Közel 11 évvel ezelőtt jelent meg az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó 2009/321-es törvény, azt egyrészt az az igény váltotta ki, hogy rendezzék az élelmiszerpiac szereplői közti viszonyokat, főleg a nemzetközi áruházláncolatok terjeszkedésének körülményei közepette, másrészt pedig a hazai jogalkotásba is be kellett ültetni az uniós irányelveket. Szempont volt a beszállítók védelmezése is, de ezt csak részben sikerült elérni a törvény révén. Ezzel magyarázható az is, hogy a törvényt az elmúlt idősza­kok során többször is módosították, legutóbb egy minapi törvény révén, amelynek megvan a maga érdekes vagy inkább kacifántos története. Mától válik hatályossá ama 2020/28-as törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a szóban forgó 2009/321-es törvényt. Emlékeztetnénk, hogy e törvény előírásai alkalmazandók mindazon magán- vagy jogi személyek esetében, akik élelmiszeripari termékek terén bontakoztatnak ki kereskedelmi kapcsolatokat. A mostani újdonságok között kell megemlítenünk azt is, hogy abba beleépültek az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatról szóló 2019/633-as irányelvének egyes előírásai is. Újdonságként jelenik meg egy új fogalom is, a „közvetlen partnerség” fogalma, a mezőgazdasági szövetkezetek, a mezőgazdasági termelői egyesületek, a mezőgazdasági kereskedelmi társaságok, az élelmiszer-termelők, áruelosztók és a kereskedő közti kereskedelmi kapcsolatot jelenti, amely keretében megköttetődik egy legalább 12 hónapra szóló kereskedelmi szerződés. Egy módosított előírás értelmében egyetlen kereskedő sem ajánlhat fel vagy árulhat veszteséggel termékeket, kivételt képezve azok a helyzetek, amelyeket előírnak a hatályba lévő jogszabályok. Újdonság a kereskedő és a beszállító közti szerződés tekintetében, hogy a kifizetési határidőt közös megegyezéssel állapítják meg (az az eddigi jogszabályozás szerint 30 napban állapítódott meg. Az áru ellentételezése tekintetében kivételt képeznek az úgynevezett friss élelmiszeripari termékek, amelyek esetében az áru bevételezésétől számított 14 munkanapon belül annak ellenértékét át kell utalja a forgalmazó. Friss áruknak számít a hús és a szervek (a mélyhűtöttek kivételével), a halféleségek (a mélyhűtöttek kivételével), pék- és sütőipar termékek (kivételt képezve az előrecsomagoltak és a mélyhűtöttek), a tojás, a tej, a romlékony friss zöldségfélék (kivételt képezve a mélyhűtöttek), a friss romlékony gyümölcsök (kivételt képezve a mélyhűtöttek). Amúgy a szerződéseket aktualizálni kell, a most megjelent törvény alapján. A törvény előírásának megszegése, akárcsak eddig, ezentúl is szabálysértést jelent, s ezért bírság róható ki. E tekintetben is változás következett, megemelkedve egyes szabálysértésekért „kiosztható” bün­tetéstétel el egészen 250 000 lejig. (Eddig a maximum 150 000 lej volt.) Az új törvény gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan van némi bökkenő. Az egyik az, hogy az újonnan bevezetett „közvetlen partnerség” kibontakoztatásának módszertanát miniszteri rendelettel kell, illetve kellett volna jóváhagyni, ám a törvény nem rendelkezik annak meghozatali határidejéről. Ugyanakkor az alkalmazás módszertani normáit a szaktárca javaslatára kormányhatározattal kell jóváhagyni, ennek viszont még nem érkezett el a határideje, az június 14-én fog lejárni. Említettük, hogy érdekes és kacifántos története van ennek a törvénynek. Íme: a törvényjavaslatot még 2016 júniusában nyújtotta be Ioan Cristina liberális szenátor. A Grindeanu-kormány bizonyos feltételekkel értett egyet a módosító javaslatokkal 2017 júniusában, majd eltelt közel három esztendő, s a képviselőházban az idén február 5-én szavazták meg, 250 igen szavazattal 150 képviselő viszont ellene szavazott, 9-en pedig tartózkodtak. Ilyenképpen elmondhatjuk, hogy közel 4 évig vajúdott a törvényjavaslat.

Hecser Zoltán