Az uniós tagállamok statisztikai intézetei, valamint az Eurostat hétfőn hozták nyilvánosságra a harmadik évnegyedi gazdasági növekedésre vonatkozó közleményeiket. Teljes képet sajnos nem nyerhetünk, mert az Eurostat esetében nyolc ország (köztük Olaszország, Svédország és Görögország) adós maradt az adatközléssel. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy az elmúlt időszakok során is országunk jegyezte a legiramosabb gazdasági növekedést. Emlékeztetnénk arra, hogy a 2016-os esztendő során is Románia jegyezte a legnagyobb arányú, 4,8%-os gazdasági növekedést mind uniós, mind pedig európai viszonylatban. A kedvező tendencia az idén folytatódott, sőt felerősödött, mert az első három évnegyed folyamán is a táblázat első helyét foglalta el Románia. Nézzük meg a legfrissebb adatokat: uniós szinten a második negyedévhez képest országunk a maga 2,6%-os gazdasági növekedési arányával továbbra is az első helyet foglalta el, a másodikat Lettország 1,5%-sal, a harmadikat pedig Lengyelország és Finnország egyaránt 1,1%-sal. Éves viszonylatban is országunk a listavezető, ugyanis az Eurostat adatai szerint szezonális kiigazítással számolva 8,6%-kal gyarapodott a GDP. Január 1.–szeptember 30. között a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva a növekedési arány elérte a 6,9%-ot (szezonális kiigazítással számolva). Visszatérve a már említett 8,6%-os növekedési arányra, utalhatunk arra is, hogy ezzel az arányszámmal Románia alaposan megelőzte a többi uniós, illetve európai országokat. Mondjuk ezt annak okán, mert a második helyet elfoglaló Lettország esetében a szóban forgó növekedési arány 6,2%-os volt, a harmadik helyet elfoglaló Lengyelország és Csehország esetében pedig egyaránt 5%-os. Amúgy ez a négy ország képezi az élbolyt, s azt követik a 3,5-4%-os növekedési arányt elérő országok, köztük lévén Magyarország is, amely 3,8%-os GDP-növekedést jegyzett. Amúgy az uniós tagállamok közül leszámítva az adatközléssel adós maradt nyolcat, egyetlen sem jegyzett visszaesést. Egyébként uniós szinten éves összehasonlításban a növekedési arány 2,5%-os volt. A most nyilvánosságra hozott adatok úgymond ráfelelnek a legutóbbi előrejelzésekre, s mondjuk ezt annak okán, mert például az Országos Előrejelzési Bizottság (CNP) nemrégiben 5,6 százalékról 6,1 százalékra igazította ki országunk gazdasági növekedésére vonatkozó prognózisát. Ugyancsak jobbított az előrelátásán a Világbank és Nemzetközi Valutaalap is, ám ez utóbbi éves viszonylatban továbbra is 5,5 százalékos növekedést „jósolt”. A fogyasztásnak köszönhető Annak, hogy Románia uniós viszonylatban továbbra is a legnagyobb arányú gazdasági növekedést jegyzi, lehet örvendeni, úgy, ahogy azt tette hétfőn Tudose kormányfő, aki azt hangoztatta, hogy az eredmények igazolják a kormánykoalíció helyes gazdaságpolitikáját és a számok eredményeivel cáfolják azokat a pesszimista jóslatokat, amelyeket a parlamenti ellenzék politikusai és egyes érdekképviseletek fogalmaztak és fogalmaznak meg továbbra is. Nem szalasztotta el most sem, hogy odaszúrjon úgy általában a privát szférának, amikor azt hangoztatta, hogy az elért eredményekben megvolt a maguk szerepük „a korrekt vállalkozóknak”. Hogy kinek volt szerepe és kinek nem, arról közvetett módon a statisztika tanúskodik: a számadatokból az derül ki, hogy a felhajtóerőt továbbra is a fogyasztás jelentette. (Amúgy a CNP előrejelzésében is az szerepel, hogy az év elején jelzett 7,9%-os háztartási fogyasztásnövekedéssel szemben 8,5%-ra lehet számítani, a közigazgatási intézményrendszer esetében pedig az előre jelzett 2%-kal szemben csak 1%-ra.) A nemzetközi szakértők, gazdasági elemzők viszont egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a fogyasztáson alapuló gazdasági növekedés rendszerint nem bizonyulhat – és nem is bizonyul – tartósnak és hosszú távon fenntarthatónak. A hazai fogyasztás tekintetében továbbá számolni kell azzal is, hogy annak bővülése az utóbbi két év során jobbára a közszférai intézményrendszerben bekövetkezett béremeléseknek, valamint bizonyos fiskalitást „enyhítő” intézkedéseknek köszönhető és részben a kedvező mezőgazdasági terméseredményeknek. Igen ám, de annak volt egy hátulütője is, nevezetesen az import erőteljes gyarapodása, ugyanis a hazai gazdasági szektorok közül igen sok nem képes kielégíteni a helyi keresletet. A kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg hozzájárult a lej gyengüléséhez, következésképpen joggal feltételezhető, hogy a közeljövőben jelentős árdrágulásokra lehet számítani. Ez pedig a fogyasztás beszűküléséhez vezethet. Ilyenképpen pedig előbb-utóbb más nem lehet a mozgatórugója a gazdasági növekedésnek. Továbbá a számadatokból az is kiderül, hogy azok a szektorok járultak hozzá meghatározó mértékben a gazdasági növekedéshez, amelyek a privát szférában találtatnak. Az ipar például úgy átlagban több mint 10%-os pluszt jegyzett, de azon belül a magánszektor (gépkocsigyártás, kőolajfinomítás, gépgyártás stb.) 15–20% közötti növekedést, míg az állami szektor (kőszénkitermelés, hőerőművek stb.) nemhogy gyarapodott volna, hanem visszaesést jegyzett. Nem lehet dicsekedni, sőt inkább szégyenkezni kellene a közberuházások helyzetével, lévén, hogy az arra fordított költségek 20,3%-kal csökkentek, az infrastruktúra esetében pedig a munkálatok volumene 26%-kal. Az ipar 10%-os bővülésének ugyan lehet örvendeni és kell is, de ugyanakkor az nincs rendjén, hogy a kiskereskedelem üzleti forgalma ahhoz képest igen erőteljesen növekedett, nevezetesen 11%-kal, azon belül pedig az üzemanyag-forgalmazásé 12,5%-kal. Még egyszer elismerésre méltó az iramos gazdasági növekedés, de ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy annak hátterében olyan jelenségek húzódnak meg, amelyek akár figyelmeztetésül is szolgálhatnak a kormányzat számára. Hecser Zoltán