A múlt szerdán az egyik hazai hírportálnak azt nyilatkozta Adrian Cioroianu, országunk UNESCO-hoz kinevezett nagykövete, hogy a kormány leállítatta a művelődésügyi minisztériumnak ama ügycsomójára vonatkozó eljárást, amely révén kérelmezték Verespatak felvételét az Világörökség lajstromába. A szóban forgó „fékbehúzásra” állítólag annak okán került sor, hogy Románia és a Roºia Montana Gold Corporation többségi tulajdonosa, Gabriel Resources közt teljében van egy peres ügy, amely keretében ez utóbbi 4,4 milliárd dollár kártérítést követel az aranykitermelési projekt leblokkolása miatt. Ilyenképpen az UNESCO listájára sem kerül fel egyelőre Verespatak, de az említett perben sem igen lehet számítani arra, hogy a közeljövőben megszülethet egy végleges és végrehajtandó ítélet. Évekre kell visszamennünk ahhoz, hogy akárcsak nagy vonalakban is számot adhassunk arról, hogy mi is történt a „Verespatak-ügyben” és hol is tartunk annak sorsa alakulása tekintetében. Közel tíz évvel ezelőtt, azaz 2009-ben igen gyakran lehetett hallani arról, hogy a Gabriel Resources és a Gold Corporation részvényesei lapátolják a pénzt a Nyugati-Kárpátokban beindítandó aranybányászatba. Olyan nemzetközileg ismert nagybefektetőkről volt szó, mint John Paulson, aki 16 milliárd dollárral szállt be vagy Benny Steinmetz (6 milliárd dollár), Thomas Kaplan (1,7 milliárd dollár) és Soros György (25 milliárd dollár). Annak idején a New Bond Mining Corporation révén Soros a részvénycsomag 18%-át birtokolta. 2010-ben viszont az üzletből Soros kivonult, legalábbis állítása szerint. Aki még észben tartja, az arra is emlékezhet, hogy a Gold Corporation részvényesei, a tőzsde igazi cápái a részvények ingadozásából óriási haszonra tettek szert. Azt követően, hogy Soros György eladta a részvényeit, közte és egyes milliárdos partnerei között konfliktusok támadtak, mindenekelőtt Soros és Steinmetz között. Egymást el kezdték „levadászni”, illetve megakasztani egymás izraeli, afrikai stb. „üzleteléseit”. (A nemzetközi sajtóban egyébként több írás is megjelent arra vonatkozóan, hogy Soros miként próbálta lépten-nyomon szabotálni Steinmetzet.) Színre lépnek a környezetvédők Már a kezdet kezdetén egyes nem kormányzati szervezetek, illetve környezetvédelmi érdekképviseletek tiltakozásuknak adtak hangot a verespataki aranybányászat újraindítási szándékát illetően, s a tiltakozó akciók hovatovább felerősödtek, sőt radikalizálódtak. Talán a 2013-as esztendő volt az, amely e tekintetbe a csúcsesztendőt jelentette. Jobbára hangulatkeltéssel álltunk szemben, mert szakszerű tárgyilagos és tudományosan megalapozott tájékoztatásban nemigen részesült a „nagyérdemű”, hanem inkább bombasztikus hangvételű tiltakozásokban. Hasonlóképpen cselekedett a Gold Corporation is, amely ugyancsak populista kampánnyal rukkolt ki rózsaszínben festve meg Verespatak és környéke jövőjét. (Nem kis pénzt áldoztak ilyen-olyan beruházásokra, beleértve szociális jellegű munkálatokat, létesítményeket.) A bányanyitás ellen harcolók, a környezetvédelmi érdekképviseletek pénzügyi hátterét viszont jobbára azok az alapítványok biztosították, amelyek Soros Györgyhöz kötődtek. Ilyenképpen pedig az a helyzet alakult ki, hogy a milliárdos neve egyaránt összefüggésbe hozható az aranybányászat újraindításának tényleges szándékával és az az irányban megtett konkrét lépésekkel, de összekapcsolható a bányászatot végérvényesen megtiltani akaró érdekképviseletek ténykedésével is. Egy elbukott törvény Ugyanabban az esztendőben, azaz 2013-ban talán a közvélemény nyomására a kormány is kidolgozott egy törvénytervezetet, a verespataki periméterben lévő fémércek kitermelésével kapcsolatos egyes intézkedésekre és a romániai bányászati tevékenységek fejlesztésének az ösztönzésére vonatkozóan. Az 2013 szeptemberében terjesztődött be a parlamenthez, s annak kapcsán több mint furcsállandó módon nyilatkozott az akkori kormányfő, Victor Ponta, aki azt állította, hogy képviselői minőségében a jogszabály ellen fog szavazni. A törvénytervezetet az esztendő novemberében a szenátusban visszautasították, majd 2014. június 3-án a képviselőházban is. Ezzel egyidejűleg lecsillapodni látszott a hangulat Verespatak körül, illetve az aranybányászat ottani újrakezdése körül, s ma már arról sem igen hallani, hogy ott egy hátrányos helyzetű zóna leledzik, amelynek felemelkedése érdekében az utóbbi négy esztendő során a hatóságok nem sokat tettek, de nemigen van, amivel dicsekedniük a nem kormányzati szervezeteknek és a környezetvédőknek sem. Mint ahogy arról is kevesen beszélnek (és lehet, hogy kevesen is tudnak), hogy az érdekelt befektető részvénytársaság nem hagyta szó nélkül a történteket, és az őt ért állítólagos anyagi károk okán a román államtól 4,4 milliárd dolláros kártérítést követel(t). Az illetékes igazságszolgáltatási szerv a washingtoni székhelyű Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID), amely június 8-i ülésének napirendjén szerepelt a Verespatak-ügy. Tárgyalásra nem került sor, azt objektív okokból kifolyólag elnapolták. Ám megjegyezendő, hogy amennyiben a tárgyalás időpontjában a világörökségbe foglaltatott volna Verespatak, akkor nem kizárt, hogy a pert a kanadaiak nyerték volna meg, hisz annak okán, hogy Verespatakon soha nem kerülhet sor aranybányászatra, valószínűsíthető jogosultságuk a kártérítésre. De mikor is került az UNESCO „közelébe” a Verespatak-ügycsomó? Vitatott döntés A román fél részéről 2017. január 4-én írták alá az UNESCO-nak címzett ügycsomót Verespataknak a világörökség „leltárába” való vétele végett. Utólag kiderült, hogy annak van egy „szépséghibája”, és az nem is felel meg a vonatkozó szabályoknak. A dokumentumot csak az akkori kormány, a Cioloș-kormány művelődésügyi minisztere, Corina Șuteu írta alá, és arról hiányzik a pénzügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a külügyminiszter, a gazdaságügyi miniszter, a honvédelmi miniszter, sőt a kormányfő aláírása is. Ugyanakkor a Corina Șuteu által megküldött dokumentumban az is áll, hogy azt magáévá tette, azaz felvállalta Románia (akkori) kormánya. Mindezt tetőzi, hogy azon a bizonyos január 4-i napon iktatták be a Victoria-palotában a Grindeanu-kormányt. Igaz, a kora reggeli órákban még volt, lehetett ideje az egykori miniszter asszonynak nevét odakanyarítani arra a dokumentumra. Lehet, hogy ezt az aprócska tévedést eddigelé az UNESCO illetékesei nem vették észre, de nem biztos, hogy nem vették volna utólag észre. Mondjuk ezt annak okán, hogy a Verespatakra vonatkozó döntést az Világörökség Bizottságának 42. ülésszakán kellett volna meghoznia, amelyre június 29. és július 2. között kerül sor Bahrain állam Manama városában. Annak napirendjén a nagykövet múlt heti bejelentése nyomán Verespatak már nem szerepel. Nyomatékolnánk, hogy nincs szó az ügycsomó visszavonásáról, csupán annak ideiglenesnek nevezhető „elfektetéséről”, s azzal kapcsolatosan az UNESCO szakértőivel jelenleg is tárgyalásokat folytat a művelődésügyi minisztériumnak egy Párizsban tartózkodó küldöttsége. Amúgy egy sajátos esetről van szó, amelyben a döntő szót az UNESCO illetékesei majd a manamai ülésszakon fogják kimondani. Másabb felfüggesztés Amint már arra utaltunk, Washingtonban elhalasztották a pert, ennek pedig az volt az oka, hogy a ICSID elnökét január elején kinevezték Hongkong igazságügy-miniszterének. Lemondására február 7-én került sor, azt követően, hogy nem engedélyezték számára, hogy végigvigyen hat folyamatban lévő nemzetközi kereskedelmi bírósági eljárást. Amúgy a román állam részéről február 15-ig kellett benyújtani a felperes beadványával kapcsolatos álláspontot. Az már csak hab a tortán, hogy időközben a bíróság elnökét is, Tereza Chenget is meggyanúsították különböző visszaélések elkövetésével, sőt a hongkongi parlamentben vele szemben indítványt is benyújtottak. Egy legfrissebb értesülés szerint a Gold Corporation kártérítési követelése is megemelkedett, nevezetesen 5,7 milliárd dollárra. Hecser Zoltán