Ha szelektálnunk kell az országos szintű múlt heti történésekből, eseményekből, a törvényhozási, illetve az azzal kapcsolatos ténykedéseket fogjuk a lista első helyére pozícionálni. Többek között annak okán, hogy a Hivatalos Közlönyben viszonylagos szünet után több törvény is megjelent; a parlamentben elfogadták a kormány által vitatott – pontosabban kifogásolt –, a gyermekgondozási illetmény megemelését lehetővé tevő törvényt; az alkotmányellenesnek nyilvánított, a helyi tisztségviselők nyugdíj jellegű különleges illetményére vonatkozó törvény módosításáról tárgyaltak a parlamenti szakbizottságok; újabb „időhúzás” következett be a hitelcsere-törvény vitájában stb. Klaus Johannis államelnök a szenátus elnökének címzett két átiratában kérte a 2008/266-os, a gyógyszertári törvényt módosító és kiegészítő törvény, valamint az egészségügyi reformra vonatkozó, 2006/95-ös törvényt újólag módosító és kiegészítő törvény újratárgyalását. Mindkettő esetében jobbára azt kifogásolja, hogy egyes előírások nincsenek összhangban a vonatkozó uniós irányelvek kitételeivel. A hitelcsere-törvény már-már a vörös kakas meséje. Hó­napok óta csűrik-csavarják a parlamentben, hol újabb kitételek kerülnek be a szövegébe, hol abból kikerülnek egyes előírások, közöttük olyanok is, amelyeket utólag vezettek be stb. A kormány álláspontja sem egyértelmű e törvény tekintetében, mint ahogy a jegybank, valamint a pénzintézetek viszonyulása sem nevezhető annak. Megoszlik a kívülálló banki szakértők véleménye is, akárcsak egyes külföldi befektetőké. A magunk részéről már annak idején megkockáztattuk azt a véleményt, hogy parttalan vitákra lehet számítani, és éppen ezért valószínűsíthető volt a hosszúra nyúló elfogadás. Ma sem mondhatunk mást, mint hogy teljesítményszámba fog menni, ha e hónap végéig a honatyák rábólintanak a törvényre, amely körül egyesek túlontúl nagy zajt csaptak (talán nem véletlenül és nem érdek nélkül). A gyermekgondozási szabadságra és illetményre vonatkozó, jelenleg hatályos jogszabályt kiegészítő törvény országos viszonylatban élénk érdeklődést váltott ki, lévén, hogy számos kisgyermekes vagy a jövőben gyermekvállalást kívánó családot érint, érinthet kedvezően. (Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, lévén, hogy a törvény nem hatályos, megemlíthetjük, hogy igen kedvezően érintheti azt a nagy keresetű apát vagy anyát, aki az új jogszabály alapján kérelmezi a gyermekgondozási szabadságot, valamint az azzal járó illetmény.) Költségvetési megszorításokra, pontosabban a költségvetési hiánycél tiszteletben tartására hivatkozva a kormány kedvezőtlenül véleményezte a törvénytervezetet. Magára is zúdította a jogszabály-módosítást kezdeményező liberális honatyák (pontosabban „honanyák”) haragját, élükön Cristina Pocorával. A kormányfő, valamint a kormány illetékes tárcavezetői azzal érvelnek, hogy az Alkotmány értelmében ilyen jellegű törvények esetében a törvényhozókra hárul a finanszírozási források kijelölése, azaz megtalálása is. A honatyák ennek ellenkezőjét hangoztatják, állítva, hogy a finanszírozás biztosítása a kormány dolga, feladata. Egyelőre patthelyzet van, de amint már arra utaltunk, a törvénynek az államelnök általi kihirdetésére még nem került sor, nem is kerülhetett, mert azt az elmúlt hétvégéig nem juttatták el az államelnöki hivatalhoz. A múlt szerdai kormányülést követően Dan Suciu kormányszóvivő újságírói kérdésekre válaszolt az illetmény témakörében. Pontosabban megpróbált válaszolni, de nem sok sikerrel, mert amit elmondott, az magyarázkodásnak, csűrés-csavarásnak bizonyult. Egyrészt megismételte azt, amit már többször is elmondott közvetlen felettese, Dacian Cioloş kormányfő a költségvetési megszorításokkal, illetve a forráshiánnyal kapcsolatosan. Hozzáfűzte, amit már ugyancsak hangoztatott a kormányfő, hogy esetleg az állami költségvetés júliusi vagy augusztusi kiigazítása során lehet(ne) választ keresni arra, hogy előteremthető-e vagy sem az a plusz költségvetési forrás, amelyet feltételez az új jogszabály gyakorlatba ültetése. (Egyébként arra vonatkozóan, hogy a második félév viszonylatában milyen összeget is jelenthetne ez a plusz, senki nem tudott pontos választ adni.) A szóvivő szerint korai jóslatokba bocsátkozni a törvény hatályba lépésének időpontja tekintetében. Ezzel mintha azt próbálta volna sugalmazni, hogy a kormány, élve a rendelkezésére álló törvényes eszközével, esetleg megpróbálná elnapolni a hatályba léptetés időpontját. De az államelnök is közbeléphet, s esetleg visszaküldi újratárgyalásra a törvényt a parlamentnek, vagy az alkotmánybírósághoz fordul. Ilyen körülmények között megkockáztatható a feltételezés, hogy a július 1-jei hatályba léptetési időpontot bizonytalanság övezi… Ki a legény a gáton? Az elmúlt héten bekövetkezett néhány olyan történés is, amelyek újólag azt bizonyítják, hogy a reakció rendszerint ellenreakciót vált ki, dacra dac a válasz. És amikor szembesülünk ilyen történésekkel, eseményekkel, akaratlanul is felötlik a kérdés: ki is a legény a gáton? Itt van például az igazságszolgáltatási szerveknek (mindenekelőtt a DNA-nak) a képviselők vagy a szenátorok mentelmi jogának felfüggesztésére, illetve fogva tartása, valamint letartóztatása jóváhagyására vonatkozó indítványainak az „elbírálási” módja. A honatyák ilyen vagy olyan okokból kifolyólag, illetve ismérvek mentén nemigen hagyják jóvá a DNA keresetét. Azt természetesen a bűnüldöző szerv nem veszi jó néven, de rendszerint elmarasztaló, rosszalló jellegű nyilatkozatokat hoznak nyilvánosságra egyes nagykövetségek is (jobbára az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége). Így történt ez például a roma származású, népszerű szociáldemokrata képviselő, Mădălin Voicu esetében is. Nem maradt el a DNA ellenreakciója sem: olyan kvantumú kauciót szabott ki a képviselő számára, amelyet az képtelen volt befizetni, s viszonylag megalázó módon kényszerült „kunyerálni” az értékszint lecsökkentéséért (ami egyébként sikerült is neki.) Következett a vitatott személyiségű üzletember és szociáldemokrata politikus, a ploiești-i Sebastian Ghiță képviselő – újabb –ügye, akinek a fogvatartását és letartóztatását indítványozta a DNA, de a képviselőház a múlt szerdán, azaz március 30-án meghozott 2016/30-as, illetve a 2016/31-es határozatával elutasította a DNA indítványozására az igazságügy-miniszter által benyújtott kérelmet. E két határozat azon nyomban megjelent a Hivatalos Közlönyben, azokon még meg sem száradt a nyomdafesték, s máris nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok nagykövetségének rosszalló jellegű „szabvány-nyilatkozatát”. (Egyébként ez esetben Nagy-Britannia bukaresti nagykövetsége is hasonló jellegű és hangvételű nyilatkozatot közölt március 31-én.) Nem késlekedett az ellenreakcióval a DNA sem: csütörtökön délben a Ploiești-i területi ügyosztályának ügyészei Sebastian Ghiță képviselőt hazai viszonylatban (de nemcsak) rekord értékű, 13 millió eurós kaució befizetésére kötelezték. Emlékeztetnénk, hogy a hónapokkal ezelőtt nagyjából hasonló jellegű bűncselekmények állítólagos elkövetésével megvádolt Elena Udrea képviselő esetében a kaució értéke még „csak” 5 millió lej volt. Akár azt a következtetést is levonhatnánk, ahogy gyarapodik a parlament által „szabadon bocsájtott” honatyák száma, úgy nő az azok számára megállapított kaució értéke is. Amúgy jó tudni, hogy amennyiben a megvádolt személy határidőre nem fizeti be a számára jogerősen megállapított kauciót, bekövetkezik a letartóztatása, a honatyák esetében pedig a letartóztatás jóváhagyásának újólagos kérelmezése. Ki a legény a gáton? Ez a kérdés érvényes azon „fegyvervillogtatások” esetében is, amelyek burkolt formában érződnek a kormány és a parlament, illetve egyes honatyák között. Március 14-én a parlamentben számon kérték Dacian Cioloș kormányfőtől egyes prefektusok és alprefektusok lecserélésének indokait, ismérveit, mi több, a kormányfői döntések jogszerűségét. Cioloş kikérte magának az ilyen jellegű számonkérést. Okkal és joggal. Majd azt követően azt is megmutatta, ki a legény a gáton: március 14-ét követően is lecseréltek prefektusokat és alprefektusokat, legutóbb a múlt heti kormányülésen. Egyébként egyes magas rangú tisztségviselők lecserélésének, illetve felmentésének viszonylag gyakran megvannak a nemkívánatos utórezgései is – amint már arra utaltunk, nem maradt visszhang nélkül egyes prefektusok és alprefektusok lecserélése, de ennél sokkal kellemetlenebbnek bizonyult az Országos Adóügynökség (ANAF) elnökének „megegyezéses alapon” történő felmentése: február 11-én távozott tisztségéből annak a bűnügynek a kapcsán, amelyben állítólag érintett a már említett Mădălin Voicu képviselő (az ANAF elnöke viszont nem), s akkor nemigen nyilatkozott. A jelek szerint kivárt, ugyanis a múlt héten meglepő módon nyilatkozott, igen rossz színben tüntetve fel magát a kormányfőt, a közpénzügyi minisztert és másokat, hozzá nem értéssel bélyegezve meg őket, de ennél is kínosabb és súlyosabb az az állítása, miszerint az ország érdekeivel össze nem egyeztethető érdekeket képviselő személyek és szervek befolyása alatt állnak. „Legénykedés…” Nem biztos, hogy a már említett képviselő, Sebastian Ghiță legény a gáton, de ahhoz nem fér kétség, hogy hajlamos a „legénykedésre”. Ennek már többször is tanújelét adta, amikor fölényeskedve, lekezelőn, sőt dölyfösen nyilatkozott ilyen vagy olyan ügyekben, illetve mondott véleményt egyes politikustársairól. A mentelmi jogát megvitató március 30-i parlamenti ülésen újból „bizonyított”: „Ma egy olyan Romániában élünk, amelyben Klaus Johannis államelnök a lemondás küszöbén áll egy olyan lehetséges ügycsomó okán, amelyben érintett lehet felesége. A szenátus elnökét, Călin Popescu Tăriceanut doszárokkal fenyegetik… Az összes médiaintézmény főnökeinek doszárjai vannak. Az orvosok, a tanárok, az üzletemberek és a tisztviselők ezreinek ügycsomója van… És mi az eredmény? Románia az európai pénzekből elvesztett 5 milliárd eurót.” Arra is utalt, hogy a vele szembeni kivizsgálás során az ügyészek közvetve megpróbálták rábírni, hogy tegyen feljelentést a volt kormányfő, Victor Ponta ellen. Egyébként a DNA ügyészei kilenc vádpontban „summázták” a Ghiță által elkövetett állítólagos bűncselekményeket. Léteznek tanúvallomások és lehallgatások is. Hogy ez utóbbiak majd az eljárás folyamatában „érvényesülnek-e” vagy sem, azt nehéz lenne megjósolni. E tekintetben ugyanis mostanság ellentmondásos a bírósági gyakorlat: a múlt kedden a Hargita Megyei Törvényszék a marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea elleni perben például úgy döntött, hogy nem használhatók a lehallgatások, a múlt csütörtökön viszont a Legfelsőbb Semmítőszék (ICCJ) az Alkotmánybíróság egykori bírája, Toni Greblă kérését, hogy az ellene folyó perben ne legyenek felhasználva a lehallgatások, elutasította. Hecser Zoltán