Az elmúlt 30 esztendő során az egyik legidőtállóbbnak bizonyult az 1990/31-es törvény, a társasági törvény. Igaz, az időközben huszonhétszer esett át kisebb-nagyobb nyomokat hagyó „plasztikai műtéteken”, legutóbb a július 2-án megjelent 2020/102-es törvény értelmében. (Amúgy 2012-ig a törvény megnevezése is más volt – kereskedelmi társaságok törvénye –, a mostani pedig a 2012/76-os törvénynek „köszönhető”.) A legutóbbi, egyébként egyszerűsítő jellegű, törvénynek igen kacifántos a története…

Mielőtt ismertetnénk a minap megjelent törvény fontosabb előírásait, érdemesnek tartjuk egy röpke pillantást vetni annak igen kacifántosnak minősíthető kihirdetésére, illetve megjelentetésére. A törvény tervezetét még 2017 novemberében fogalmazta meg 37 honatya, köztük lévén akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők, illetve szenátorok (kivételt képezve az RMDSZ). A szándék egyértelmű volt: a cégalapítási eljárás leegyszerűsítése, illetve bizonyos bürokratikusnak tartott láncszemek kiiktatása. A szenátusban 2017. október 31-én visszautasították, ezt követően november 6-án került beterjesztésre a képviselőház állandó bürójában. Kezdetét vette a szokásos eljárás, a szakkomissziók általi megvitatás és jelentéstétel, újabb jelentések készítése stb. Időközben megküldte véleményezését az akkori kormány, a Tudose-kormány, amely arra való hivatkozással, hogy a javasolt módosítások nyomán lehetővé válnának bizonyos nem kívánatos „machinációk”, elutasította a törvényjavaslatot. Ennek ellenére végül is a képviselőházban 2019. december 18-án 220 szavazattal elfogadták. Az államelnök viszont nem hirdette ki, hanem ez esztendő január 17-én címzett átiratában kérte annak újratárgyalását. Ezt azért, mert Klaus Johannis szerint a jogszabályban szereplő előírásoknak negatív következményei lehetnek az adócsalások leküzdése elleni erőfeszítéseket illetően. Újratárgyalták, s majd a képviselőházban április 23-a 199 szavazattal elfogadták (ugyanakkor 80 képviselő ellene szavazott, 7-en tartózkodtak és 5-en nem szavaztak). Április 24-én küldték meg kihirdetés végett az államelnöknek, de kihirdetésre nem került sor, mert május 5-én az Orban-kormány alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Jobbára ugyanarra hivatkoztak, mint előzőleg az államelnök, azt is nyomatékolva, hogy a törvény módosított előírásai sérülékenységet jelenthetnek az uniós normák gyakorlatba ültetése szempontjából is. Az Alkotmánybíróságot ez az érvelés nem hatotta meg, és elutasította a kormány beadványát, s az arra vonatkozó döntése a Hivatalos Közlöny június 17-i számában jelent meg. Ilyenképpen már az államelnök sem tehet egyebet, minthogy kihirdesse a szóban forgó módosító jellegű törvényt, amely, mint arra utaltunk, a Hivatalos Közlöny július 2-i számában jelent meg. 
Nincs szó egy terjedelmes jogszabályról, lévén, hogy az csupán néhány mondatra szorítkozik. Kezdenénk azzal, hogy a társasági törvényből törlődött ama 14-es szakasz, amely arról rendelkezett, hogy egy magánszemély vagy egy jogi személy csak egyetlen kft.-ben lehet egyedüli tulajdonos. Következésképpen ezen túl az a személy egy és ugyanazon időben több cégnek is lehet egyedüli (azaz kizárólagos) tulajdonosa. A 2020/102-es törvény ugyanakkor eltörölte azt a korlátozó előírást is, miszerint egy ingatlanban csak annyi társaság (cég) működhet, mint a szobák vagy az elkülöníthető terek száma. A társaság bejegyeztetésénél, illetve annak szociális székhelyé-
nek a megváltoztatása esetén a kereskedelmi törzskönyvi hivatalnál csak azt a dokumentumot kell bemutatni, amely igazolja az adott helyiség használati jogát és nem szükségeltetik a tulajdonosi szövetség beleegyezése, már amennyiben az a székhely egy társasházban találtatik. Ugyanakkor azonban a cég ügyvezetőjének saját felelősségére nyilatkoznia kell arról, hogy a szociális székhelyen nem fejtődik ki semminemű tevékenység. Ha viszont igen, akkor az említett beleegyezést be kell szerezni. Érdemes megemlítenünk azt is, hogy a törvény megjelenésétől számított 60 napon belül a kormánynak felül kell vizsgálnia a vonatkozó módszertani normákat. Hogy mit értenek a vonatkozó módszertani normák alatt, az nemigen világos, már csak azért sem, mert ilyen jellegű jogszabályozás nem létezik…