Tegnap a Hivatalos Közlönyben tíz olyan államelnöki dekrétum jelent meg, amelyek értelmében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 10 tábornokát helyezték tartalékállományba. (Ez gyakorlatilag nyugdíjazásukat jelenti.) Ugyancsak tegnap benyújtotta nyugdíjazására vonatkozó kérelmét a Román Csendőrség parancsnoka, valamint annak első helyettese és az egyik helyettese, magyarán a csendőrség csúcsvezetése. Hogy mi állhat mindennek a hátterében, arra lehet, hogy soha nem fogunk egyértelmű és valós választ kapni, ugyanakkor nem kevés azoknak a száma, akiknek van némi rálátásuk a védelmi és az állambiztonsági szektorra, és akik azt állítják, hogy a szóban forgó nyugdíjazások révén az érintettek elejébe kívánnak menni bizonyos kilátásba helyezett jogszabály-módosításoknak. Jelenleg ugyanis valóságos botrány bontakozott ki az úgynevezett különleges nyugdíjakkal kapcsolatosan, mindenekelőtt annak okán, hogy azok óhatatlanul jelentős költségvetési pénzalapokat emésztenek fel, s ugyanakkor társadalmilag elfogadhatatlan helyzetekhez vezetnek. Romániában jelenleg van olyan különleges nyugdíjban részesülő személy, aki nyugdíjának, illetve különleges nyugdíjának a kvantuma negyvenszerese az országos átlagnyugdíjnak. A dolgok ilyenszerű alakulása pedig érthetetlen, elfogadhatatlan és szöges ellentétben áll a társadalmi igazságosság írott és íratlan szabályaival. Azt is megemlíthetnénk ugyanakkor, hogy áttekintve az európai nyugdíjrendszert, nyugdíjszinteket, ilyen aránytalanságot nem fedeztünk fel, illetve nem állt módunkban felfedezni. Távolabbról indulva utalnunk kell arra is, hogy a Boc-kormány idején egy méltányos és igazságos nyugdíjrendszer bevezetése érdekében kidolgozták az egységes köznyugdíjrendszerre vonatkozó törvényt. Az nem bizonyult jogalkotási remekműnek, legalábbis a nyugdíjrendszer időtálló és kiszámítható jogszabályozása tekintetében, de vitathatatlan, hogy számos „vadhajtást” visszanyirbált, illetve beszűkítette az úgynevezett különleges nyugdíjak hatósugarát. A hatályba lépést követően, azaz 2010-től errefelé viszont olyan módosításokat és kiegészítéseket eszközöltek, valamint olyan jogszabályozás született, amelyek révén nyíltan vagy suttyomban visszavezették a különleges nyugdíjakat, sőt: azok „választékosabbá” váltak. Ilyen összefüggésben utalhatunk például a nyugdíjkorhatárt elérő honatyákat megillető, nyugdíj jellegű illetmény bevezetésére. Nem feneketlen az a zsák A szóban forgó nyugdíj jellegű illetmény kapcsán feltétlenül utalnunk kell arra is, hogy azok is megemelkedtek július 1-től egyidejűleg az új közszférai egységes kerettörvény, a 2017/153-as törvény hatályba lépésének időpontjával. Nemrégiben viszont kiderült, hogy a parlament nem rendelkezik finanszírozási forrással, s ezért több mint 18 millió lejt igényeltek a költségvetés kiigazítása során. 700 ilyen különleges nyugdíjról van szó, azok egyike-másika eléri a 10 ezer lejt is, lévén, hogy a törvény nyomán el egészen 70%-ig emelkedett azok kvantuma. Egyetlen példa: egy olyan nyugdíjazott honatya esetében, akinek három vagy annál több mandátuma volt, az eddigi nyugdíj jellegű illetménye 6096 lejről havi 10 335 lejre emelkedett. Utólag döbbentek rá a kormány, illetve a kormánypárt illetékesei, hogy szem elől tévesztették az új közszférai bérezési törvény egyes előírásainak lehetséges perverz hatásmechanizmusát, például a szóban forgó nyugdíj jellegű illetmények tekintetében (de nem ez az egyedüli példa). Szárnyaló katonanyugdíjak Más: jelenleg Romániában 184 000 olyan egykori, különböző rangú katonatiszt, rendőr, csendőr és hírszerző van, akik szolgálati nyugdíjának havi átlaga 3000 lej, s a szóban forgó nyugdíjas kategóriák esetében a hozzávetőleges számítások szerint éves viszonylatban 6,6 milliárd lejt kell fordítani. Ennek okán (de nem csak) a munkaügyi minisztérium jelenleg kormányrendelet kidolgozásán fáradozik, amely révén módosítani kívánják a katonai nyugdíjak törvényét, oly módon, hogy azok ne emelkedjenek, amikor is az aktív katonai szolgálatban lévők bére emelkedik. (Ugyanis a jelenlegi jogszabályozás szerint a szóban forgó béremelés maga után vonja a katonai nyugdíjban részesülők nyugdíjának a gyarapodását is.) De nem ez az egyetlen kategória, amely esetében aránytalanul a magasba szálltak a nyugdíjak. És ha már a magasba szállásról esett szó: van az országban olyan egykori pilóta, akinek jelenlegi nyugdíjának kvantuma meghaladja a 39 000 lejt, de van olyan egykori bíró is, aki mindig a földön járt, de nyugdíja a fellegekbe emelkedett, meghaladva a 40 000 lejt. Menjünk tovább: az állami számvevőszéknél tevékenykedő egykori tanácsnokok és auditorok minimális nyugdíja 3163 lej, annak maximuma 15 145 lej, míg átlagnyugdíjuk értéke 7535 lej. A diplomaták esetében a nyugdíjminimum 1230 lej, a maximum pedig 12 700 lej. Nézzünk meg egy másik statisztikát is: különleges nyugdíjban összesen 8616 nyugdíjas (egykori diplomaták, pilóták, bírósági jegyzők, számvevőszéki auditorok, bírák stb.) részesül, havi átlagnyugdíjuk kvantuma 8000 lej. Ugyanakkor állami köznyugdíjban több mint 5 millió nyugdíjas részesül, azok esetében viszont a havi átlagnyugdíj értéke 982 lej (de a mezőgazdasági nyugdíjasok esetében ez az átlag körülbelül 400 lej/hónap). Amint már arra utaltunk, vannak másabb nyugdíj jellegű illetmények is, amelyekről sajátos jogszabályok rendelkeznek, s amelyek esetében a finanszírozási forrás az állami költségvetés. De ha már a finanszírozásról esett szó, megemlítendő az is, hogy a társadalombiztosítási költségvetés a saját bevételéből már évek óta nem képes megbirkózni a ráháruló kiadásokkal. Az elmúlt esztendőben a köznyugdíjalap deficitje elérte a 21 milliárd lejt, ilyenképpen pedig azt szubvencionálni kellett az állami költségvetésből. Nem először és nem utoljára, mert jelenleg is ilyen jellegű, s talán az eddigieknél is súlyosabb gondok elejébe néz(het) a kormány. Ennek okán került hirtelenjében napirendre bizonyos jogszabályok módosítása, sőt a munkaügyi miniszter a minap úgy kutyafuttában azt is bejelentette, hogy „munkálkodnak” egy új köznyugdíjtörvény tervezetén. Nos, a kilátásba helyezett intézkedések már-már botrányos helyzetekhez vezethetnek, s ebben a kontextusban utalhatunk arra is, hogy a védelmi és a rendfenntartó szervek berkeiben lázas igyekezet bontakozott ki a tartalékállományba való helyezés kérelmezése tekintetében. A kormány pedig most sebtében orvosolni, gyógyítani próbál olyan betegséget, amely az elmúlt öt-hat esztendő nyomán krónikussá vált, s hogy ez így történt, abban éppenséggel annak volt a legnagyobb szerepe, akin most gyógyírral próbál kirukkolni. A szociáldemokrata pártról van szó… Hecser Zoltán