Minap olvashattuk az egyik újságban a társadalombiztosítási hozzájárulás befizetési kötelezettségének átruházásával kapcsolatosan azt az állítást, miszerint „a törvény ezért azt is előírja, hogy a munkáltatónak a megfelelő összeggel meg kell emelnie a fizetéseket, és ezt a munkaszerződésben rögzítenie kell, ellenkező esetben bírságra számíthat”. Légből kapott állítás ez, mert a szóban forgó kötelezettség átruházását is előíró jogszabályban a 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletben (és nem törvényben!) ilyesmi nem szerepel, csupán csak annyi, hogy a munkáltatóknak kezdeményezniük kell a kollektív szerződés megkötését, illetve újratárgyalását célzó egyeztetést. A bírság a szóban forgó „kezdeményezés” elmulasztása okán róható ki. Ami pedig a bruttó bér megemelését illeti, arra a kormány nem kötelezheti a privát szféra munkaadóit, azaz igen egyetlen esetben: az országos bruttó minimálbér megemelése esetén. Az azt firtató újságírói kérdésre, miszerint léteznek-e nézetkülönbségek a kormánykoalíción belül a szenátus elnöke, aki egyben az ALDE, a koalíciós partner elnöke is, igen diplomatikusan válaszolt: „Tudvalévő, hogy egy házasságban is jelentkezhetnek problémák, hát még egy koalícióban.” Tăriceanu öt házassággal a háta mögött tudja, amit tud… Sokan, mindenekelőtt a kormánykoalíciót alkotó pártok tagjai és szimpatizánsai, bírálták Johannis államelnököt azért, hogy késlekedett ama dekrétum meghozatalával, amely révén érvényt szerez az Alkotmánybíróságnak a DNA főügyésze, Laura Kövesi funkcióból való visszahívására döntésének. Lehet, hogy okkal és joggal, de esetleg akár figyelmen kívül is hagyhatta volna jogsértő módon ezt a döntést, és talán még kínosabb és nehezebb helyzetbe hozta volna magát. Végül is nem így történt, de volna mit „felhozni” a taláros testület döntéseinek tiszteletben tartása tekintetében: se szeri, se száma azon döntéseknek, amelyekre nem reagált az évek során a mindenkori parlament, a törvényhozás, ilyenképpen pedig a megalapozott alkotmányossági aggályokkal „teletűzdelt” jogszabályok akarva, nem akarva továbbra is hatályosak. Sőt maga az Alkotmánybíróság is eltekint a saját döntésétől: annak idején validálta ama 2009-es esztendei referendumot, amely a honatyák számának 300 főre való „mérsékelésére” vonatkozott. A „népakaratnak” azóta nem szerzett érvényt a parlament, azaz nem került sor a törvénymódosításra. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság utólag minden parlamenti választás eredményét döntésével úgymond „szentesített”. Ezek szerint egyetért azzal, amivel egykor nem értett egyet. Amúgy Liviu Dragnea ezzel az üggyel kapcsolatosan a minap kijelentette: „Nincs különösebb fenntartásom a 300 fős parlamenti variánssal szemben, ellenkezőleg.” Április 10-én jelent meg az a 2018/192-es kormányhatározat, amely révén módosították azt a 2016/798-as kormányhatározatot, amely révén jóváhagyódott a fogyatékkal élő személyek jogainak érvényesítésére és a védelmezésükre vonatkozó országos programot. (Nem térnénk ki ennek a kormányhatározatnak az ismertetésére, amely révén egyébként két konkrét programot hagytak jóvá.) Nos, annak a kormányhatározatnak a II-es szakasza értelmében a szóban forgó program keretében végrehajtandó projektek kiválogatására és finanszírozására vonatkozó módszertant miniszteri rendelettel kellett volna jóváhagyni május 13-ig, erre nem került sor, pontosabban igen, de csak július 10-én, amikor is a Hivatalos Közlönyben megjelent a program felfuttatásának konkrét előfeltételét képező 2018/1680-as miniszteri rendelet. Átolvasva annak szövegét meglepő időpontokra bukkantunk: a módszertan kidolgozásával megbízott szerv, április 26-án beterjesztette a vonatkozó referátumot, majd Olguța Vasilescu tárcavezető azt május 17-én a rendeletet aláírta, hogy mi is történhetett május 17-től július 10-ig, azt nemigen tudni, de azt igen, hogy a minap megjelent miniszteri rendelet hiányában az áprilisi kormányhatározat egy fabatkát sem ért, azaz végrehajthatatlannak bizonyult. HN-összeállítás