnének közösségünknek, adni valamit, jótékonykodni, méghozzá önzetlenül, hisz ez az önkéntes munka lényege. Persze, további tényezők is hozzájárulnak, mint például a számos kultúra keveredése, a nemzetközi barátságok, közös bulizások vagy az utazások. Amióta itt dolgozom, rengeteg jó lelkű, csodálatos emberrel ismerkedtem meg, többek között azzal a híres texasi balett-táncosnővel, aki videoüzenetben biztatta egyik önkéntesünk unokáját, ne adja fel a balettot. Vannak olyan önkéntesek, akik újra meg újra visszajönnek, vagy esetleg ajándékokat, játékokat küldenek a gyerekeknek. Ők mindezt önként teszik, semmit nem várnak el cserébe, lényegében tényleg ingyen dolgoznak, hisz semmilyen pénzbeli fizetséget nem kapnak. Viszont az, hogy a kiskutyák legszívesebben hazáig követnék őket, vagy hogy a gyerekek az ablakban várják érkezésüket, tengernyi feltétel nélküli szeretetet tükröz, így, amiben részesülnek, többet ér minden pénznél, hisz a szeretet a legértékesebb dolog a világon.