Annak idején az egykori kormányfő, Victor Ponta azzal hálálta meg szóvivőjének, Radu Zaharescu közismert tévébemondónak „az áldozatos” tevékenységét, hogy kinevezte főkonzulnak a dél-afrikai Cape Townba. Erre a megbízatásra úgy került sor, hogy Radu Zaharescu semminemű diplomáciai felkészültséggel nem rendelkezett. Mindezt annak okán elevenítettük fel, hogy a minap megjelent 2018/454-es kormányhatározattal a strasbourgi főkonzulátus főkonzuljának nevezték ki Sorin Adrian Pârvulescut. Nos, a kinevezett személyről kiderült, Theodor Meleșcanu jelenlegi nejének, Viki Meleșcanunak az első házasságából származó fia (azaz a tárcavezető mostohafia). Pârvulescunak van némi tapasztalata a diplomáciában, ugyanis eddig Luxembourgban látott el konzuli tisztséget, s oda akkor nevezték ki, amikor Meleșcanu a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója volt. Mint ahogy az sem mellékes, hogy Pârvulescu nem versenyvizsga révén 2013-ban került a külügyi tárca kötelékeibe, hanem áthelyezés révén. A 2018/455-ös kormányhatározattal Anton Emmanuel Barbut kinevezték az Egyesült Királyság és Észak-Írország, edinburgh-i főkonzulátus főkonzuljának. Neki is van némi kötődése, legalábbis közvetett értelemben, Meleșcanu külügyminiszterhez, ugyanis ő az ALDE színeiben jutott a bársonyszékhez, Anton Barbu pedig „tiszta véletlenül” annak a Daniel Barbunak a fia, aki egykor művelődésügyi miniszter volt ugyancsak az ALDE színeiben. Ha valaki azt mondaná, hogy a véletlenek akár szerencsésnek is nevezhető egybeeséséről van szó, akkor mi azt mondanánk, hogy téved… A parlamentben pénteken megszavazták azt a törvényjavaslatot, miszerint újólag módosul a közúti közlekedésre vonatkozó 2002/195-ös sürgősségi kormányrendelet. Több honatya kezdeményezéséről van szó, s azok között van egy RMDSZ-es képviselő is, s az egyik javaslat értelmében ezentúl tilos lenne a „csapda” típusú radarozás. A radarkészülékkel felszerelt autókon megfelelő felirat kell legyen, táblákkal kell jegyezni a radarozás helyét, s a közlekedésrendészet munkatársai nem „rejtőzhetnek el”. Az egyik érvelés, mármint a javaslat megalapozottsága tekintetében, állítólag az volt, hogy a kórházakban is fehér ruhában, illetve köpenyben járnak az orvosok, s ilyenképpen bárki tisztában lehet azzal, hogy kivel is áll szemben. Ez nem is annyira biztos, ám fogadjuk el az érvet, s hozzátoldanánk azt a javaslatot, miszerint szabvány-karszalagot viseljenek a honatyák, hogy meg tudjuk különböztetni a rendőröktől, akárcsak a többi földi halandótól. Egyébként úgy tudni, hogy a javaslatot benyújtók túlnyomó többségét az elmúlt évek során többször is megbüntették gyorshajtásért, sőt ideiglenesen bevonták hajtási jogosítványukat is. Az egyiküket (akit a minap kineveztek a SIE igazgatójának) az elmúlt hat év során hétszer is megbüntették gyorshajtásért, s a múlt esztendőben állítólag hat hónapig „nélkülözte” hajtási jogosítványát. Van, amikor előszeretettel ihletődnek honatyáink mások jogszabályaiból: figyelmükbe ajánlanánk, hogy az anyaországban még a radardetektorok használata is tilos, arról nem is beszélve, hogy ott jogszabály teszi lehetővé a közlekedésrendészet terén is „leplezett eszközök” használatát, például a megkülönböztető jelzés nélküli, azaz „a mezei” gépjárműveket. Egyébként a Szállításbiztonsági Európai Tanács is elégedetlenségének adott hangot a törvénymódosítás okán. A minap olvastuk az egyik üzletlánc reklámlapjának magyar nyelvű szövegében a következőt: „lassú növekedésű csirkemell”, ott díszelgett annak ára is, 500 gramm 11,99 lej. Lenne egy kérdésünk: vajon mennyibe kerülne a „gyorsnövekedésű csirkemell”? Amúgy mit is jelenthet, hogyan kell értelmezni a „lassú növekedésű” szintagmát? Jó tíz évvel ezelőtt jelent meg a nyomás alatt lévő berendezések, az emelőszerkezetek és a tüzelőanyag fogyasztású készülékek biztonságos feltételek közötti működésére vonatkozó 2008/64-es törvény. Azt az elmúlt tíz esztendő során, híven a hazai „sajátos” jogalkotási gyakorlathoz, sokszor módosították, többek között a 2010/22-es kormányrendelettel, a 2011/93-as törvénnyel, majd a 2016/80-as törvénnyel. Álljunk meg egy pillanatra a 2010/22-es kormányrendeletnél, amelyet módosításokkal és kiegészítésekkel a 2011/93-as törvénnyel hagytak jóvá. Annak egyik előírása értelmében a törvény 2-es számú mellékletében feltüntetett berendezések és szerkezetek műszaki ellenőrzésére jogosult személyek engedélyezési követelményeit szaktárcai rendelettel kell jóváhagyni a törvény hatályba lépésétől számított három éven belül. A már említett 2011/93-as törvényről van szó, amely 2011. július 12-én vált hatályossá, s attól kell számítani azt a bizonyos három évet. A törvény szava szerint azonban a szóban forgó határidő 2014. június 12-én járt le. A törvény szava azonban pusztába kiáltott szónak bizonyult lévén, hogy a megszabott határidőre az a miniszteri rendelet nem született meg. A minap viszont megjelent egy sürgősségi kormányrendelet, nevezetesen június 29-én a 2018/54-es számot viselő. Annak értelmében a határidőt kitolták 2019. február 1-re. Jó, hogy négy évvel az eredeti határidő lejárta után a jelenlegi kormánynak eszébe jutott a „hiánypótlás”, s még mondja valaki azt, hogy a Dăncilă-kormánynak nincs rálátása a dolgokra. Azt pillanatnyilag nehéz lenne megjósolni, hogy mikor is léphet hatályba a képviselőházban igen gyorsan, de ugyanakkor kínos körülmények között megszavazott büntető törvénykönyv. Mondjuk ezt annak okán, hogy a liberális párt máris megfogalmazta alkotmányossági aggályait, s mire e sorok megjelennek, talán be is nyújtják. Egyébként napvilágot láttak olyan értesülések, miszerint az igazságügyi törvénycsomag kidolgozására létrehozott különbizottság tagjainak egy része a parlament padjait, illetve bársonyszékeit koptatva szerezte meg jogi egyetemi diplomáját, esetenként látogatás nélküli vagy csökkentett látogatottságú tagozatokon, ilyenképpen nem is nagyon volt alkalma a tényleges joggyakorlatra. (Állítólag Murphy egyik törvénye – ami nincs ugyan alátámasztva megfelelő észérvekkel, de jól hangzik – mondta ki a következő nagy igazságot: „aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja”.) HN-összeállítás