Gondolatok egy bemutató előestéjén Állótapssal fogadta a közönség a Hegedűs a háztetőn című musicalt! Az Operettszínházban közel 40 év után két szereposztással újra megszólalt a spirituális mű, amely keserédes humorával, különleges zenei világával mindig megtalálja az utat a nézők lelkéhez – kezdődött a Budapesti Operettszínház júniusi sajtóanyaga. A darabot most novemberben tűzték ismét műsorra. A világhírű musicalt Sólem Áléchem Tóbiás a tejesember című kötete ihlette. A jiddisül alkotó orosz író munkásságát Tolsztoj is nagyra tartotta. Az 1894-ben megjelent legnépszerűbb könyve igazi ballada, az örök kisember hányattatásának, apróbb ravaszságainak, a túlélésért folytatott harcának krónikája, egy közösség életének hű lenyomata, Tóbiás elbeszéléseit a hit hatja át. A Hegedűs a háztetőn című zenés darabot a könyv megjelenése után hét évtizedre mutatták be, a mű cselekménye csak nagyvonalakban épül az eredeti forrásra. Golda Meir egykori izraeli miniszterelnök Életem című könyvében ír a Tóbiás történésének időszakáról, amit maga is átélt Ukrajnában: „Arról a stetlről (kisvárosi miliő), amelyet a regényekben és a filmekben rekonstruáltak, s ahogy ma ismeretesek, nagyszüleim nem is hallottak. Annak a vidám, szívet-lelket melengető bájos stetlnek, amelynek nádfedeles háztetőin hegedűsök húzzák érzelgős muzsikájukat, semmi köze nincsen azokhoz a szegénység sújtotta, nyomorúságos közösségekhez, amelyekben a zsidók nagy nehezen kaparták össze maguknak a napi betevőt, s azzal a reménnyel vigasztalódtak, hogy egy szép napon minden jóra fordul, s hitték, hogy nyomorúságuknak van valami értelme.” Kemény szavak, az egyik leghíresebb államalapító politikus tehát markáns véleményt formált a dalműről, amellett, hogy más helyen Sólem Áléchemről nagy elismeréssel írt. Igen, sok alapregény, s annak feldolgozása kiváltja a kritikus hangokat, Joseph Stein – Jerry Bock – Sheldon Harnick produkciójával sincs ez másként. Hogy e két szálat összekösse, igen nagy teher nehezedik a rendező vállára. Magyarországra a darab 1973-ban érkezett. Vámos László rendezésében mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a főszerepet Bessenyei Ferenc alakította, magam is megcsodálhattam alakítását. Hetvenöt előadást élt meg, utána sürgősen levették a műsorról. Ne feledjük, ezeket az éveket az 1968 utáni visszarendeződés időszakaként tartjuk számon, s igencsak piszkálta a korifeusok „csőrét” a musical kirobbanó sikere, amikor a közönség felállva énekelte a slágert: „Ha én gazdag lennék”. Ebben a tiltásban az akkor zajló jomkippuri háború is szerepet játszott, a fővárosi zsidóság – a darab istenítésével – a maga módján tüntetett, s fejezte ki szimpátiáját. Ezután a Hegedűs számos kiváló rendezést élt meg: az 1989-es kaposvári premier Bezerédi Zoltán színpadra állításával különösen figyelemreméltó volt. A filmvilág is felfedezte a témában rejlő lehetőségeket, az Oscar-díjas produkcióban az izraeli színészre, Hajim Topolra osztották a címszerepet. A művész élő legenda volt a fiatal országban, Efrájim Kishon, a magyar származású izraeli humorista egyik írásában élcelődött is a feltétlen imádaton. A leírtak alapján kíváncsian vártam a mostani bemutatót, amiről beszámolómat a következő részben olvashatják.

Csermák Zoltán