Míra két éve őrzi az udvart és annak lakóit, most is csaholva fogad, majd lassan megbarátkozik a látogatóval. Békésen szimatolva üdvözöl Dzsin és Szika, a tizennégy éves testvérpár, majd amikor az asztal mellé leülünk, Bambi és Bella, a két cica is szemügyre vesz bennünket. A közigazgatásilag Csíkszentgyörgyhöz tartozó Csíkbánkfalván járok, s egy szalmabálából épült ház nappalijában ülök.

 
Az indulás: kiköltözni a városból, a tömbházból
 
Ha a Havas útja legvégén megállunk, az egyik udvarban egy mesebeli kis házra figyelhetünk fel. Buja zöld növényzet van az udvaron, piros muskátlik virítanak a tornácon, őshonos gyümölcsfák és bokrok ontják ősszel termésüket a kertben.
– Első fázisban azt tudtam, hogy a városból ki szeretnék költözni, nem szeretnék tömbházban lakni, és meg is született a házépítésre egy költséghatékony koncepció. Egy első variánsban csak a legolcsóbb megoldásokat kerestük, volt erre egy adott pénzösszeg, aminek sok mindent kellett fedeznie, és mi ilyen szempontból kalkuláltunk. Eredetileg meg is vásároltam már bizonyos építőanyagokat, s mivel egybeesett mindez a gyermeknevelési szabadságommal, amikor is rengeteg szabadidőm volt, rájöttem, hogy engem nagyon foglalkoztat a házépítés gondolata. Kezdtem rajzolgatni, abban az időben készült Csomortánban egy szalmabála ház, voltunk kalákázni többször, láttuk, hogyan alakul, és valójában Levente, a párom volt az, aki kimondta, hogy ő kifejezetten szeretné, hogyha szalmaházat építenénk. Első körben nem keltette fel az érdeklődésemet az ötlet, hiszen az én fejemben már volt egy elképzelés, de gondolkozni kezdtem rajta. Fél év leforgása alatt mindent áttanulmányoztam, ami a témába vágott, könyveket olvastam, YouTube-videókat néztem, és rájöttem, hogy ez nekünk nagyon megfelel. És akkor már azt is tudtam, hogy ezt mi fogjuk két kézzel megépíteni – meséli Ferencz Tünde azt a folyamatot, amelynek a végén megszületett a szalmabála ház építésének szándéka. És amint megszületett a szándék – teszi hozzá –, a folyamat is felgyorsult, azaz eldöntötték, milyen technológiával dolgoznak, és munkához is láttak.

Gyakorlatilag egy nyári pihenőszabadság alatt készült el az alap is, és a falak is – jegyzi meg.  Megöntötték a betonrészeket, mindössze két hétbe tellett, amíg az ácsok felrakták a fa tartószerkezetet, és újabb két hét alatt a család a tartószerkezet köré felrakta a szalmabála falakat, eresznek is körkörösen meghagyva jó bő egy és fél métert.
– Egy ilyen méretű háznál ez bőven elégséges volt. A földtető kivitelezése egy munkanapot vett fel, mert ahogyan rétegeztük fel a fóliákat, a kotrógép fölrakta rá a földet, mi pedig elegyengettük – eleveníti fel.
Ám az, hogy a falak álltak, még korántsem jelentette azt, hogy a házat birtokba lehetett venni. Erre a pillanatra még legalább két évet kellett várniuk, ez időszak alatt szabadidejükben tudtak foglalkozni otthonukkal, tapasztókalákát is csupán egy alkalommal szerveztek, a munkát maguk végezték.
 
Tapasztás, szigetelés
 
– Négy tapasztott réteg van kívül, és szintén négy réteg belül. Első lépésben egy nagyon híg, agyagos lével simítottuk körbe, ami alig néhány nap alatt megszárad. Erre jött jó vastagon a szalmás-agyagos réteg, azzal már gyakorlatilag a falsíkokat is lehet alakítani, ám ennek a száradási ideje már sokkal hosszabb. Mi egyáltalán nem ragaszkodtunk az egyenes, sima falfelülethez, sok helyen annyira lett vastag a szalmás agyagréteg, amennyire a helyzet megkívánta. A harmadik rétegbe, ami a falra kerül, már kevertünk homokot is, ez már nem tapad annyira, de egy simább felületet lehet kihozni belőle, és kevésbé reped be az előző réteghez képest. A negyedik rétegbe a homok mellé már nem agyagot kevertünk, hanem agyagos földet használtunk a kertből, mert nekünk itt nagyon jó a talajszerkezet ilyen szempontból. Minderre pedig négy réteg mész került, mert így lett szép, és idén már ötödik is lesz, mivel a kutyák, cicák is ott szeretnek lenni, ahol mi vagyunk, sok helyen meglátszik a nyomuk – meséli Tünde.

Földtető helyett manzárd
 
Mivel egy ház lakva ismerszik meg, azt ma már tudják, hogy hol vannak a hiányosságai. Ilyen hiányosság például, hogy a földtető kialakításánál a három fóliarétegből egy réteget spórolási megfontolásból nem megfelelően választottak meg, így egy kis helyen beázott. Hamarosan azonban munkához látnak, és a földtető helyére cseréptető kerül, ugyanis a 63 négyzetméteres belterületű házat egy manzárdrésszel bővítik, alkalmas helyiséget alakítva ki a „bekuckózáshoz”, esetleges elvonuláshoz.
– Úgy fogjuk megemelni, hogy esztétikailag visszavisszük a régi székely paraszti ház irányába – magyarázza.
 
Élet egy légtérben
 
Az egy légtérben kialakított lakófelület központi helyén a kandalló áll, azzal fűtik ki a lakást.
– Nekem ez volt a fő elképzelésem, hogy minden legyen egyben. Egy helyről fűtünk, mint régen, középen van a tűz, egyébként is én az élő tűzben hiszek, és ebből nem akartam engedni. A háztól egy ajtóval van leválasztva a kamra, hogy az maradjon hidegen. A fürdőszoba is nyitott, bár van lehetőség elkülöníteni, de egyelőre nem érezzük ennek szükségét, ugyanis nincs benti vécénk. Az egységes légtér a fűtés szempontjából fontos, szükségtelennek tartom a pluszköltségeket, a pluszenergiát meg a pluszlogisztikát, hogy minden helyiséget külön tudjunk fűteni. Lehet, hogy ha nagyobb lenne a ház, más megoldáshoz folyamodnánk, de az én elképzelésem az volt, hogy a ház legyen kicsi – teszi hozzá.
Fontos szempont volt, hogy hamar kimelegedjen, és bent tartsa a hőt, ezzel pedig maximálisan elégedettek. A télen alig egy öl fát tüzeltek el, mert csupán napi két-három óra tüzelés szükséges a kifűtéshez, begyújtás nélkül pedig a kinti mínusz húsz fokban sem csökkent egy teljes nap alatt 15-18 fok alá a hőmérséklet.
A kandalló mögött kap helyet a tizenegy éves Gyopár „birodalma” emeletes ággyal, íróasztallal, a nyitott gyerekszobát egy téglafal választja el a szülők hálószobájától, amely szintén nyitott. Mint vendéglátóm nevetve körbemutat, a lakásban egyetlen darab újonnan vásárolt bútor sem lelhető fel, ugyanis mivel szabadidejében imád barkácsolni, régi bútorokat újított fel, vagy rakott össze ő maga egy-egy szükséges darabot. Szintén az ő ügyességét, tehetségét dicsérik a bútorzat mellett a faragott fali díszek, az apró kis kiegészítők, a lakás meseszerű hangulata. Az egyszerűség jellemzi a rusztikus lakásbelsőt, érezhető, az itt lakók nem hívei a felhalmozásnak.
A házból hiányoznak a háztartási gépek, az áramot fotovoltaikus napelemek szolgáltatják, a vizet pedig a hegy adja, forrásvíz van bevezetve a környező utcák házaiba is, mintegy hatvan családhoz.

– Általában mindenki a tökéletességre törekszik. Ebben a házban gyakorlatilag nincs egyenes, sima felületű fal a belső téglafal kivételével. Ha kívülről nézzük a házat, megfigyelhető, hogy hullámos, a szalmabála alakját követtük. Felvetette Levente, hogy nyírjuk le, hogy legyen egyenes. Miért? Számomra ettől varázslatos. A természetesség a kulcsszó, nem a tökéletlen emberi mércével mért „tökéletesség”, hadd ne akarjunk fölösleges konvencióknak megfelelni. A természetben is alig vannak egyenes vonalak. Azt hiszem, egy tökéletesen zárható szekrényajtó sincs a házban. És ha szétnézek, mindennek, még a falaknak is történetük van – mosolyog Tünde.

Biztos laknak itt emberek?
 
Nevetve jegyzi meg, hogy érdeklődve követték a szomszédok a ház építését, alakulását, utólag hallották a faluban, hogy sokáig azt hitték, istálló épül.
– Amikor kiderült, hogy lakóház, még utána is volt olyan, aki erre járt és érdeklődött, hogy biztos laknak benne emberek? Egy idő után egyre szebb lett, és az emberek kezdték elhinni, hogy valóban lakóház lesz. Ugye a gyakorlati gondolkodású embernek az első kérdése az, hogy van-e egér, valamiért mindenki arra gondol, hogy a szalmaházban megesznek az egerek. Itt vagyunk a mezőben, gyakorlatilag kint vagyunk a semmiben, és elmondhatom, hogy öt éve itt lakunk, de egyetlen egér nem került be a házba. Nagyon figyeltünk arra, hogy a ház falai az alaphoz, illetve a födémhez kapcsolódó részeken 30-40 centi szélességben legyenek a falba betapasztva, fémhálóval is lezárva, viszont elkövettünk egy hibát, hogy lezáratlanul hagytunk egy 10 centis, nehezen hozzáférhető helyet, amit az elmúlt télen megtalált egy kisegér, és be is költözött a tetőszigetelésbe. Ez a mi mulasztásunk, de hamarosan orvosoljuk.
Tünde szerint házuk koránt sincs még készen, hiszen folyamatosan változik, alakul az igényeiknek megfelelően, ebben a pillanatban viszont „maximálisan megfelel minden igénynek”.

Az udvar és lakói
 
A kert egyik sarkában található a két kerti favécé, a környezetkímélés, a vízzel való takarékosság a legfontosabb szempont, ami miatt ezt a megoldást választották.
Az udvaron legalább negyven darab gyümölcsfa pompázik virágba borulva, de szépen fejlődik a ribizli, az egres, a kamcsatkai mézbogyó, a berkenye, a málna meg a szeder is. A kutyáktól elzárt részen van kialakítva a veteményes, és készül a melegház. De javában zajlanak a munkálatok, hogy a hamarosan az udvarra kerülő három lónak legyen fedél a feje fölött, az egyhektáros terület egy része az ő birodalmuk lesz, ridegtartásban tervezik tartani őket. Egy technikai íjászpályát szeretnének kialakítani, meséli Tünde, szeretne életet hozni az udvarba.
– Ha én csinálok valamit, úgy képzelem, akkor van értelme, ha minél több emberrel meg tudom osztani – jegyzi meg, és lelki szemei előtt már zsibong a sok gyermek, akiknek különböző foglalkozásokat szervez, hogy megőrizzék mindazt a tudást, amit sok esetben a felnőttek már elveszítettek, hogy megérezzék a természettel való együttélés szépségét. – A házépítés olyan, mint egy beavatás, amikor két ember egy közös útra lép, akkor szerintem a ház a személyiségformálásnak, a kapcsolatuk formálásának egy eszköze. Régen is fontosnak tartották, hogy a fiatalok képesek legyenek felépíteni a saját házukat, amihez elegendő volt a józan paraszti ész. Az a problémamegoldó készség, az az elemzőkészség, amennyi egy ház építéséhez kell, nagyon szükséges az élethez is. Olyan szép életet lehetne élni, ha néhány alapdolgot tudnánk, például magunknak házat építeni és megtermelni az élelmet. Tegyük fel, hogy ötven év múlva ez a ház lerohad, és akkor mondhatjuk, hogy nem tudtam át­örökíteni egy házat a gyermekemnek? Igen, azt nem tudtam, de át tudtam adni azt a tudást, hogy bármikor az életben, ha van egy darab földje, fel tud építeni egy házat. Ennek a háznak az a legnagyobb szépsége, hogy egy nap alatt a földdel egyenlővé lehet tenni, és másnap hozzá lehet látni egy újabb építéséhez. Sokan gondolják úgy, hogy könnyű nekünk, mert mi tudtuk, mit hogyan kell tenni. De mi azonkívül, hogy tudtunk a világhálón kattintgatni, keresgélni, kapcsolatba lépni és segítséget kérni a megfelelő embertársainktól, semmivel sem tudtunk többet, mint bárki más. Ez a ház minden igényemet kielégíti, mindennap úgy jövök haza, hogy hálás vagyok az otthonélményért és a családomért, amely partner volt ebben a máig tartó nagy „kalandban”! – búcsúzik Tünde.
És igen, ettől a szemlélettől van a bánkfalvi szalmaháznak különleges varázsa, ettől egyedi.