Az elmúlt hét a húsvéti ünnepek okán rövidnek bizonyult, de eseményekben nemigen volt hiány. Jó néhány közérdeklődésre is számot tartó jogszabály jelent meg vagy lépett hatályba, egyik-másik jócskán megkésve. Ugyanakkor nyilvánosságra kerültek olyan eddig titkos megállapodások (legalábbis azoknak egy része), amelyek évekkel ezelőtt köttettek meg a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA), illetve más igazságszolgáltatási szervek, testületek között. Ezen megállapodások egyes előírásai jogi szempontból ugyancsak vitathatók, kifogásolhatók, s azok kapcsán heves, (sőt esetenként túlontúl vehemens) vita bontakozott ki. Kapott egy pofont a parlament is, nevezetesen az Alkotmánybíróságtól, amely szerdai döntésével helyet adott az ellenzéki parlamenti pártok honatyái által megfogalmazott ama alkotmányossági aggályoknak, amelyeket az Őrző-védő Szolgálat (SPP) parancsnoka tevékenysége kivizsgálásának létrehozásával kapcsolatos határozatot illetően fogalmaztak meg. Ennek a bizottságnak a létrehozását a kormánykoalíciót alkotó pártok honatyái kezdeményezték, a határozat megszavazásában támogatást kaptak az RMDSZ-es honatyáktól. Nem új keletű a feszültség a kormánypárt, a kormány és a jegybank között. Ha nem is túlontúl gyakran, de az utóbbi esztendők során már-már éves rendszerességgel megfogalmazódtak ilyen vagy olyan szemrehányások a jegybank elnöke, s úgy általában a jegybank tevékenységével kapcsolatosan. Talán nem túlzás azt állítani, hogy amolyan bűnbakkeresés is kiérződik (legalábbis esetenként) a mindenkori kormányok felvetéseiből: hol a lej elértéktelenedéséért, hol az infláció kedvezőtlen alakulásáért, hol a banki kamatlábak megemeléséért, hol a hitelfolyósítási feltételek megszorításáért tartották, tartják felelősnek a Román Nemzeti Bankot (BNR). Sajnos sokszor szem előtt tévesztik egy jegybank rendeltetését, illetve a BNR jogállására vonatkozó törvény előírásai vagy túldimenzionálják annak közbelépési lehetőségeit, illetve hatáskörét. Mostanság az infláció kedvezőtlen alakulása került előtérbe (de nem csak), s nemrégiben a szenátus gazdasági szakbizottságához kérették be: szerfelett fura módon számbelileg a jegybank csúcsvezetése alkotta küldöttség volt a nagyobb, lévén, hogy a szakbizottság kormánypárti tagjai érthetetlen és megmagyarázhatatlan okokból távol maradtak. Amúgy a szakmabeliek majdhogynem egyöntetű vélekedése szerint a jegybank elnöke igen jól érvelt, amikor megpróbálta megmagyarázni a lej/euró, valamint az infláció kedvezőtlen alakulásának az okait. Időközben levelet intézett a kormányzóhoz Liviu Dragnea pártelnök is, aki egyébként az év elején még azt hangoztatta, hogy szükségszerűnek tartja a személyes megbeszélést. (Amúgy e levéltől elhatárolódott a koalíciós partner, az ALDE elnöke, Călin Popescu Tăriceanu, aki azt hangoztatta, hogy téves az az információ, miszerint azt ő aláírta volna.) Dragnea levele ugyancsak az infláció kérdéskörét érintette, arra írásban kapott választ Mugur Isărescutól. (Hogy miért választotta a dialógusnak ezt az útját-módját, nem tudni.) Egyelőre a levelek tartalma sem ismeretes, bár Dragnea szerdán kijelentette, hogy azokat nyilvánosságra hozza. Nagyhét lévén, lehet, hogy böjtölt levélügyben is… Ráérősen A Hivatalos Közlöny március 28-i számában jelent meg, és április 1-től vált hatályossá ama 2018/131-es kormányhatározat, amellyel jóváhagyták a 2018–2019-es tanulmányi évre vonatkozóan a beiskolázási tervet. Vonatkozik ez mind az egyetem előtti, mind pedig az egyetemi oktatásra. A kormány nem siette el a dogokat, mondjuk ezt annak okán, mert a szóban forgó kormányhatározatnak a tanügyi törvény vonatkozó előírásai értelmében legkésőbb március 15-ig hatályossá kellett volna válnia. De hát már a Dăncilă-kormány esetében is megszokottá kezd válni az a gyakorlat, miszerint mikor kapkodnak, mikor pedig ráérősen ténykednek. Nézzük meg a kormányhatározat mellékletében szereplő számok egyikét-másikát. Az iskola előtti oktatás esetében országos szinten a helyek száma 665 ezer, az elemi oktatásban pedig 935 ezer. A gimnáziumi oktatás nappali tagozatán a helyek száma 810 ezer. A líceumi oktatás IX. osztálya nappali tagozatán (beleértve a honvédelmi minisztérium katonai líceumait is) a helyek száma 165 ezer. Az esti és a csökkentett látogatási oktatás esetében pedig 15 ezer (ebbe belefoglaltattak azok is, akik elvégezték a gimnáziumi oktatást, de a soron következő iskolai év kezdetéig betöltötték a 18. életévüket). Továbbá az esti oktatás XI. osztályába 15 ezer hely szerepel a beiskolázási programban. A szakmai iskolai oktatásban a helyek száma 54 ezer. A posztliceális oktatás nappali és esti tagozatán, együttesen a helyek száma 28 ezer (ebbe belefoglaltattak azok a posztliceális oktatási formák is, amelyeket az állami felsőoktatási intézetek keretében szerveznek meg). A belügyminisztérium által szervezett posztliceális oktatás I. évfolyamára 2880 helyet állapítottak meg, a honvédelmi minisztérium által szervezettek esetében pedig 1127-et, az igazságügy-minisztérium által szervezett katonai oktatás (börtönőrképzés) esetében pedig 290 helyet (amelyből 20-at a Moldáv Köztársaság börtönrendszere számára). A művészeti oktatási intézményekben országos szinten a helyek száma 21 500 (az elemi és gimnáziumi oktatás szintjén), a sportiskolák esetében pedig 17 ezer (az elemi és gimnáziumi oktatás szintjén). A „Második Esély” nevelési program keretében a beiskolázási terv 22 500 hellyel számol (az elemi és a gimnáziumi oktatás szintjén, beleértve a börtönökben szervezett oktatást is). A fogyatékkal és/vagy krónikus betegségekkel élő gyermekek és tanulók különleges oktatása esetében az iskola előtti oktatásban a helyek száma 3100, az elemi és gimnáziumi oktatás esetében 22 500, a szakmai oktatás esetében pedig 1000. A főiskolai oktatásban az alapfoki képzésben a helyek száma 63 201 (beleértve a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium és a Román Hírszerzési Szolgálat katonai oktatási főiskolai intézményeit is), a mesterképzésben a helyek száma pedig 35 973, a doktorátusi képzésben 3036, a rezidensképzésben pedig 5000. A beiskolázási tervben továbbá szerepelnek azon helyszámok is, amelyek a Moldáv Köztársaságból, valamint a szomszédos országokból és a diaszpórából érkező román származású fiatalok számára vannak fenntartva, az egyetemi oktatás előtti, illetve a főiskolai egységekben. Továbbá azok is, amelyek kétoldali együttműködési egyezmények keretében biztosítottak külföldi állampolgárok számára. Nem siette el a dolgokat az Országos Adóügynökség (ANAF) egykori elnöke, Mirela Călugăreanu sem (akit egyébként tisztségéből Viorica Dăncilă kormányfő március 28-án keltezett döntésével felmentett), amikor meghozta a 2018/883-as rendeletét. Miről is van szó? A Hivatalos Közlöny január 18-i számában jelent meg és január 21-én vált hatályossá ama törvény, amely révén egyes fiskális kötelezettségek megsemmisültek. (Amúgy az adóterheket eltörlő szóban forgó törvényről lapunk január 23-i számában már beszámoltunk.) E törvény előírásai gyakorlatba ültetésének elengedhetetlen eszközét képezte az az alkalmazási eljárás, amelyről a jogszabály 6-os szakasza rendelkezett, s amelyet az ANAF elnökének a rendeletével kellett volna jóváhagyni legkésőbb február 20-ig. Nos, ez a rendelet a Hivatalos Közlönyben alig március 28-án jelent meg, s az április 2-án vált hatályossá. Ilyenképpen a törvény által előírt, illetve biztosított „jóvátételre” nem keríthettek sort a közpénzügyi intézményrendszer illetékesei, s az a több mint egy hónapos időveszteség azokat is kényelmetlen helyzetbe hozta. Az is igaz viszont, hogy a nemkívánatos időeltolódás bekövetkeztében ludas volt a közpénzügyi minisztérium is, amely alig március 26-án keltezte egyetértési véleményezését. Még ráérősebben Kizárt, hogy a „ráérősség” tekintetében a Dăncilă-kormány, de tulajdonképpen nem is az, hanem a megelőző, a Tudose-kormány az utóbbi esztendők jogszabályozási rekordját állította fel. Ugyancsak egy kormányhatározat meghozatala vonatkozásában: a közszférai egységes bérezésre vonatkozó 2017/153-as kerettörvény 23-as szakasza értelmében a munkafeltételek tekintetében megállapítandó bérpótlékokról, az érdekelt minisztériumok javaslatára, a munkaügyi minisztérium és a közpénzügyi minisztérium egyetértésével és a szakszervezeti illetékes érdekképviseletek konzultálásával a kormánynak kell jóváhagyó kormányhatározatot hoznia. Méghozzá a törvény megjelenésétől számított legfeljebb 60 napon belül. A törvény, illetve a kerettörvény a Hivatalos Közlöny 2017. június 28-i számában jelent meg, s ezek szerint a szóban forgó kormányhatározatokat legkésőbb 2017. augusztus 26-ig meg kellett volna hozni és közölni a Hivatalos Közlönyben. Az egészségügyi és a szociális gondozási közszférai szektor esetében a kormányhatározat alig március 30-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, azaz több mint hét hónapos késlekedéssel. (Amúgy a többi szegmens esetében sem született meg határidőre a vonatkozó kormányhatározat.) Nem akarunk meszemenő következtetéseket levonni, de újólag arra utalhatunk, hogy a közszférai bérezés tekintetében a kormánykoalíció vezetőinek és a mindenkori kormány illetékeseinek a sokat ígérő és határozott kijelentései a kerettörvény gyakorlatba ültetése során egyre inkább szappanbuboréknak bizonyulnak… Drukkolhattunk… Múlt csütörtöki lapszámunkban írtunk arról, hogy az államigazgatási intézményrendszerben kivételes módos kerül sor a márciusi bérek folyósítására oly módon, hogy azt az érintettek a szokásosnál hamarabb, nevezetesen április 5-én kézhez kaphatják. Mi magunk is „elnagyoltuk” a dolgokat, legalábbis részben ugyanis a 2018/1731-es közpénzügyi miniszteri rendelet hatósugara csak 35 fő-hitelutalványozóra terjed ki. A dolgok ilyenszerű alakulása magát a kormányfőt is „megvezette”, aki a múlt csütörtöki kormányülésen azt hangoztatta, hogy a béreknek az ortodox húsvét előtti kifizetéséről döntöttek, de ő az utolsó pillanatban értesült arról, hogy ellentmondásos információk láttak napvilágot, arra szólítva fel a minisztereket, hogy tisztázzák a történteket. Kezdődött a kínos magyarázkodás, a közpénzügyi miniszter azt állítva például, hogy egyes szaktárcák, köztük a belügy és a honvédelem, nem tartották célszerűnek a fizetési határidők előrehozását, a tanügy pedig azt hangoztatta, hogy a bérszámfejtés időigényessége okán semmiképp sem lenne lehetőségük az április 5-i folyósításra. Az elhamarkodott ígéret és az ellentmondásos információk mindenképp zavart keltettek, elégedetlenséget okoztak, az viszont vitathatatlan, hogy az esetenkénti 10 napos „előrehozás” az érintettek számára a későbbiek során okozhatott volna gondot, pontosabban anyagi gondokat. A magunk részéről azonban újólag megismételnénk, amit már hangoztattunk: miként sikerülhetett az egészségügyi szektor érintett intézményeiben a bérszámfejtés olyan körülmények között, amikor a bérpótlékokra vonatkozó igen bonyolult és zűrzavaros alkalmazási eljárásra vonatkozó kormányhatározat alig március 30-án jelent meg. Ami késik, nem múlik Van, amikor gyorsan és kapkodva döntenek, valamikor ráérősen és van, amikor éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy egy dolog, egy folyamat vagy éppenséggel egy beruházás (már megkezdett beruházás) elmozduljon a holtpontról. Egy ilyen történésre hívta fel a figyelmünket ama 2018/137-es kormányhatározat, amely a Hivatalos Közlöny március 28-i számában jelent meg. Ez a kormányhatározat annak a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent 2008/40-es kormányhatározatnak a módosítására vonatkozik, amely révén jóváhagyták egy körgyűrűszakasz modernizálását a fővárosban (az A1-es autópálya és a 7-es számú országút, illetve a 2-es számú országút és az A2-es autópálya közti körgyűrűszakaszról van szó). A most megjelent kormányhatározatból az derül ki, hogy a szóban forgó beruházás összértéke (áfástól) mintegy 504,4 millió lej, s abból még elvégezetlen 457,8 millió lejnyi, az építkezési-szerelési munkálatok teljes értéke pedig 407,6 millió lej, s abból még elvégezendő 398 millió lejnyi. Ezek szerint tíz év alatt a 11,5 kilométernyi kerülőútból nem sok valósult meg, a hátralevő munkálatokat pedig fel szeretnék gyorsítani, legalábbis a kormányhatározat „szándéka” szerint és 15 hónap múltán átadni. Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, de a hazai útépítési gyakorlatokra való tekintettel, okunk van kétségeket megfogalmazni. Közel nyolc évvel ezelőtt, pontosabban 2010 májusában következett be az Olt megyei Șerbănești helységben egy sajnálatos baleset, amely során egy kilencesztendős fiúcska karja sérült meg, s akit annak nyomán a Slatinai Megyei Kórház ortopédiai osztályán vizsgálták meg, téves diagnózist állapítva meg. Hazaküldték, majd állapota súlyosbodása okán másnap visszakerült a kórházba, amputálták a karját, komplikációk léptek fel, Bukarestbe szállították, de ott néhány óra múltán elhalálozott. Nem térnénk ki a történtek részletezésére, a lényeg az, hogy a szülők az ügyben közvetlenül érintett két slatinai orvost orvosi műhiba gyanúja okán beperelték. Ebben az esetben is a hazai igazságszolgáltatás malmai nehézkesen és lassan őröltek. Alig 2013-ban született meg a Slatinai Bíróság ama elmarasztaló ítélete, amely értelmében a két orvost letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Azt követően a Craiovai Ítélőtábla újratárgyalást rendelt el, s 2017 júliusában ugyancsak börtönbüntetéssel sújtották a két vádlottat, de a végrehajtás felfüggesztésével. Az utolsó szót azonban ugyancsak a Craiovai Ítélőtábla mondta ki április 4-én, azaz a múlt szerdán, s annak értelmében mindkét orvost három és hat hónapos végrehajtandó börtönbüntetéssel sújtották, s kötelezték őket több mint 150 000 euró értékű kártérítés megfizetésére a szülők számára. Hecser Zoltán A cikk a Hargita Népe április 10-i számában jelent meg.