– Hogyan született meg az Építményeink – Erdély kon­ferencia gondolata?

– A döntés tulajdonképpen egy hosszabb folyamat ered­ménye volt. Magyar­országon immár több mint harmincöt éve szervezzük a Geotechnika konferenciát, amely a kétezres évek közepén is Ráckevén, a Savoyai-kastélyban kapott helyet. Egy idő után feltűnt, hogy Erdélyből is egyre több kolléga érkezik ezekre az eseményekre. Különösen emlékezetes volt számomra, amikor egy sepsi­szentgyörgyi szakember je­lentkezett részvételre – nyi­tottan, érdeklődve, komoly szakmai kíváncsisággal. Ahogy telt az idő, egyre többen jöttek Erdélyből, fő­ként geotechnikusok. A be­szélgetések során felmerült, hogy akár előadóként is szí­vesen részt vehetnének, de végül sokan visszaléptek. Nem a szakmai tudás hi­ányzott, hanem a magyar nyelvű szakmai terminológia magabiztos használata. Ekkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat: szükség lenne egy olyan magyar nyelvű szakmai konferenciára Erdélyben, amely biztonságos közeget teremt az előadástartáshoz, a tanuláshoz és a párbeszédhez.

– Mi volt a konferencia alap­vető célkitűzése?

– A legfontosabb cél az volt, hogy a magyar műszaki értelmiség anyanyelvén hall­gathasson és tarthasson elő­adásokat. Ez nem csupán nyelvi kérdés, hanem gon­dolkodásmód is: sokkal ár­nyaltabban, pontosabban le­het szakmai kérdésekről be­szélni, ha az ember a saját nyelvén fogalmazhat. Emellett kifejezett célunk volt a magyar műszaki szakkifejezések meg­őrzése és elterjesztése, hogy ezek ne szoruljanak háttérbe a mindennapi szakmai gya­korlatban. Az első évek nem voltak könnyűek, sok lelkes cégre, szakemberre és támogatói össze­fogásra volt szükség ahhoz, hogy a konferencia el­in­duljon, majd megerősödjön. Ma már nyugodtan mon­d­hatom: az Építményeink – Erdély rendez­vény kinőtte ma­gát, stabil szakmai fórummá vált.

– Mit fejez ki az Épít­ményeink elnevezés?

– A névválasztás tudatos volt. Az Építményeink szó magában foglal mindent, ami az épített környezetünkhöz tartozik: épületeket, utakat, hi­dakat, műtárgyakat, a magas-, mély- és infrastruktúra-építés teljes spektrumát. Nem akar­tunk egyetlen szűk szakterületre fókuszálni, inkább egy olyan ernyőt adni, amely alatt sokféle szakmai téma és megközelítés megjelenhet.

– Milyen hozzáadott értéket nyújt egy ilyen konferencia a résztvevőknek?

– Mindig azt mondom: egy jó előadás akkor éri el a célját, ha nemcsak informál, hanem gondolkodásra késztet. A hallgató kapjon egy pluszt a meglévő tudásához – egy új nézőpontot, egy másfajta meg­oldást, egy ötletet, amelyet később beépíthet a saját mun­kájába. Különösen fontosnak tar­tom a generációk közötti tudás­átadást. Volt példa arra, hogy idősebb kollégák mesél­tek a Ceaușescu-korszak építési gya­korlatáról, amikor gyakran anyaghiány mellett kellett kreatív megoldásokat találni. Ezek a tapasztalatok ma is tanulságosak, és jól kiegészítik a mai, szabványokra és digi­tális technológiákra épülő szem­léletet.

– Hogyan alakult a részt­vevők összetétele az évek során?

– A kezdetekkor körül­belül 40 százalék volt az erdélyi résztvevők ará­nya, mára ez jelentősen meg­vál­tozott: jelenleg nagyjából 80 százalék erdélyi és 20 szá­zalék magyarországi szak­ember vesz részt a kon­ferencián. A helyszíneket tu­­­­­­­da­­tosan választjuk meg, „ve­tésforgószerűen” – Maros­vá­sárhely, a Csíksze­reda melletti Piricske, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Székely­udvarhely mind szerepeltek már a helyszínek között –, mindig olyan városokat előny­ben részesítve, ahol erős a magyar szakmai jelenlét.

– Mennyire igazodik a program a résztvevők igé­nyeihez?

– Nagyon is. Gyakran meg­kérdezzük a korábbi részt­ve­vőket, milyen témákat lát­nának szívesen. Így került be idén például a tűzvédelem, azon belül is a digitális nyilvántartá­si rendszerek bemutatása. Az előadás azt járja körül, hogyan lehet intézmények – kórházak, iskolák – tűzvédelmi eszközeit felhőalapú rend­szerben kezelni, gyorsan ellenőrizhetővé és átláthatóvá tenni. Erre az elő­adásra vár­juk a helyi tűz­oltóságok kép­viselőit is.

– Milyen szerepet kapnak a fiatalok a konferencián?

– A kezdetektől fogva in­gyenes a részvétel az egyetemi hallgatók számára. Az első években még csak egy kisebb diákcsoport élt ezzel a lehetőséggel, ma viszont már vannak olyan fiatalok, akik előadóként térnek vissza. Számomra ez az egyik leg­na­gyobb siker: látni, hogy egy szakmai közösség valóban épül, és az generációkon ível át.

– Mi a konferencia hosszú távú küldetése?

– Az Építményeink – Erdély konferencia hidat kíván ké­pezni szakmai kultúrák, gon­dolkodásmódok és nyelvek között. Célunk továbbra is a résztvevők számának növelése, az előadások színvonalának megőrzése, valamint az, hogy segítsük a határon inneni és túli szakmai és üzleti kap­csolatok kialakulását. Ha ezt sikerül fenntartani, akkor a konferencia valóban betölti azt a szerepet, amelyet a kez­detekkor megálmodtunk.