Számba véve a múlt heti történéseket, eseményeket talán azt emelhetnénk ki, hogy tovább gyűrűzött a DNA főügyésze, Laura Kövesi diplomadolgozata körüli szópárbaj (el egészen az ügyészségi kivizsgálás folytatásáig), valamint azt, hogy a kilövési engedély tervezete körüli vita annak visszavonásába torkollott. Pénteken hadrendbe álltak a nemrégiben beszerzett F16-os (Fighting Falcon) sugárhajtású, korszerű vadászgépek. Erre egy ünnepi esemény keretében került sor a Feteşti melletti Borcea katonai repülőtéren (amelynek felújítására egyébként több mint 30 millió eurót fordított a kormány). Egyelőre 6 Portugáliából importált vadászgépről van szó, amely utólag újabb 6-tal fog gyarapodni. Ennek az eseménynek a NATO szempontjából is megvolt, megvan a maga jelentősége. Nagy vitát, ellentmondásos állásfoglalásokat váltott ki ama miniszteri rendelettervezet, amely megszabta volna az elkövetkező vadászidényben kilőhető nagyvadak számát, s amely szerint az eddiginél több medve kilövésére is lehetőség teremtődött volna. Tulajdonképpen egy szokványos miniszteri rendeletről van szó, az újdonságot az jelentette, hogy eddigelé annak tervezetét nem hozták nyilvánosságra, illetve nem bocsátották közvitára. Visszafelé sült el a fegyver A véleménynyilvánítás határideje szeptember 30-án járt le, s a környezetvédelmi miniszter, Cristiana Pasca Palmer múlt kedd esti sajtókonferenciáján többek között azt nyilatkozta, hogy meglátása szerint mindmáig egy olyan eljárás érvényesült, amely automatikusan és hallgatólagosan megismétlődött. Szerinte hiányzott egy megalapozási tanulmány, s erről bizonyosodott meg a rendelettervezet kapcsán kialakult heves viták kapcsán is. Nyomatékolta, hogy a vonatkozó uniós direktíva értelmében olyan állatfajtákról van szó, amelyek teljes védelmet élveznek, következésképpen vadászatuk szigorúan tilos. A direktíva szerint a közbeavatkozás csak akkor lehetséges, ha súlyos károk következnek be. Hozzáfűzte azt is, hogy gyanúsnak tűnik az a mód, ahogy eddigelé felmérték a nagyvadak állományát, valamint az eddigi közbelépések célszerűsége. Nem részleteznénk a miniszter asszony fejtegetéseit, csupán a lényegre utalnánk: a rendelettervezetet visszavonta, és belátható időn belül ilyen jellegű rendelet nem is fog megszületni. Viszont rövid időn belül létrehoznak egy szakszervet, nevezetesen a Vadállatok Sürgősségi Szolgálatát (SUAS), amely majd arra lesz hivatott, hogy a lehető leggyorsabban közbelépjen minden olyan esetben, amikor a vadállatok veszélyeztetik az embereket és azok javait. A szakszolgálatot a belügyminisztérium és a környezetvédelmi apparátus személyzetéből állítják fel. Ez lesz az egyetlen olyan entitás, amely kilövési engedélyt szerezhet, kérelmezhet a szaktárcától. Következésképpen búcsút kell mondani a kilövési kvótának, s ebben az összefüggésben talán nem túlzás azt állítani, hogy visszafelé sült el azoknak a fegyvere, akik annak megemelése mellett kardoskodtak. És van még egy epizódja a maga nevében akár botrányosnak nevezhető ügynek: félhivatalos értesülések szerint a Brassói Táblabíróság melletti ügyészség ügyészei hivatalból eljárást indítottak érdekütközés, hivatali visszaélés, közalkalmazott által elkövetett közirat-hamisítás, hamis okirat tudatos felhasználása bűntényeinek feltételezett elkövetése okán. A gyanú szerint arról van szó, hogy az utóbbi tíz esztendő során egyes, a törvény által védett állatfajták esetében a kilövési kvótákat oly módon állapították meg, hogy az akár bűnténynek is bizonyulhat. Az ügyészek látókörébe bekerültek azok a szakértők, akik a különböző tanulmányokat elkészítették, köztük a Brassói Erdészeti Fakultás, az Erdészeti Kutatóintézet, valamint a Román Akadémia egyes munkatársai. Tartózkodnánk bármilyen következtetés levonásától, annál is inkább, mert szerény véleményünk szerint ez a vitatott és ellentmondásos ügy esetében még nem lőtték ki az utolsó töltényt… Noszogat az államelnök Hovatovább terebélyesedik Sebastian Ghiță független képviselő „önfeljelentésének”, illetve annak keretében a DNA főügyészé­nek, Laura Kövesinek azzal való megvádolása, hogy doktori disszertációja plágium. Az elmúlt héten ezzel a pikantériás színezetű üggyel, illetve feljelentéssel kapcsolatosan újabb fejlemények következtek be: ismét kihallgatták az ügyészek Ghiță képviselőt, aki állítólag bizonyítékokat is tárt eléjük; napvilágot láttak ilyen-olyan értesülések, sőt egy kolozsvári egyesületnek egy olyan szakértői jelentése, miszerint okkal állítható, hogy igenis plagizált Kövesi. Csütörtökön pedig a Constantinescu egykori államelnök tanácsadójának, Mugur Ciuvicának nevével fémjelzett Politikai Vizsgálati Csoport (GIP) hozott nyilvánosságra egy terjedelmes értékelő jellegű jelentést, amelyről Ciuvică azt állítja, hogy igen megalapozott és mindennemű vitán felül áll, s abban is az áll, hogy a szerző sok mindent másoktól „kölcsönzött”. Az már csak hab a tortán, hogy a 2012-es esztendei etikai bizottság tagjai egy része nemigen akar emlékezni a történtekre, sőt olyanok is vannak köztük, akik annak munkálatairól annak idején állítólag igazoltan hiányoztak. Arról a kivizsgálásról van szó, amelyről már múlt hétfői lapszámunkban beszámoltunk, s amelyre ugyancsak a GIP beadványa nyomán került sor, s akkor azt állapították meg, hogy Kövesi diplomadolgozata „tiszta”. Ebben az ügyben szerdán este újólag nyilatkozott Iohannis államelnök is: ama újságírói kérdésre válaszolva, hogy indokolt lenne-e Laura Codruța Kövesi esetleges lemondása, azt válaszolta, hogy semminemű lemondásról nem lehet beszélni, legalábbis egyelőre nem, mert személy szerint nem rendelkezik, egyetlen arra utaló jellel sem, hogy plagizált volna. Amennyiben viszont másabb fordulat következne be, akkor erről lehetne tárgyalni, „de egyelőre nincs okom az aggodalomra”. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfelsőbb ügyészségnek ezt az esetet mielőbb meg kell oldania, utalva arra is, hogy e tekintetben tárgyalt a legfelsőbb ügyésszel, akit arra kért, hogy hatáskörét gyakorolva hasson oda, hogy a kivizsgálás egyértelmű és világos legyen. Utólag elismerte, hogy Augustin Lazăr legfelsőbb ügyésszel a Cotroceni-palotában találkozott, s a megbeszélések során szorgalmazta régebbi ügycsomók mielőbbi megoldását. Nevezetesen az 1989. decemberi eseményekkel és az 1990-es évi bányászjárással kapcsolatos ügycsomókra utalt. (Egyébként, amint már lapunkban az elmúlt héten beszámoltunk, Kövesi állítólagos plagizálása ügyében az államelnök az egyetemi temesvári tanévnyitón is nyilatkozott, illetve válaszolt újságírói kérdésekre.) Idetartozik az is, hogy Iohannis államelnök arra is utalt, hogy megbeszélést folytatott a DNA főügyészével is: „Beszéltem Kövesi asszonnyal, de nem hinném, hogy annak kapcsán valami különöset kellene közölnöm. Megkérdeztem, miként látja azokat a vádakat, ő pedig újólag megismételte, hogy semmiben sem érzi magát vétkesnek, s akkor számomra letisztulni látszott a kép”. Apropó doktori disszertációk: pénteken az Agerpres hírügynökségnek azt közölte Mirabela Amarandei, a tanügyminisztérium szóvivője, hogy az Egyetemi Címeket, Diplomákat és Bizonylatokat Atesztáló Országos Tanács (CNATDCU) szakértői bizottsága elemezve az egykori belügyminiszter és egykori rendőrfőparancsnok, Petre Toba, valamint Florentin Pandele, Voluntari város polgármestere (aki egyébként a szociáldemokrata párt egyik csúcsvezetője, illetve Bukarest főpolgármestere, Gabriela Firea férje) doktori disszertációit, megállapította, hogy plágiumról van szó, kérelmezve a doktori tudományos címük visszavonását. A CNATDCU vezetőségének meg kell szavaznia a szakértői bizottság jelentését, s ennek utolsó határideje október 11. A doktori cím megvonására vonatkozó döntést egyébként megtámadhatják a bíróságnál. Amint az ismeretes, ezzel a lehetőséggel élt az egykori kormányfő, Victor Ponta is, aki a Bukaresti Ítélőtáblánál indított eljárást a doktori címe visszavonására vonatkozó tanügyminiszteri rendelet felfüggesztése végett. Ebben az ügyben a múlt csütörtökön tárgyalónap volt, de a bírák a tárgyalást elhalasztották október 21-re. Nincs ínyére a párttagság Dacian Cioloș kormányfő újólag reagált ama államelnöki (de nem csak) „nógatásra”, miszerint ideje, illetve indokolt lenne jeleznie egyik vagy másik pártba való belépési esetleges szándékát, vagy ha nem, akkor meg kellene fogalmaznia pártszimpátiáját: szerdán este a köztelevíziónak adott interjújában határozottan kijelentette, hogy nem fog beiratkozni egyetlen politikai pártba sem és nem indul jelöltként a parlamenti választásokon sem. Csütörtökön ezt az álláspontját megismételte egy bukaresti fórumon is. De hozzáfűzte azt is: „ez nem azt jelenti, hogy nem létezik élet a parlamenti választások után”, sőt szerinte létezik „egy aktív élet”. Hogy ezzel mit is akart mondani, illetve mit akart sugalmazni vagy jelezni, azt nehéz lenne betájolni, de megkockáztatnánk egy feltételezést: a technokrata kormányfő valamilyen folytatásra számít, mert a jövőjét illetően egyetlen nyilatkozatában sem utalt konkrét elképzelésre, szerepvállalásra. Még csak annyit sem mondott, hogy szándékában áll-e visszatérnie Brüsszelbe vagy inkább itthon maradna. Azt mondta például, hogy neki volt egy vállalása, és ő a mostani mandátumát végig kell vigye. Azt viszont nem mondta soha, hogy esetleg és adott körülmények között nem vállalna egy újabb mandátumot (már amennyiben erre esetleg felkérné a majdani kormánykoalíció, illetve jelölné az államelnök). Tehát elméletileg elfogadható egy olyan feltételezés, miszerint Dacian Cioloș nem csukta be még maga mögött a kaput. Ugyanakkor tágabb, illetve közvetett értelemben van még egy megfontolandó jelenség: az államelnök (akárcsak egyes pártvezetők, egyes politológusok) többször is azt hangoztatta, hogy a Cioloș-kormány az elmúlt hónapok során olyan projektekkel, reformtervezetekkel, stratégiákkal rukkolt ki, amelyeket érdemes lenne fenntartani, folytatni, továbbvinni, illetve gyakorlatba ültetni. Vitathatatlan, hogy a szóban forgó vonatkozásban termékenynek, serénynek bizonyult a technokrata kormány, mint ahogy azt is okkal lehetne állítani, hogy túlvállalta magát, s esetenként nagyobb figyelmet fordított a jövőre, mint a jelenre. Mi több, e tekintetben most a mandátum vége közeledtével sem kíván leállni: a Hivatalos Közlöny szeptember 7-i számában jelent meg ama 2016/628-as kormányhatározat, amely értelmében módosítják és kiegészítik a decentralizálási kerettörvény, a 2006/195-ös törvény alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó, 2008/139-es kormányhatározatot; október 4-én jelent meg az a 2016/650-es kormányhatározat, amely révén jóváhagyták a közigazgatás 2016–2020-as szakmai képzésére vonatkozó stratégiát; október 6-án jelent meg a szolgálati lakásépítési többéves programot jóváhagyó, 2016/709-es kormányhatározat; október 7-én pedig a Románia katonai stratégiáját jóváhagyó, 2016/708-as kormányhatározat, valamint a Duna-delta integrált fejlesztési stratégiáját jóváhagyó 2016/602-es kormányhatározat; a kormány múlt heti, október 5-i ülésén elfogadták Románia területi fejlesztési stratégiájának jóváhagyására vonatkozó törvény tervezetét; azt megelőzően augusztusban nyilvánosságra hozták az ország területi elrendezésének jóváhagyására vonatkozó törvény tervezetét (amúgy ennek a törvénytervezetnek a kapcsán félreértések is támadtak, s egyesek valamilyen okból kifolyólag többször is hangoztatták, hogy tulajdonképpen közigazgatási átszervezésről, régiósításról van szó ebben a törvénytervezetben, holott a régiósítás még csak mint szó sem szerepel annak szövegében) stb. stb. Utalhatnánk továbbá arra is, hogy van szegénységleküzdési, vidékfelzárkóztatási és lakhatási stratégia, illetve program is. Egy kormánynak az ilyen irányú ténykedését nemigen lehetne, szabadna kifogásolni, de a jelen esetben az valahogy furának és rendhagyónak tűnik, hiszen eleve tudni lehetett, hogy egy rövid (11 hónapos) mandátumú, átmeneti technokrata kormányról van szó. Ilyen körülmények között pedig megfogalmazható a kérdés: volt-e valamelyes mozgatórugója a „jövőre tekintő” kormányzati ténykedésnek vagy esetleg érkezett-e valahonnan (esetleg az államelnök részéről) ilyen jellegű, irányú útmutatás, sugallom? De ne bocsátkozzunk esetleg feleslegesnek bizonyuló „okoskodásba”… Azonban azt mindenképp meg kell jegyeznünk, azaz fel kell rónunk a Cioloș-kormánynak, hogy esetenként megfeledkezett a jelent érintő jogszabályok meghozatalával, illetve késlekedett azok elfogadásával. Az már csak a hab a tortán, hogy volt, van olyan eset is, amikor elmulasztották olyan kormányhatározat meghozatalát, amelyre az általuk elfogadott sürgősségi kormányrendelet vagy kormányrendelet „utasította” a technokrata kormány tagjait. Cioloș esetében talán még csak habozást sem lehet emlegetni, mármint az egyik vagy a másik politikai párt irányába történő elmozdulás tekintetében. Nem így viszont egyes kormánytagok esetében, köztük Dragoș Pîslaru, Vlad Voiculescu és Cristian Ghinea. Úgy tudni, hogy mindhármukat megkörnyékezte a liberális párt, de a nemrégiben megalakult Románia Megmentési Szövetsége (USR) is. Állítólag részükről megmutatkozik némi hajlandóság, s talán ennek okán is hangoztatta újólag Cioloș kormányfő, hogy mielőbb jelezzék szándékukat. Ezt azért, mert Dacian Cioloș nem tartja ildomosnak, hogy párttaggá vált tárcavezetőket tudjon kormányában. Azaz: párttagként vagy képviselőjelöltként nem maradhatnak a kormányban annak mandátuma végéig. Hecser Zoltán