Romániában a legutolsó népszámlálást követően, 2012 és 2019 között körülbelül 2,2-2,6 millió személy változtatta meg a lakhelyét elköltözve egyik településről a másikra az országon belül. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 12-15 százaléka, minden hetedik-nyolcadik lakos részt vett a belső migrációs folyamatokban – állapítja meg az Erdélystat friss elemzése. Az országon belüli vándorlás „virágkora” a szocializmus idején volt, Romániában ennek az irányított folyamatnak kimondott célja a falusi lakosság arányának csökkentése volt. Ennek ellenére jelenleg is Románia az egyik legkevésbé urbanizált európai ország: a városi lakosság aránya valamivel 55 százalék fölött van. Romániában és Erdélyben 1991 után a belső migráció intenzitása a 2000-es évek elejéig csökkent, majd 2005 után kisebb és 2015 után már nagyobb mértékben nőtt. 2011 után leginkább Bukarest-Ilfov régió migrációs nyeresége növekedett. Erdélynek is pozitív az egyenlege, a migrációs arány itt is növekedett, de kisebb mértékben. A többi romániai régió esetén migrációs veszteséget láthatunk. Erdélyen belül a fő befogadó megye Temes és Kolozs volt. Másodlagos migrációs célpontoknak Szeben, Brassó, Arad és Bihar megye tekinthető. A többi erdélyi megyének belső vándorlási vesztesége volt ebben az időszakban, a két fő kibocsátó megyének Krassó-Szörény és Hunyad megye tekinthető. Erdélyben a fő migrációs célpontok a nagyvárosi vonzáskörzetben levő települések voltak. Az erdélyi nagyvárosok közül egyedül Kolozsvárnak pozitív a migrációs egyenlege (többen költöztek be a városba, mint el onnan), de az igazi nyereséget a város határában levő községek (elsősorban Szászfenes, Apahida és Kisbács) könyvelhették el. Kolozsvárral ellentétben Temesvár jelentős népességkibocsátó nagyváros, de a vonzáskörzetében található községek (elsősorban Gyüreg, Újszentes, Újmosnica) szintén számottevő migrációs nyereséggel bírnak. Kolozsvár és Temesvár után a Brassó, Szeben és Nagyvárad vonzáskörzetében elhelyezkedő községek és kisebb városok is pozitív migrációs mérleggel rendelkeznek. Az Erdélystat elemzői hozzátették, hogy az erdélyi nagyvárosi vonzáskörzetben lévő községek népessége évi három százalékkal nőtt 2012 és 2019 között, vagyis nyolc év alatt nagyjából a lakosságuk egynegyedével gyarapodtak. Összességében az erdélyi városoknak, ezen belül főleg a kisebb városoknak jellemzően vándorlási veszteségük van: vagyis többen költöznek el a városokból, mint ahányan beköltöznek oda. A legnagyobb népességkibocsátó települések az egykori ipari vagy bányászvárosok, vagy olyan községek, amelyek távol esnek a megyeszékhelytől vagy fontosabb városoktól. A fontosabb székelyföldi városok is népességkibocsátó települések. Sepsiszentgyörgy mellett Árkos, Csíkszereda mellett Csíkszentlélek, Székelyudvarhely mellett Felsőboldogfalva rendelkezik a legmagasabb vándorlási nyereséggel. A teljes elemzés az Erdelystat.ro honlapon olvasható.

HN-információ