A kormány augusztus 4-i ülésén és augusztus 7-én megjelent tíz sürgősségi kormányrendelete között van egy olyan is, amely azóta is pro és kontra állásfoglalások homlokterébe került. Az érintettek közül (de nem csak) azt sokan kifogásolják, az illetékes hatóságok viszont azt hangoztatják, hogy helytelen néhány személy esetleges érdeksérülése okán azt állítani, hogy több mint 700 ezer személy jogai sérülnének. A fogyatékkal élő személyek jogainak érvényesítésére és védelmére vonatkozó 2006/448-as törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/60-as sürgősségi kormányrendeletről van szó. Csupán néhány szakaszát módosították, illetve egészítették ki a törvénynek (sőt annak egyik bekezdését hatályon kívül helyezték), de meglátásunk szerint lényegi ügyekről van szó. Amúgy ezt hangoztatják sokan az érintettek közül is, mindenekelőtt a fogyatékkal élő személyek azon szervezetei, amelyek keretében úgynevezett engedélyezett védett egységeket (UPA) hoztak létre. De lássunk néhány szembeötlőbb és hatásmechanizmusuk tekintetében lényegesebbnek nevezhető módosított előírást. A törvény 78-as szakasza értelmében mindazon közintézmények és hatóságok, mindazon jogi személyiségű entitások, amelyeknek legalább 50 alkalmazottjuk van, arra kötelezettek, hogy az állománynak legalább 4%-ot kitevő részarányát fogyatékkal élő személyek (alkalmazottak) tegyék ki. Amennyiben ennek a kötelezettségnek nem tettek eleget, akkor az állami költségvetésnek vagy át kellett utalniuk azon munkahelyek esetében, amelyekre ugyan fogyatékkal élőt kellett volna alkalmazniuk, de tételesen nem alkalmaztak, az országos minimális garantált bruttó bér 50%-át (alkalmazottanként) vagy ezzel az összeggel egyenlő értékben vásárolniuk kellett olyan termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket a már említett védett egységekben alkalmazott fogyatékkal élő személyek állítottak elő. Nos, ez a jövőben nem így lesz, mert nincs alternatíva az átfogalmazott előírás értelmében, az állami költségvetésnek ezentúl az országos minimál bruttó bérnek megfelelő összeget kell átutalni mindazon munkahelyek vonatkozásában, amelyeket ugyan fogyatékkal élők kellett volna hogy betöltsenek. Az új rendelkezés nyomán beszűkül a már említett védett egységek által előállított termékek és szolgáltatások értékesítési lehetősége. Ugyanakkor azok a bevételkiesés okán valószínűleg nem lesznek képesek terebélyesíteni tevékenységüket. Nos, a módosítások kapcsán ez az egyik, amelyet leginkább fájlalnak egyes érdekvédelmi szervezetek, illetve az azok keretében létrehozott engedélyezett védett egységek. Amúgy módosult a védett egységek „választéka” is. Nevezetesen a 81-es szakasz módosítása nyomán a gazdasági operatőrök, a nem kormányzati szervezetek, valamint a fogyatékkal élő személyek ezentúl nem hozhatnak létre jogi személyiség nélküli védett egységeket (műhelyeket, részlegeket stb.), olyanokat, amelyek független gazdasági tevékenységeket fejtenek ki. Következésképpen ilyen jogi személyiség nélküli védett egységeket csak a közintézmények keretében lehet létrehozni. Annak érdekében, hogy ösztönözzék a fogyatékkal élő személyek alkalmazását, a törvény szövegébe bekerült egy új előírás. Annak értelmében a közintézmények, a közhatóságok, a közjogi entitások (kivételt képezve a honvédelmi, a közrendi és a nemzetbiztonsági közintézmények) arra kötelezettek, hogy alkalmazási vizsgákat szervezzenek kizárólag fogyatékkal élő személyek számára. (Már amennyiben annak az intézménynek legalább 50 alkalmazottja van.) Megemelt juttatások A 2007/67-es sürgősségi kormányrendelet értelmében módosultak a törvénynek a szociális juttatásokra vonatkozó 58-as szakaszának előírásai. Ezek szerint 2018. január 1-jétől a súlyos fogyatékkal élő felnőtt személy – függetlenül a jövedelmektől – havi illetménye a szociális referencia mutató (ISR) 65%-át kitevő havi illetményben részesül (az ISR értéke a 2002/76-os törvény értelmében jelenleg 500 lej). Amennyiben fokozott fogyatékosságról (handicap accentuat) van szó, a havi illetmény az ISR 50%-a. Továbbá ugyancsak a jövedelemtől függetlenül jár a havi kiegészítő személyes költségvetés, amely súlyos fogyatékosság esetében az ISR 25%-a, fokozott fogyatékosság esetében az ISR 20%-a, a közepes fogyatékosság esetében az ISR 10%-a. Az a szülő, a gyám vagy az a személy, aki egy különleges védelmi intézkedés alapján a fogyatékkel élő gyermeket neveli és gondozza, a gondozás, a felügyelet és eltartás ideje alatt jogosult szociális szolgáltatásra, a súlyos fogyatékkal élő gyermek esetében az ISR 50%-át jelenti, fokozott fogyatékosság esetében az ISR 30%-át, közepes fogyatékosság esetében az ISR 10%-át. 2018. július 1-jétől a fentebb említett juttatások megemelkednek. A súlyos fogyatékkal élő már említett havi illetménye az ISR 70%-ára emelkedik, fokozott fogyatékosság esetében az ISR 53%-ára. Továbbá: a havi kiegészítő személyes költségvetés a súlyos fogyatékkal élő felnőtt esetében az ISR 30%-a lesz, a fokozott fogyatékosság esetében annak 22%-a, a közepes fogyatékosság esetében annak 12%-a. A fogyatékkal élő gyermekek nevelése, gondozása esetében a már felsorolt juttatások megemelkednek a súlyos fogyatékkal élő gyermek esetében az ISR 60%-ára, fokozott fogyatékkal élő gyermek esetében annak 35%-ára, közepes fogyatékkal élő gyermek esetében annak 25%-ára. Ki így látja, ki úgy Az ellentmondásos állásfoglalások okán a munkaügyi minisztérium is nyilvánosságra hozott egy közleményt. Abban többek között az áll, hogy a költségvetésnek átutalandó összegek lehetővé fogják tenni a fogyatékkal élő személyek mindegyike szociális juttatásainak megemelését, szám szerint több mint 700 ezer személyről van szó, s nem csupán arról a 2000-ről akiket a védett egységek keretében alkalmaztak. Ugyanakkor utalás van arra, hogy az eddigi törvényes előírások nem érték el céljukat, egyes vállalkozások csak azért alkalmaztak néhány fogyatékkal élő személyt, hogy védett engedélyezett egységekké válhassanak, s ilyenképpen haszonélvezői lehessenek egy preferenciális rendszernek. Mi több, esetenként az UPA álcázott kereskedelmi tevékenységeket fejtett ki és nem termelői tevékenységeket. (Amúgy a minisztérium szerint 2008–2016 között a védett egységek száma megháromszorozódott, mintegy 280-ról több mint 700-ra. Ugyanakkor a fogyatékkal élő alkalmazott személyek száma 1000-ről 2000-re nőtt.) Mások másként látják: a szociális szolgáltatások nem kormányzati szervezetei­nek a föderációjának (FONSS) illetékesei szerint az új rendelkezések igen hátrányos helyzetbe hozhatják annak a 700 védett egységnek a jelentős hányadát, ugyanakkor a fogyatékkal élő személyek alkalmazását továbbra sem fogja ösztönözni a kilátásba helyezett ama előírás, miszerint a számukra fenntartott helyek be nem töltése esetén azok mindegyikére a minimálbér értékével egyenlő összeget kell átutaljanak az állami költségvetésnek. Lehet, hogy világosabbá válna a kép, ha nyilvánosságra hoznának olyan számadatokat is, amelyekből megtudhatnánk például, hogy hány olyan állás is létezhet, amely legalábbis elvben a fogyatékkal élő személyeket „illették” volna meg, továbbá eddigelé mennyi összeg folyt be az állami költségvetésbe, a minimálbér 50%-át kitevő összegekből. Az biztosra vehető viszont, hogy ezentúl jóval több, mint eddig. Ez pedig egy képletes számítással illusztrálnánk: eddig egy 50 főt foglalkoztató cég esetében, amennyiben az állományban nem találtatott legalább két fogyatékkal élő személy (a teljes létszám 4%-a), akkor az államkasszába befizetett havonta 1450 lejt. Ezentúl be fog fizetni 2900 lejt, és így tovább… Hecser Zoltán